Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
3604 Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sebián-Petrovszki László képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat fekszik itt a Ház előtt, amelynek a célja, ahogy több előttem szóló is összefoglalta már, az, hogy a bűncselekmények áldozatai minél hamarabb megkapják az okozott kárt, illetve a sérelemdíjat. Mi sem természetesebb annál, és mondom ezt a DK nevében is, hogy kifejezzem, hogy nagyon fontos mind a két része ennek a mondatnak vagy ennek a törvényjavaslatnak, magyarán, hogy az időszerű ítélkezés, magyarán, hogy az ítéletek, ha lehet, minél hamarabb megszülessenek, és igazságot szolgáltassanak az adott kérdésben, az mindig egy fontos társadalmi szükséglet, mindig egy fontos elvárás. Tehát minden olyan javaslat, amely abba az irányba mutat, hogy hamarabb születnek meg ítéletek, illetve hamarabb orvosol az igazságszolgáltatás problémákat, ügyeket, eseteket, mindig támogatandó, mindig előnyös, mindig jó dolog. Ez a törvény ebbe az irányba mutat, ebbe az irányba halad. Szintén ugyanilyen fontosságú az, hogy ha már egy bűncselekménynek áldozatává válik valaki, akkor az ő kárpótlása, a számára járó sérelemdíj vagy a kár megtérítése, ha lehet, minél hamarabb megtörténjen, vagyis egyáltalán megtörténjen, és aztán pedig minél hamarabb megtörténjen. Tehát ez a javaslat jó, jó alapokon nyugszik, nagyon fontos, és hasznos irányba viszi ezt a kérdéskört, és ahogy az előttem szólók kiemelték ennek sok-sok részletszabályát, ezek mind fontos és jó pontok, ezeket nem is ismételném meg. Inkább arra térnék ki, ami inkább gondolatokat vet föl. Az egyik ilyen, ami óhatatlanul mindig felmerül egy-egy ilyen ügy tárgyalásakor, és egyébként van egy déjà vu érzésem, mert talán két héttel ezelõtt az egyes igazságügyi tárgyú törvények tárgyalásánál pontosan ugyanezeket mondtam el ugyanúgy államtitkár úrnak, aki így velem szemben ült. Tudjuk, hogy ezeknek az ügyeknek egy jelentõs része, ezeknek a problémáknak egy jelentõs része évek óta itt van az asztalon. Tehát mindig az merül föl ilyenkor bennünk, hogy nem lehetett volna-e még elõbb meglépni ezeket a lépéseket, nem lehetett volna-e korábban tárgyalnunk ezt a javaslatot, mert hátha akkor még több emberen segítettünk volna ezzel a törvénnyel, illetve ezzel a javaslattal. Tehát késõnek tartjuk ezt a lépést, jó irányba tett, de késõ lépésnek. Ráadásul, ha már itt szabad egy ilyen kitekintést mondanom, egy speciális, bizonyos helyzet rendezéséről beszélünk, de tudjuk egyébként az igazságügyi statisztikákból, hogy a perek egyébként jellemzően elhúzódnak, évekig tartanak, van egy állandó állampolgári elégedetlenség ennek kapcsán, bizonyára ez a kormánypárti képviselőket is eléri, nem csak minket, ellenzéki képviselőket. Tehát egyébként is lenne igény abban, hogy, ahogy államtitkár úr fogalmazott, egy fast tracket nyissunk a normál track mellett, és amennyire lehet, próbáljuk az ítélkezést gyorsítani. A másik problémám ezzel a törvényjavaslattal, hogy nem adunk-e túl keveset, hogy úgy mondjam, nem nyújt-e túl keveset a segítségben, nem lehetne-e a segítséget növelni. Gondolok itt arra, hogy csak a hatálybalépést követően előálló ügyekben lehet használni majd ezt a fast tracket, ha már ezt használjuk, tehát folyamatban lévő ügyekre nem, miközben az elmúlt hónapokban számos olyan törvényjavaslatot tárgyaltunk itt, számos olyan élethelyzet megoldását hozták be kormánypárti képviselők, illetve a kormány, ahol a hatályba léptetés már-már a folyamatban lévő ügyekre is vonatkozott. Itt vajon miért nem lehet ezt megtenni esetleg? Illetve felmerül annak a kérdése, és ez már tartalmi kérdés, hogy az államnak nem kellene-e ebben bármiféle szerepet vállalni, tehát az áldozatok kártérítésében nincs-e helye annak, akár bizonyos jól szabályozott, elhatárolt ügyterületen, hogy az állam vállalja tulajdonképpen a kár kifizetését, és ő fogja behajtani, ha úgy tetszik, azokon, akiknél kell, tehát hogy az állam szerepet vállal, és nem két ember egymás közötti viszonyára bízza ezt tulajdonképpen, vagy az egyik anyagi helyzetére. Nem látszik a javaslatban az, hogy mennyi a jogérvényesítésre nyitva álló határidő, tehát hogy hogyan viszonyul ez ehhez a kérdéshez, mikortól kezdődik ez. Tehát a jogérvényesítés nyitva
