Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3600 A 10. pontjára különösen felhívnám a figyelmet, amely kimondta, hogy a kormány különös figyelmet szentel a bűncselekmények okozta károk megtérülésének gyakorlatára annak érdekében, hogy a károk a lehető legrövidebb időn belül megtérüljenek. A kormány segíteni kíván a legsúlyosabb erőszakos bűncselekmények áldozatain akként, hogy enyhíti az arra rászorulókat ért károkat, ha az más forrásból nem biztosítható. Tehát ez már 1999-ben a kormányhatározatban megjelent. Ezzel szemben azt láttuk, hogy 2016-ban mégis olyan törvényt fogadott el a magyar Országgyűlés, ahol elsősorban nem az áldozatokat, hanem éppen az elkövetőket igyekezett kártalanítani ez az úgynevezett börtönzsúfoltsági kártalanítással kapcsolatos törvény. Akkor is elmondtuk, és mélyen bíráltuk ezt a jogszabályt, mégpedig akként, hogy elmondtuk, mint ahogy a parlamenti vitákban is, adott esetben például tegnap is, hogy mennyire sértette ez a jogszabály a társadalom igazságérzetét, és mennyire méltatlan az, hogy a jogalkotó elsősorban az elítéltek, a bűnözők érdekeit, az ő kártalanításukat nézte, nem pedig az áldozatokét. Már 2016-ban a vezérszónoki felszólalásban is felhívtuk erre a figyelmet, hogy elsősorban az áldozatoknak a minél gyorsabb kártalanításával kellene foglalkozni. Tulajdonképpen, amikor ez a törvény megszületett, akkor, azt gondolom, hogy ebben közrejátszott az is, hogy mi ezt folyamatosan mondtuk, hogy itt elsődlegesen az áldozatok, nem pedig a bűnözők kártalanításával kell foglalkozni. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy ez végre idekerült. Még akkor is érdekes, ha ezt a börtönzsúfoltsági törvénnyel gyakorlatilag szinte párhuzamosan tárgyaljuk, hiszen tegnap arról volt szó. És bizony, igenis felrójuk azt a kormánypártoknak, hogy 2016-tól napjainkig lehetővé tették azt ezzel a jogszabállyal, hogy ez a börtönbiznisz Magyarországon megalakuljon, hiszen felhívtuk a figyelmet arra a jogszabály vitája során, hogy erre egy iparág fog települni. Egy olyan iparág, amely üzletszerűen fogja az állam pénzét dézsmálni, és nem az áldozatok kártalanítására, hanem az elítéltek kártalanítására fog fordítani nagyobb hangsúlyt. Ahogy láttuk, mindez be is következett, hiszen a magyar állam összesen 9 milliárd forintos kártalanítási összeget fizetett ki az elítélt bűnözőknek. Mi ezt mélyen felháborítónak tartjuk, hogy az adófizetők pénzéből ezt az összeget a magyar állam a bűnözőkre fordította, nem pedig az áldozatokra, holott a börtönzsúfoltságot már ebből a pénzből meg lehetett volna szüntetni, hiszen két büntetés-végrehajtási intézetet lehetett volna ebből a 9 milliárd forintból felhúzni, amelyet, ha nem a bűnözőknek fizetünk ki, hanem erre, akkor megoldható lett volna a börtönzsúfoltság megszüntetése, és ezáltal nem kellett volna milliós kártérítéseket fizetni olyan ügyben, ami joggal váltotta ki a teljes magyar társadalom felháborodását. Így jutunk el odáig, hogy 2020 elején bekerült elénk egy törvényjavaslat, amelyben már legalább szerepelt az, hogy határidő biztosításával ki kell dolgozni az áldozatok mielőbbi gyors kártalanításával kapcsolatos jogszabályt, és így került elénk az ominózus mostani jogszabály. Ezzel kapcsolatban is vannak ellentmondásos érzéseim, hiszen maga a jogszabály hasznos és előremutató, csak nyilván, amikor néhány évvel ezelőtt foglalkoztunk azzal, hogy módosítottuk a polgári perrendtartást, illetve teljesen új polgári perrendtartás került ide a tisztelt Ház asztalára - és elfogadásra is került az új Pp., amely gyakorlatilag egy olyan kódex, ami teljesen összefoglalóan tartalmazza a bírósági eljárási szabályokat -, akkor ez a jogszabály egy kicsit megtöri a Pp. rendszerét. Hiszen ez a Pp.-n kívülről egy speciális szabály, és ebben az esetben ezt kell alkalmazni, és a Pp. csak egy mögöttes háttérszabály lesz ebben az esetben. Tehát egyrészt ez a kérdésem, hogy miért nem lehetett ezt a polgári perrendtartáson belül szabályozni, mi indokolta ezt, hogy külön kivegyük a polgári perrendtartásból a gyorsított eljárást, hiszen nyugodtan abban lenne a helye. Másrészt pedig abban látok néminemű ellentmondást, hogy itt van egy gyorsított szabályozási rendszer, ami egyébként nagyon helyes, csak mégis van egy probléma, amit most sem sikerül áthidalni, és nem tudom, hogy mikor jön el az az idő, amikor sikerül ezt a problémát áthidalni. Mégpedig azt, hogy ezt a jogszabályt akkor lehet alkalmazni, amikor maga a büntetőeljárás befejeződött, jogerősen befejeződött, és akkor indul el egy gyorsított eljárás.
