Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - FARKAS GERGELY (független):
4099 FARKAS GERGELY (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Évről évre visszatérő elemként foglalkozom az ifjúság ügyével a költségvetés vitája kapcsán. Nemcsak azért, mert szívügyem ez a generáció, és úgy gondolom, hogy méltatlanul kevés szó esik róluk a költségvetés vitájában évről évre, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy Magyarország jövője szempontjából meghatározó az, hogy miként is viszonyul a kormány, tegyük fel, mondjuk a 14-30 éves korosztályhoz, mit is nyújt számukra a mindenkori költségvetés, ebben az esetben pedig a 2021-es költségvetés. És azt kell mondanom, hogy szomorú idén is megnézni ilyen szempontból a költségvetést, mert édeskevés az, ami számukra benne található. Önök, amikor a fiatalokról beszélünk, előszeretettel említik meg például a CSOK-ot, a babaváró hitelt, csak arról feledkeznek el, hogy a fiatalok, mondjuk, egy 18 éves fiatal, egy egyetemista fiatal, vagy éppen a 20-as éveiben járó fiatal manapság nem abban gondolkodik még, hogy gyereket vállaljon - ezt államtitkár asszony is szerintem megerősítheti, hiszen kitolódott a gyerekvállalás ideje, sokan 30-35 éves korukban vállalnak gyereket -, és nem is abban gondolkodnak, hogy mondjuk, egy új lakást vásárolnak, egy új házat vásárolnak a CSOK segítségével, hiszen akinek nincs családi támogatása, a családi háttér nem engedi meg, annak biztos hogy nem lesz erre lehetősége. Tehát mondjuk, egy 18 éves vagy huszonéves fiatal számára a CSOK vagy a babaváró hitel nem opció abban a korszakban, abban az életkorban, ahol ők vannak. És mi marad számukra? Marad számunkra, mondjuk, az ingyenes KRESZ, ami nagyon szép és fontos dolog, vagy éppen az ingyenes nyelvvizsga, de azért könnyen beláthatjuk, hogy egy egyszeri 20-30 ezer forintos támogatás azért nem egy olyan nagyságrendű dolog, ami miatt itthon maradnának ezek a fiatalok. És azért is kell ezekről a fiatalokról kiemelten beszélni, mert tudjuk nagyon jól, hogy közöttük a legnagyobb az elvándorlási hajlandóság. Nekik még nincs családjuk, munkát keresnek, és könnyen szembesülnek azzal, hogy külföldön nagyságrendekkel több pénzt tudnak keresni, és mondom még egyszer, egy-egy ingyenes KRESZ- vagy nyelvvizsga-támogatás nem fogja itthon tartani őket. És mi marad akkor egy fiatal számára, ha ezeket nem tekintjük? Marad a lakhatási probléma, hiszen minden felmérés, amelyik a fiatalokkal foglalkozik, bemutatja azt, hogy számukra, az ő életkorukban a lakhatás - ebben az értelemben az ideiglenes lakhatás, amely munka miatt, oktatás miatt alakul ki - a legnagyobb probléma, például az albérletárak. Marad számukra a diákhitel, eladósodhatnak - ez a kormány által nyújtott segítség, hogy eladósodhatnak -, és marad az, hogy alacsony munkabérek vannak, amiknek a többszörösét tudják külföldön megkeresni. A KSH adatai szerint, csak hogy akkor kicsit a lakhatásról beszéljünk még, egy 25 év alatti fiatalnak vagy az ő számukra az átlagkereset 2019-ben bruttó 278 ezer forint volt, ami nagyjából 185 ezer nettót jelent. Ha emellé tesszük, hogy míg Budapesten a kiadó lakások átlagos bérleti díja 160 ezer forint, most tegyük fel, hogy nem egyedül él egy fiatal, akkor is láthatjuk, hogy az átlagkeresetük nagy részét a lakhatás teszi ki, és így nem nehéz azt kitalálni, hogy nemcsak hogy a mindennapi megélhetésre van kevés pénzük, arról nem is beszélve, hogy félretenni viszont egyáltalán nem tudnak. És a következő évi költségvetést is ilyen szempontból mindig alaposan átnézem én is, átnézzük, és nem nagyon látunk erre megoldást. Önök már többször kinyilvánították azt, meg tanúbizonyságot adtak arról, hogy nem adnak támogatást, mint ahogy nincs is támogatás mondjuk az albérletben élő fiatalok számára. Legutóbb például akkor jelezték ezt, amikor jómagam itt a koronavírus miatt kialakult helyzet kapcsán benyújtottam egy olyan határozati javaslatot, amely azt segítette volna elő, hogy azok az albérletben élők, akik a koronavírus miatt elestek a jövedelmüktől, kapjanak támogatást. Önök egyértelműen azt mondták, hogy erre nem hajlandóak, ebben nem lesznek partnerek, nem adnak segítséget ezeknek az embereknek, így aztán nemcsak most, ebben a koronavírusos helyzetben, hanem a jövő évi költségvetésben sem látunk olyan sort, amely az albérletben élő sok százezer magyar honfitársunkat segítené ilyen irreális, horribilis albérletösszegek mellett. A másik lehetőség az lenne, amelyik csökkentené az albérletárakat, hogyha a kínálatot sikerülne növelni. Évek óta mondogatom jómagam is, hogy állami bérlakásépítési programra lenne szükség,
