Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 9. kedd - 137. szám - A bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3601 Na, most látjuk azt a tapasztalatokból, hogy ha egy komolyabb büntetőeljárásról van szó, amely adott esetben nehezebb, soktanús, -szakértős, s a többi, akkor ezek a büntetőügyek évekig elhúzódnak, akár négy-öt évig is elhúzódnak, és ez alapján gyorsított eljárási szabályokat nem lehet alkalmazni, mert kizárólag abban az esetben lehet, amikor már megvan a büntetőeljárás jogerős befejezése. Tehát itt általában nagyon sok esetben azzal fogunk találkozni, hogy lesz egy négy-öt éves büntetőeljárás, amelyet majd egy egy-két hónapos gyorsított eljárás fog követni, és igazán a gyorsítást nem fogjuk tudni elérni, mert a négy-öt éves büntetőeljárás nyilván - hangsúlyozom, egy nehéz, bonyolult, soktanús, -szakértős esetben bizony - problémát fog okozni, és nem fog tudni érvényesülni maga a gyorsított eljárás sem. Tehát ezeket látom egy picit ellentmondásosnak, egyébként a törvény tartalmával a legmesszebb menőkig egyet lehet érteni. Nyilván örülök annak, hogy az előterjesztő odafigyelt még olyan szabályokra is, hogy milyen illetékesség legyen, hogy itt bizony a felperes lakóhelye határozza meg az illetékességet, és bizony ez is egy fontos dolog, hogy ne neki kelljen adott esetben az ország másik végére utazni, hanem az ő lakóhelye határozza meg. Ugyanígy nagyon egyet tudok érteni a költségfeljegyzési joggal kapcsolatosan is, hiszen nagyon sokan azért nem tudják érvényesíteni a bíróság előtt a jogaikat, vagy nem merik a jogaikat érvényesíteni a bíróságon, mert hatalmas összegeket kell megelőlegezni, amelyek vagy visszatérülnek, vagy nem térülnek meg a felperes számára. És főleg akkor, ha illetékfeljegyzési jogról beszélünk, akkor ez mindenképpen azt jelenti, hogy sokkal könnyebben meg tudják indítani, szabadabban meg tudják indítani az eljárást, hiszen nagyon gyakran azért nem indult el az eljárás, mert tudták, hogy adott esetben nem lesz végrehajtható egy jogerős ítélet sem, és ebben az esetben a költség ott marad a felperes nyakán. Tehát a költségfeljegyzési jog megadása mindenféleképpen indokolt. Aztán eljárásegyszerűsítő szabályok jönnek, amelyek egyébként tényleg hasznosak, bár itt felrúgják a Pp.-nek a perfelvételi és érdemi tárgyalási szakaszára vonatkozó szabályokat, ami egyértelműen az eljárás gyorsítását szolgálja. Tehát ebből a szempontból indokolt, mint ahogy a bíróságnak a részletes tájékoztatási kötelezettsége is bizonyos esetekben, hiszen, mint ahogy írja egy korábbi szakasza a javaslatnak: az ügyvédi képviselet nem kötelező. Súlyos határidők vannak, amelyeket be kell tartani, az ellenkérelem benyújtására, illetve az arra való nyilatkozatra a 30 nap, illetve a 8 nap tekintetében, tehát röviden meg kell jelölni a bizonyítási indítványokat, és bizony a határidők elmulasztása adott esetben jogvesztő lesz. (11.40) Az elektronikus eljárásra többen kitértek előttem. Ezzel kapcsolatban én is megjegyzem, nagyon fontosnak tartom azt, hogy meglegyen az elektronikus kapcsolattartás, hiszen nyilvánvaló az, hogy az áldozat egy erőszakos bűncselekmény esetén nem szívesen találkozik személyesen, nem szívesen tartózkodik egy légtérben azzal a személlyel, aki a terhére erőszakos bűncselekményt elkövetett. S bizony méltatlan az, amikor a bíróság folyosóján várakoznak a belépésre együttesen, ahol adott esetben jelekkel, nézéssel vagy bármivel tudja fenyegetni az elkövető a korábbi áldozatát. Tehát az elektronikus kapcsolattartás nagyon fontos. Az elsőfokú eljárás lezárásával a másodfokú eljárás szintén gyorsított, 45 nap, illetve 30 nap áll rendelkezésére a másodfokú bíróságnak. Tárgyalás tartása nincs, nem is kérhetik a felek, tehát az iratokból dönt a másodfokú bíróság egy esetleges fellebbezés esetén. Mindezek alapján az látható, hogy ez a törvény mindenféleképpen előremutató, gyorsított eljárást eredményez. Én sokkal jobban örültem volna, ha ez a törvény már jóval korábban kerül ide az Országgyűlés asztalára. Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, a 2005. évi CXXXV. törvényre, amely a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szól. Nyilván másodlagosan, mint ahogy már hivatkoztam korábban az 1074/99-es kormányhatározatra, amely már döntött arról, hogy adott esetben az államnak kell belépni a kártalanítás folyósítójaként. Ez a törvény már határozottan meg is határozza a segélyek mértékét, illetve az adható segélyt. Ennek a törvénynek is
