Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 12. péntek - 140. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - FARKAS GERGELY (független):
4100 amely egyrészt a kínálatot növelné. Könnyű belátni közgazdasági szempontból, hogy mivel több lakás lenne, alacsonyabbak lennének a bérleti díjak, nem mellékesen pedig ezeket az állami bérlakásokat alacsony havi bérleti díjért lehetne odaadni a fiataloknak, és ezzel is segíteni őket, elérni azt, hogy ne külföldi elvándorlásban, külföldi megélhetésben gondolkodjanak, hanem maradjanak itthon. És önök ilyen támogatást nem adnak, adnak viszont diákhitelt. És azért picit gondolkodjunk el ezen is, már csak azért is, mert itt az előttem néhánnyal felszólaló Hollik képviselőtársam is hosszan sorolta az előző kormány bűneit, többek között, hogy hitelbe sodorták az országot, vagy éppen - sokszor hallottuk már önöktől - a devizahitelesek sorsát, hogy igenis felháborító az, hogy az emberek kénytelenek voltak eladósítani magukat. És mit látunk most? Önök azt kínálják a fiatalok számára, hogy adósodjanak el; vegyenek fel diákhitelt, minél többet, hogyha szükségük van rá, és utána majd milliós tartozással kezdjék el a nagybetűs életet. Ezt ajánlják önök a fiatalok számára, és ráadásul, teljesen érthetetlen módon, az önök sajtója, a kormánypropaganda mindezt sikerként mutatja be, hogy ez így is történik. Csak egy konkrét címet szeretnék idézni: „Folytatódik a tendencia, idén is jelentősen bővül a diákhitelt felvevők száma”. Picit gondolkodjunk el azon: annak kell örülni, hogy a fiatalok eladósítják magukat? Ez egy örömhír az önök számára? Örömhír az, hogy jelenleg 177 ezer élő szerződése van a Diákhitel Központnak a körülbelül 300 ezer felsőoktatási hallgató közül? Annak kell örülni, hogy a fiatalok a saját nehéz helyzetükből adódóan rákényszerülnek a diákhitel felvételére? Szomorú ez, és szomorú, hogy nincs alternatíva, mert például ami alternatíva lehetne egy egyetemi hallgatónak, az ösztöndíjak, azok olyan alacsonyak, amik mellett rákényszerülnek a mindennapi megélhetés miatt a diákhitel felvételére. Önök tíz év után, 2018-ban emelték a felsőoktatási ösztöndíjakat, a tanulmányi és a szociális ösztöndíjakat, de mindez kevés volt. Látható, hogy kevés, hiszen ha nem lenne kevés, akkor nem szorulnának rá ilyen arányban a diákhitelre a fiatalok, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokan pedig dolgozni kénytelenek a mindennapi megélhetésük miatt. Az a szomorú tehát, hogy a diákhitelre van pénz, és tegyük fel, hogy… - persze, nem a diákhitellel van önmagában probléma, legyen is egy ilyen hitelkonstrukció; azzal van a probléma, hogy egyre többen kényszerülnek rá, és önök ennek örülnek. Erre tehát van pénz, de arra, hogy például az ösztöndíjakat emeljük, arra nincs pénz. Jómagam például ezért adtam be egy költségvetési módosító javaslatot az ösztöndíjak emelésére. És mindezek eredőjeként, ami a fiatalokat érinti, az albérletárak kapcsán, az ösztöndíjak alacsony volta kapcsán és az alacsony munkabérek kapcsán, ezek eredőjeként megmutatkozik ez az elvándorlásban; abban az elvándorlásban, amelyben, ahogy már említettem, ebben a generációban nagyon sokan gondolkodnak, és tudjuk nagyon jól, hogy korábban már sok százezren hagyták el az országot. (11.10) S akkor, amikor önök a demográfiai válság miatt aggódnak - teljesen jogosan - és tesznek lépéseket, akkor egyszerűen számomra érthetetlen, hogy miért nem foglalkoznak erőteljesebben az elvándorolt fiatalokkal vagy éppen kevésbé fiatalokkal, akik az elmúlt években hagyták itt az országot. Volt önöknek egy próbálkozása - elég gyengén sikerült -, ez a „Gyere haza, fiatal!” program. Talán - ha jól emlékszem a számokra - százmillió forintért ötven fiatalt sikerült hazahozni. Önök levonták a konklúziót, hogy ez kudarc volt. Nagyon helyesen tették, mert tényleg látható volt, hogy olyan formában ez nem működik. De hogy azóta önök nem hoztak létre semmilyen más programot, alapot, intézkedéssorozatot, ami arra törekedne, hogy hazahozza az elvándorolt fiatalokat, úgy gondolom, hogy ez egy komoly bűn. Ezért is nyújtottam be idén is - az elmúlt évekhez hasonlóan - egy olyan költségvetési módosító javaslatot, amely kifejezetten azt a célt szolgálná, hogy a már külföldön élő honfitársainknak adjunk egy olyan utolsó segítséget, lökést, amely átlendíti őket azon, hogy érdemes hazatérni. Erre igenis áldozni kell, pénzt kell áldozni, és ezt a célt szolgálná a módosító javaslatom.
