Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
4122 január 1-jétől az élő és vágott szarvasmarha, juh, kecske áfáját csökkentettük le - ugye, ezek közbülső termékek voltak -, 2016. január 1-jétől a sertés tőkehús áfáját csökkentettük le, ugye, itt már végtermékről van szó, vagyis a fogyasztói árakban azonnal megjelent az áfa 27-ről 5 százalékra történő csökkentése. 2017 januárjától a baromfi, a tojás, illetve a friss tej áfáját csökkentettük. 2018 januárjától a fogyasztási célú hal és a sertésbelsőségek áfáját vittük le a kedvezményes kulcsra, 2019 januárjától pedig a tartósított tej áfáját csökkentettük. Nyilván ez a folyamat akkor folytatható, ha a gazdasági mozgástér reményeink szerint a járvány leküzdése után és a gazdaság talpra állítása után meg fog történni. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy az előterjesztésben szereplő számok biztosítani tudják az agrárium szereplőinek a jövedelmező gazdálkodást, a biztonságos élelmiszer-termelést és a hozzájárulást a vidéki életminőség javításához. A beterjesztett 2021. évi költségvetés agrárfejezete is megalapozott, biztonságos, átlátható, előremutató, segíteni fogja a járvány miatti gazdasági válságból való kilábalást, ezért kérem tisztelettel önöket az előterjesztés támogatására. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Czerván György képviselő úr. Mielőtt megadom a szót Lukács László György jobbikos képviselőnek, bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy Tordai Bence frakcióvezető-helyettes úr arról tájékoztatott, hogy a Párbeszéd képviselőcsoportja a vitában a frakció rendelkezésére álló időkeretéből 6 perc 42 másodpercet a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részére átad. Kérem a műszaki páholy munkatársait, az időkereteket a bejelentésnek megfelelően módosítsák. Köszönöm szépen. Megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak, Jobbik. DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az elmúlt évek hosszú sorában, ebben az évben is kijelenthetjük, hogy megint nem a bombanyertese lesz az egészségügy a költségvetésnek. Ezt arra alapozom, hogy egy folyamatos hegymenettel küzd a kormány, amelynek során úgy kell felszínen tartani az egészségügyet, olyan tényezőkkel, amelyek viszonylag nehezen vehető akadályok. Ugye, itt nagyon fontos azt látni, hogy amikor egy költségvetési számösszeget tervezünk, akkor figyelembe kell vennünk mindazokat a tényezőket, amelyek ellene hatnak. Ezek elsősorban az idősödő társadalom problémái, a növekvő technológiaigény és még azok a váratlan kiadások is, amelyek most egy járvány formájában mutatkoztak. A járvány egyébként jól mutatott rá arra, hogy milyen költségigényes is valójában az egészségügy és az egészségügy megfelelő működtetése. Hiába megyünk bele abba, hogy milyen nominális növekedések vannak, és ezt miként elemezzük akár az E-alapban, akár az EMMI-ben, az látható és a trend világos: a kormány igyekezete ellenére a lemaradásunkból nem tudunk lefaragni, maximum lépést tudunk tartani azzal a globális trenddel, amit előbb említettem, és amely a három mutatóban vagy a három kihívásban áll. Tehát lényegében a különbséget nem tudjuk ledolgozni. Ahhoz, hogy a ledolgozásra lehetőségünk legyen, olyan extra forrásokat kellene biztosítani, amelyeket mind a hazai számítások, mind a nemzetközi trendek mutatnak, és ami egy körülbelül 500-600 milliárd forintos többletköltséget jelentene a hazai egészségügyre, kezdve egyébként az alapellátástól egészen az ellátás legmagasabb fokáig. Mind a prevenció, mind a kuráció területén igen komoly kihívásaink vannak, amelyeket le kell dolgozni, és akkor még a dolgozói bérekről vagy a betegbiztonságról nem is beszéltünk. Talán ezek a területek mind le is fednék azt az 500-600 milliárd forintos összeget, amellyel a GDP-arányos növekedést is tartani lehetne, és amellyel az európai átlaghoz jobban közelítenénk, és amellyel egy valóban XXI. századi egészségügyet lehetne biztosítani. Tehát futunk az eredmény után, ez a trend is igazolja, és menetrendszerűen az igazolást az adja meg, hogy egyrészt az év végén korrekcióra kényszerül az egészségügy vonatkozásában a
