Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3795 Az új feudális berendezkedés egyik legékesebb bizonyítéka a súlyos lakhatási válság is. Közel egymillió ember él albérletben, bérlakásban, diákok, fiatal családosok, közszolgálatban dolgozók, alacsony jövedelműek, devizahitel miatt lakásukat elvesztők, és a számuk csak nőni fog, hiszen az alacsony bérek miatt a legtöbbjüknek esélye sincs előteremteni az önrészt egy lakáshitelhez. Az általunk javasolt bérlakásalap albérlet-támogatás, lakásépítési áfa csökkentése jövőre is elmarad várhatóan, tovább mélyül majd a lakhatási válság. Mindezek azonban nem meglepőek, hiszen a kormány minden évben szűkíti azok körét, akik jól járnak a költségvetéssel, és egyre bővül azok száma, akiket az út szélén hagy a kormány, akik ott maradnak az egzisztenciális bizonytalanságban. Nekik biztosan nem lesz elég, hogy Orbán Viktor vagy bármelyik kormánytag kiáll, és azt mondja: mi nem hiszünk a munkanélküli-segélyben; pláne úgy, hogy jelen esetben nem is munkanélkülisegélyről, hanem munkavállalási támogatásról kellene hogy beszéljünk. Felháborító és mélységesen visszataszító, hogy a jövő évi költségvetés számai alapján a kormány lemondott több százezer magyarról, és csak annyit üzen nekik, hogy az éhbérért járó segélyt kapjátok pár hétig, vagy persze mehettek közmunkára, vagy Németh Szilárd toborzóirodájában lehet katonának jelentkezni. Azt csak csöndesen jegyzem meg, hogy az a fizetés, amit egyébként a Németh Szilárd által képviselt Honvédelmi Minisztérium biztosítani tud, nem éri el a magyar nettó átlagbér 50 százalékát sem. Hiába a hangzatos kijelentések, a számokból egyértelműen kiderül, hogy a Fidesz nagy munkahelyvédelmi programja a közmunka és a hadsereg, miközben a munkanélküliség drasztikusan nő. Ráadásul a foglalkoztatási adatok sem mondanak semmit önmagukban, lehet kozmetikázni a foglalkoztatási mutatókat, csakhogy közben tömegek süllyednek szegénységbe. Ma a munkavégzés nem véd meg a szegénységtől, a munkával szerezhető jövedelem nem garantálja a megélhetést, és ez jövőre is így marad. Tökéletes lakmuszpapírja ennek, hogy ma Magyarországon az állam a legrosszabb munkáltató, hiszen azok keresnek a legkevesebbet, akik az államnak dolgoznak. Jelenleg mindenki alulfizetett, aki a humán közszolgáltatásokban dolgozik, a közszféra általános és érdemi, legalább 50 százalékos béremelése a jövő évi költségvetésből is kimarad, pedig a források ott vannak, csak politikai akarat kellene hozzá. Kiszolgáltatott helyzetben maradnak a kisvállalkozások is, mert a kormány őket is cserben hagyta: gyenge mentőcsomag, elmaradt adókedvezmények, túlbürokratizált működési környezet, miközben a kormány bevallottan gazdasági válságra készül. De tudjuk, hogy kisvállalkozások, családi gazdaságok nélkül nincs erős gazdaság, ez viszont azt üzeni nekünk, hogy a Fidesz-KDNPszövetség végleg lemondott az erős hazai gazdaság megteremtéséről. Egy gazdaság akkor erős, ha jól működő családi és kisvállalkozásokra épül, a kormány mégsem a kisvállalkozásokkal köt jövőre sem stratégiai partnerséget, hanem multinacionális vállalatokkal. A koronavírus-járvány egyik legfontosabb tanulsága, hogy az élelem, az energia, a tisztálkodás, a higiénia, a ruházkodás, az építkezés, a lakhatás és a mobilitás terén hazai vagy regionális keretek között kell kielégíteni a keresletet. A magát nemzetinek valló kormánynak tehát valódi patrióta gazdaságpolitikát kellene folytatnia, de nem azt teszi; azért nem, mert a multik markában van. Éppen ennek köszönhető, hogy a vállalkozások által elérhető támogatások jövőre is borzasztóan egyenlőtlenek maradnak. A multiknak kedveznek, a kisvállalkozások pedig nagymértékben kiszorulnak. Kis túlzással a kormány kétféle vállalkozást támogat jövőre: egyrészt a külföldi nagyvállalatokat, melyeket hatalmas adókedvezményekkel próbál idecsábítani, másrészt a Fidesz elképesztő nagy támogatásokat ad saját gazdasági hátországához tartozó cégeknek. Ők a jövő évi költségvetés nagy nyertesei, és sajnos szinte névre meg tudjuk nevezni őket, elég, ha Mészáros Lőrinc nevét vagy Szíjj úr nevét említem meg, de ez a felsorolás valószínűleg sokkal hosszabb lehetne. A koronavírusjárvány és a válság tehát megmutatta, hogy a gazdaságnak azon részei a stabilak, ahol a hétköznapi, alapvető szükségleti cikkeket gyártják és szolgáltatják. Itt nem csökken a kereslet válság idején sem, viszont itt a legnagyobb a baj, ha a világ túlfelén lévő termelésektől függünk. Éppen ezért van szükség válságálló, rendes bért adó munkahelyekre, de ezeket csak a helyi gazdaságban lehet előteremteni, a multiszektorban nem.
