Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):
4012 városokban különböző mértékben, de ebben az évben csökkenni fog. Ezt tudjuk, ezzel számolunk, erre fel vagyunk készülve, és bízunk abban, hogy a hatékony védekezés eredményeképpen, miután az első csatát megnyertük a koronavírus elleni harcban, a gazdaság talpraáll, helyreáll, és az önkormányzati bevételek is visszatérnek majd arra a szintre, amelyen a tavalyi évben voltak. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A Jobbik képviselője, Stummer János képviselő úr a következő felszólaló. Parancsoljon! STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Államtitkár Úr! Én végigolvastam ezt a Ház előtt fekvő költségvetést, és meg kell hogy mondjam önnek, hogy nagyon tanulságos olvasmány volt. Tanulságos, mert végre a maga teljes valójában és egészében láthattam meg, hogy önök milyen Magyarországot akarnak, milyen Magyarországot képzelnek el a következő években, mármint maguknak és a családjaiknak. Ha egy egymondatos ítéletet és véleményt kellene alkotnom erről a költségvetésről és előterjesztésről, akkor ez az egymondatos ítélet így szól: ez egy gonosz költségvetés, és az a kormány, amelyik ezt a költségvetést a magyar Országgyűlés elé terjeszti, az egy gonosz kormány. Lehet most mosolyogni a bajusza alatt, államtitkár úr, de ez a helyzet. Én nem fogom maguknak megadni azt a lehetőséget és azt az örömet, hogy soronként vitatkozhassák végig velem a költségvetés egyes elemeit a következő percekben. Nem fogom azzal tölteni ezt az értékes időt, hogy arról vitatkozzunk egymással, hogy maguk miért költenek sok száz milliárd forintot a hazugsággyáraikra, értelmetlen és felesleges látványberuházásaikra vagy épp az új nemzeti tőkésosztályuk kistafírozására és feltőkésítésére. Nem erről lesz szó a következő percekben, mert így csak egérutat adnék maguknak ebben a vitában, és egy gonosz kormány nem érdemel semmiféle egérutat. Nem szabad a sorok között elveszni, hanem elvi kritikát kell megfogalmazni ezzel a gonosz előterjesztéssel szemben, világosan és közérthetően lerántani a leplet a kormány költségvetésnek öltöztetett, embertelen tervéről. Ez az egyetlen felelős ellenzéki magatartás. És hogy miért mondom ezt? Azért, mert most az a helyzet, hogy ez a költségvetés, ami itt van előttünk, az nem igazságos, nem szolidáris, és nem korszerű. Aki ezt a költségvetést írta, az abban érdekelt, hogy Magyarország továbbra is egy kiszolgáltatott és reményvesztett ország maradjon. Az abban érdekelt, hogy ebben az országban továbbra is kétfajta ember legyen, az egyik, amelyik az urak kedvéért remeg, a másik pedig, amelyik már lemondóan legyint mindenre, ami körülötte zajlik. Ez a költségvetés nem igazságos, mert nem a munkában, hanem a talpnyalásban szorgalmast segíti. Nem igazságos, mert az adott munkáért járó fizetség nem arányos a munka társadalmi és gazdasági hasznosságával, és nem igazságos, mert a kevesek jólétén, nem pedig a sokak megmaradásán munkálkodik. (17.10) Ezzel a mostani előterjesztéssel szemben mi egy olyan igazságos költségvetést akarunk Magyarországnak, amely a gyarapodásban az arra érdemeset segíti, és senkit nem hagy az út szélén. De ez a költségvetés szolidárisnak sem mondható. Nem szolidáris, mert aki rossz körülmények közé születik, azt nem emeli fel. Nem szolidáris, mert aki önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe és bajba, azt nem segíti meg. És nem szolidáris, mert elsődleges célja nem az általános jólét megteremtése, hanem a maguk korrupt rendszerének a további fenntartása, válságoktól függetlenül. Ezzel a mostani előterjesztéssel szemben mi egy valóban szolidáris költségvetést akarunk, amely segítő kezet nyújt minden bajbajutottnak, és egy valóban igazságos közteherviselésre törekszik. De ez a költségvetés nem is korszerű. A régi világ gondolkodását tükrözi, és nem is akar, nem is áll szándékában megfelelni az új korok kihívásainak. Nem ad jövőt, mert nem az oktatásba fektet. Nem ad jövőt, mert nem érdekli, hogy a magyarok egészségesen és egészséges környezetben
