Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 11. csütörtök - 139. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
3907 az egyes ágazatoknál. Ha nő a lehetőség, akkor mindannyian reménykedhetünk, hogy valamennyiünk számára nőni fog, ha csökken, az mindannyiunkat veszélyeztet. A számok ugyanis imponálóak, és azt kell mondanom, hogy az összehasonlítás is kiáll minden próbát. Világosan látni lehet, hogy a legalapvetőbb ágazatokban, így elsősorban az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaság erősítése területén, de hadd tegyem hozzá, még a rendészet területén is, ami rendkívül fontos, a számok nőnek, és nőnek ezek az összehasonlítás tekintetében is. A helyzet tehát azt, tisztelt Országgyűlés, hogy azt mondhatjuk, hogy egy egyre inkább válságosnak bizonyuló körülmény között is a kormány képes arra, hogy megszorítás nélkül, és mégis egyfajta rend és rendszer szerint olyan költségvetést terjesszen a Ház elé, amely bizalommal töltheti el az ország népét. Tisztelt Ház! Azonban szükség van néhány tényezőre, amelyre rá kell világítani. Ahhoz, hogy megnyugtatóan azt mondhassuk, hogy ez a költségvetés - amelyet meggyőződésem szerint mindannyian jó szívvel támogathatunk - teljesülhet is, ez alapvetően azon múlik, hogy van-e lehetőség, megvannak-e azok a lehetőségek, azok az alapok, amelyekre a költségvetés épül. Ezt érdemes némileg vizsgálni, vizsgálni viszont csak úgy érdemes, ha a körülményeket is vizsgáljuk. Amikor az egész világra rászakadt ez a bizonyos koronavírus-válság, a meglepetés erejével hatott. Az különösen meglepetés erejével hatott, hogy milyen gyorsan jelentkezett ennek a hatása a gazdasági életben, és ezek a hatások rendkívül kedvezőtlenek voltak. Meg kell mondanom, hogy meggyőződésem szerint, amit olvasmányban el lehet érni, azt lehet tapasztalni, hogy nemcsak minket, egyszerű embereket lepett ez meg, meglepte azokat is, akiket nem lett volna szabad hogy meglepjen. Kivételnek kell tekinteni, és ez nem dicsekvés, ez tény, Magyarország és a V4-ek ezen a területen jól teljesített. Olyan értelemben is jól teljesített, és ezt tartom fontosnak kiemelni, ahol ez talán nem volt egészen várható: a gazdaság területén. A mi gazdaságunk ugyanis erőteljesen függő viszonyban van, ezt nem lehet tagadni, az európai gazdaságtól, ezen belül is egy-két nagy ország gazdaságától. Márpedig ezekben az országokban, és ezt is világosan látni kell, a stagnáció nem most indult. Még szó nem volt koronavírusról, már csökkenő tendenciák voltak, és erre a magyar gazdaságnak föl kellett készülnie, és föl is készült. A helyzet tehát az, hogy a fölkészültség tekintetében Magyarország jól teljesített, és meggyőződésem szerint jól tud teljesíteni a következőkben is. Fontos azonban megjegyezni a következőt. Az elhúzódó, esetleg elhúzódó gazdasági válság olyan mértékben érintheti az Európai Unió országait, amelynek hatása lesz Magyarországra. Erre tehát szintén fel kell készülni. Azt is egyértelműen lehet látni, hogy éppen a húzó-, nagy államok az Európai Unión belül nagyon rossz válaszokat adtak az elmúlt néhány hónapban a felmerülő, koronavírussal összefüggő gazdasági helyzetre. Olyan helyzetek álltak elő, és erre rá kell mutatni, ezt látnia kell a közvéleményünknek is, amely szinte önsorsrontó. Amikor egy ország olyan helyzetet teremt, hogy a saját iparában, a saját iparán belül teremt olyan kétségbeejtően rossz helyzetet, hogy az már, azt kell mondanom, hogy valóban a pangás állapotába kerülhet, akkor ez Magyarország számára is lényeges. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy kiemeljem: van Magyarországnak egy szilárd, biztos pontja, és ez a szilárd, biztos pont, akármennyire is elfogultnak fogok tűnni, az a magyar mezőgazdaság, a mezőgazdaságra történő építkezés. Ez az elmúlt évek és évtizedek alatt sokféle fogyatékosságot mutatott és sokféle eredményt is. Én most itt ma azért kértem szót, mert a megfogyatkozott és immáron itt a Házban alig létező kisgazdavilág részéről szeretnék néhány gondolatot megosztani. Az a helyzet, tisztelt Ház, hogy ha nem a saját erőnkben és a saját lehetőségeinken és bázisunkon belül keressük a lehetőségeket, ott mindig számíthatunk nagy meglepetésekre. Elsősorban arra kell és tudnunk kell építeni, amely a miénk, és amely kizárólagosan a miénk. És hogy a miénk, ezt elsősorban annak köszönhetjük, annak a tíz évvel ezelőtt elindult politikának, amely egyértelműen és minden más elé helyezte e tekintetben, azt kell mondanom, hibátlanul, hogy magyar kézben maradjanak azok a lehetőségek, amelyek a magyar mezőgazdaságban rejlenek. Az más kérdés, hogy
