Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 10. szerda - 138. szám - Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3794 társadalomképük van, és megmutatja a kormány viszonyát a felső tízezerhez, megmutatja a viszonyát a középosztályhoz, és megmutatja a viszonyát a rászorulók százezreihez. A Fidesz az elmúlt tíz évben minden évben tudta emelni a tétet. Az általuk elképzelt ideális társadalomban vannak gazdagok, akiket támogatni kell, és vannak szegények, akiket el lehet felejteni. Sokan sokféleképpen elmondták már, mi a történelmi bűne a kormánynak, de annál világosabban semmi nem mutatja ezt meg, hogy soha Magyarországon ekkora különbség még nem volt szegény és gazdag között, mint ma. Az Orbán-kormány tizedik évében a szegény családba való születés és nevelkedés már eleve determinál, esélytelenség, kilátástalanság és reménytelenség a meghatározó. Ezért marad a jövő évi költségvetés a cserben hagyás költségvetése is. Tisztelt Országgyűlés! Teljesen egyértelmű, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság az amúgy is kivéreztetett önkormányzatokat borzasztó helyzetbe hozza: elmaradó adóbevételek, csőd szélén lévő helyi vállalkozások és a járványvédelemmel kapcsolatos döbbenetes kiadások. (12.10) És ebben a helyzetben a kormány cserben hagyja az önkormányzatokat, sőt nemcsak cserben hagyja, megszorításokkal bünteti azokat, pedig az önkormányzatok ott állnak a frontvonalban az egészségügyi intézmények után azonnal. Mert megbirkóznak az idősellátással, a köztéri fertőtlenítéssel, elvégzik a védőfelszerelések beszerzését, hatósági karanténok kezelését, és a gyermekétkeztetésről, járóbeteg-ellátásról is mind-mind teljesen jó minőségben gondoskodnak. Ugyanakkor a kérdés az, hogy miért kell hogy emellett a maradék bevételeiket is elveszítsék. De a kérdés valójában és nyilvánvalóan nem az önkormányzatokról szól. Ez a forrásmegvonás azokról a rászorulókról szól, akiknek most különösen nagy szükségük lenne a segítségre a lakóhelyükön. Azokról a kárvallottakról szól, akik egyébként is a saját bőrükön érzik a gondoskodási válságot Magyarországon; azokról a kisvállalkozókról szól, akik, ha nem lenne az önkormányzati segítség, nem tudnák a vállalkozásukat fenntartani, mert a kormány szűk szórásába nem esnek bele adott esetben. A Fidesz nemzeti egységről beszél, de megint egészen mást tesz, mint amit mond. Ahogy az elmúlt tíz évben, most is csupán hatalmi logika áll minden mögött. Az önkormányzatiság október óta ellenség, amelyet tönkre kell tenni, és nem számít, hogy ennek az árát végül az emberek fizetik meg, akik helyben élnek, és azok az emberek, akik az önkormányzatok segítségére szorulnak. Budapesten megválasztott egyéni országgyűlési képviselőként pontosan tudom, hogy egy sikeres önkormányzat nem ellenség, hanem partner, márpedig ilyen válsághelyzetben különösen fontos, hogy a sikereset ne büntessük, hanem becsüljük meg. Becsüljük meg a ferencvárosi rendkívüli járadékot, a józsefvárosi szociális alapot, a budavári vállalkozástámogatásokat, és még sorolhatnám. De a kormány nem a megbecsülésben hisz, hanem a sarcolásban, a büntetésben. És eddig egyszer sem hallottunk arról, hogy az önkormányzatok finanszírozását hogyan, milyen formában szeretné rendbe tenni a kormány, vagy legalább hogyan stabilizálná, pedig olyan alapfeladatok ellátásáról beszélünk, mint a rászorulók lakástámogatásai, idősotthonok fenntartása, bölcsődék, óvodák fenntartása, orvosi felszerelések, maszkok beszerzése. A kormány tehát még ilyen válsághelyzetben is azt a rossz modellt követi, amit már egy évtizede folytat: ott segít, ahol nincsenek annyira bajban, és ott büntet, ahol segítségre lenne szükség. Éppen ez a modell az, ami egzisztenciális bizonytalanságban tart több százezer magyar családot, hiszen a Fidesz kormányzása alatt a felső középosztály vagy a felső rétege az országnak úgy-ahogy, de jobban jár, miközben a társadalom 90 százaléka sokkal rosszabbul. Ismétlem, tisztelt képviselőtársaim: a társadalom 90 százaléka, tömegek! Az új feudális berendezkedés árát megfizettetik a dolgozókkal, a bérből küszködőkkel, a magas, munkát terhelő járulékokon és a magas fogyasztási adókon keresztül. Ezt hívják úgy, hogy perverz újraelosztás. A kormány jövőre is tehernek és nehezéknek bélyegez magyar családokat, mert az ő világképükbe ők nem férnek bele. Nem vesznek tudomást a gyereküket egyedül nevelőkről, a tartós beteg vagy fogyatékkal élő gyereket nevelőkről, az idős rokonaikat otthon ápolókról.
