Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 15. hétfő - 141. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
4198 (14.10) ELNÖK: Tordai Bence képviselő úrnak felhívom a figyelmét, hogy ha úgy érzi, hogy képviselőtársa nem interpretálja az ön frakciójának a véleményét kellőképpen, akkor legközelebb önmaga kérjen szót, és akkor önnek adom meg a szót, addig pedig legyen szíves csöndben végighallgatni a többieket. Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr következik. DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon nehéz úgy parlamenti vitát folytatni, hogy ha öt perc áll rendelkezésre, és meg sem próbál, meg sem kísérel egyetlenegy kérdésre válaszolni. (Dömötör Csaba: Hazugságokra nem!) Nagyon nehéz. (Burány Sándor: Így, így!) Nagyon nehéz. Értem én, hogy nagyon kevés (Taps az LMP, a DK és a Párbeszéd soraiból.), a házszabály szerint nagyon kevés idő áll rendelkezésre, de ön most az iménti válaszában bebizonyította, hogy egyáltalán nem ez a szándékuk, nem kívánnak érdemi vitát folytatni. Egy előre megírt, nem tudom, propagandaszöveget kíván (Moraj a Fidesz soraiból.) a rendelkezésre álló öt perc alatt elmondani. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Államtitkár Úr! Nem a mi számunkra kell elsősorban válaszolni, hanem a magyar emberek számára, akik még követik az Országgyűlés ülését. No, de átkanyarodva arra a rendkívül fontos kérdéskörre, amiről szeretnék beszélni napirend előtti felszólalásomban, ez arról szól, amiről egyébként a napirend előtti vita is részben szólt, és Szijjártó miniszter úr és egyébként a szavak szintjén nagyon sok kormánypárti szereplő, kormányzati szereplő, akár miniszter elismeri, hogy ebben a helyzetben értelmezni kell ezt a helyzetet, és nem mehetünk úgy tovább, ahogy a járvány előtti időszakban. Tehát egy alapvető szemléletváltásra van szükség a gazdaságpolitikában. Az elmúlt időszakban… (Dr. Orbán Balázs: Azon az oldalon!) Igen, igen, ezen az oldalon is, nyilván, tisztelt államtitkár úr. De én azt gondolom, hogy ha megnézzük, hogy önök mit terjesztettek az Országgyűlés elé a költségvetésben, megnézzük a költségvetés számait, akkor láthatjuk, hogy önök nemcsak ezzel a helyzettel nem néztek szembe, nemcsak ezzel a tapasztalattal nem törődnek, amit most láthatunk itt a világgazdasági válság kibontakozásakor, de az elmúlt tíz év rendszerproblémáit sem kívánják elfogadni, és nem próbálják meg, hogy ezeket valamilyen módon kezeljék. Ennek nagyon súlyos következményei lesznek. Ha megnézzük a költségvetés számait, a vitában az is kiderül egyébként, hogy néha önök sem tudják, mi van a számok mögött, és nem tudom, talán Tállai államtitkár úr fog nekem válaszolni, én arra szeretném őt megkérni, hogy ha egyetlenegy kérdésre válaszol, akkor az az a kérdés legyen, hogy ha önök idén 80 milliárdot, jövőre pedig 123 milliárd forintot elköltenek a Budapest-Belgrád vasútvonali projektre, ez pontosan hány munkahelyet fog teremteni Magyarországon. Azt tudjuk, hogy ebből az összegből különböző számításaik szerint 175 ezer új munkahelyet lehetne teremteni. Pontosan mi lesz emögött a megtérülés? No, de ha megnézzük, és így az elmúlt hét tapasztalatait, az elmúlt heti vita tapasztalatait alapul vesszük, akkor vannak olyan rendszerproblémák, amelyeket önök sem tudnak tagadni, legalábbis a vitában kiderült, hogy nem tagadják, és elfogadják, hogy ezek létező, nagyon komoly kihívások. Ha megnézzük a költségvetés számait, illetve azok mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy rövid távon az önök által beterjesztett költségvetésnek milyen hatásai lesznek. Rövid táv alatt, mondjuk, érthetünk öt évet is. Nézzük néhány rendszerproblémának és alapvetően a vidék szempontjainak megfelelően, hogy milyen hatása lesz annak, ha önök ezt a politikát folytatják, tehát milyen irányba megyünk, milyen jövőképet szánnak Magyarországnak és elsősorban a magyar vidéknek, ha megnézzük a költségvetés számait. Teljesen világos, hogy a jelenleginél is nagyobbak lesznek a bérkülönbségek. Jelenleg négy, az európai uniós csatlakozás óta folyamatosan négy régiónk van az Unió húsz legszegényebb térsége között. Ilyen politikával esély sem lesz arra, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Sajnos kimondhatjuk azt, hogy az eddigi tendenciák alapján a vidéki nagyvárosaink népessége tovább fog csökkenni, így a számokat alapul véve körülbelül az önök politikájának