Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 15. hétfő - 141. szám - A Bernben 1980. május 9-én kelt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt Jegyzőkönyv szerinti szövegének 2009. évi és 2018. évi módosításai kihirdetéséről és a Bernben, 1980. május 9-én... - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
4267 gazdaságfelfogásból adódóan a vasutat is csak egy vállalatként kezeli.” Ennek kapcsán, akitől ez az idézet van, hangsúlyozta, hogy: „A közösségi közlekedés közszolgáltatás, alapvetően nem gazdaságossági vállalati kérdés. Az állam nem kegyet gyakorol vidéki polgáraival, amikor működteti a postát, az iskolát és a vasutat, ez alapvető állami kötelezettség. A jelenlegi kormányt senki nem hatalmazta fel arra, hogy a vidéken élő emberek alapvető életfeltételeihez tartozó szárnyvonalakat mondvacsinált okokkal korlátozza, bezárja, tudatosan lepusztítsa.” Várom a megfejtést. Bizony, Fónagy államtitkár úr volt, még ellenzékben. Ugye, ugye, kérem szépen! Államtitkár úr, Keresztes képviselőtársam itt rámutatott arra, elmondta, hogy én magam is megkérdeztem május 20-án a vita során, hogy mi is a tervük ezekkel a vidéki mellékvonalakkal kapcsolatosan; akkor pattant ki ez a botrány, akkor jöttek azok a fölháborító hírek, hogy valóban itt majdnem háromtucatnyi szárnyvonalat készülnek ilyenformán kivégezni. Megnéztem direkt a jegyzőkönyvben, négyszer kérdeztem tulajdonképpen rá a felszólalásom során: mi igaz abból, hogy a járvány leple alatt ezeket a mellékvonalakat ki akarják csinálni; aztán konkrétan mondjon valami biztatót államtitkár úr; majd harmadjára is ráfordultam, idézvén azt, hogy a járatmegszüntetés, illetve a járatritkítás valódi megtakarítást most sem fog eredményezni, tehát a balliberális kormányzatok alatt sem eredményezett valódi megtakarítást, és most sem, tehát akkor illő lett volna erre valamit mondani; és negyedszerre szintén nagyon konkrétan megkérdeztem, hogy mi lesz a szárnyvonalakkal, mi lesz a hírekben szereplő mellékvonalakkal. Államtitkár úr, elmondhatom, itt van, kiírtam, ön akkor mit válaszolt. Azt mondta: a vasutat minden esetben támogatni kell, Magyarország Kormánya többször deklarálta, hogy a közösségi közlekedésben a vasúti közlekedés a gerinc, tehát nem tervez semmiféle bezárást, mellékvonalbezárást. Akkor most hogy is vagyunk? Egész vidéki térségek rettegnek attól, hogy ez a borzalmas menetrend, amit tényleg nem tudni, hogy kik hogyan állítottak össze; valószínűleg jogos a kritika, hogy olyan emberek, akik jóformán életükben talán még nem utaztak vonaton, és szolgálati Audikból, innét-onnét okoskodnak csupán, szóval, ezek az emberek összeállítottak a magyar vidék számára egy olyan menetrendet, amit nyugodtan tekinthetünk egy tőrdöfésnek is a magyar vidék szívébe. Félnek az érintett településen élő emberek, hogy mi lesz így az ottani vasútvonalak további sorsa. Saját választókerületemből, ahonnét érkeztem, említhetném a Nagyatád-Somogyszob vonalat vagy éppen a Barcs-Gyékényes vonalat, ami szintén ott lebeg a semmiben, ott lebeg a kérdés ezeknek a településeknek a feje fölött mint Damoklesz kardja: hogyan tovább magyar vasút? Mi lesz a sorsuk, államtitkár úr? Önök a következő évi költségvetésben 183 milliárd forintot szánnak vasútfejlesztésre. Hadd húzzam már alá itt is azt az aránytalanságot, ami kiviláglik a számokból! A 183 milliárd forintból 51 milliárd forint megy a 7700 kilométernyi hazai vasútvonalra, és 132 milliárd forintnál is több egy alig 160 kilométeres hazai szakaszocskára; ugye, ez a Budapest-Belgrád vasútvonal hazai szakasza. Ha megnézzük a kilométerenkénti felújítási pénzeket, akkor azt lehet látni, hogy arra a 7700 kilométerre kilométerenként átlagosan majd 6 millió 600 ezer forint jut mint felújítási forrás, ezzel szemben csak jövőre, és nyilvánvalóan jövőre ez a történet nem fog véget érni, mert még éveken keresztül húzódni fog, és akkor valóban el fogja majd érni azt a prognosztizált ezermilliárd forintos összeget, amit mindenki elborzadva hall, hogy ennyit szánnak majd a Budapest-Belgrád vasútvonal hazai szakaszára, szóval, jövőre ez az összeg ott 132 milliárd forint lesz, kilométerként ez azt jelenti, hogy 825 millió forint. Ha összevetjük ezt a hazai vasútvonalak egyéb szakaszaival, akkor 125szörös szorzót találhatunk. Nagyon szépek azok az elvek, amelyeket itt elmondtak közlekedéspolitikai szempontból, valóban a vasutat támogatni kell, támogatni kell a vasutat abban, hogy a nehéztehergépjármű-forgalmat, mondjuk, kötött pályára lehessen terelni, mert ez környezetkímélő, energiabarát, és lehetne sorolni az áldásait. De ez úgy nem fog működni, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy önök kinéznek egy 160 kilométeres vonalat, a másik 7700 kilométer meg szépen lerohad, mert oda meg nem jut elegendő forrás. Ez nem járja! Meg az sem járja, hogy olyan alibi menetrendeket, olyan alibi
