Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HOLLIK ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
3460 Ez azt jelenti, hogy igenis a közélet, ha tetszik, ha nem, silányodott, és nem a közönség lett igénytelenebb, véletlen se gondolja senki, nem a közönség lett igénytelenebb, hanem a tálalás, amit kapnak, az igénytelen, és szegények azt sem tudják, hogy lehetnének igényesebb művészteljesítményeknek is részesei, ha a médiumok nem a silányságra összpontosítanának, mert a limonádét a legegyszerűbb tálalni, a legegyszerűbb befogadtatni az emberekkel, ahol már nem kell feldolgozni a mű jelentőségét, mondanivalóját. Száz szónak is egy a vége, hiába csinál egy olyan intézményrendszert, hogy hátha a művészvilág, a színészvilág sikeresebb lesz, hogy ha ahhoz nem rendel egy igényes kultúratámogatást, amivel ezek a művészek valóban ki tudnak bontakozni. A silány világ őket is elérte. Nehéz az életük, nagyon nehezen boldogulnak, és önmagában az egyetem átalakítása nem fogja a problémáikat megoldani. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként Hollik István képviselő úr, KDNP. Parancsoljon! HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Elnök Úr! Köszönöm szépen, hogy beszorít engem két percbe, így talán jobban összefoglalom, amit szeretnék mondani. Gyors reflexiók. Valóban, én azt gondolom, hogy az a különbség, és a vitának mégiscsak az a lényege, és ezért hoztam fel, hogy ki hogyan gondolkodik a kultúra feladatáról, egyáltalán a kultúráról, meg arról, hogy a kultúrának van-e feladata. Én pusztán annyit állítottam, és továbbra is tartom, hogy tiszteletben tartva azt, hogy ki mit gondol a kultúráról, én azt gondolom, hogy a művészeti szabadság garantálása mellett igenis a kultúrának feladata a nemzeti identitás, önazonosság és a nemzeti büszkeség építése és erősítése. Ehhez pedig korszerű intézményrendszer szükséges. Én ezért támogatom ezt a javaslatot. A másik. Tordai Bence képviselő úrnak szeretném jelezni, hogy az a szempont, amit én felhoztam, ebben a szempontrendszerben és megközelítésben a „nemzeti” nem egy pártpolitikai megközelítés. Ön azt mondja, hogy a balliberális helyett most akkor jöjjön egy nemzeti, akkor félreértelmezi, amit én mondtam. Nem. Akkor azt mondtam volna, hogy szerintem az a kultúra feladata, hogy jobboldali identitáserősítés kell, de nem ezt mondtam, hanem azt mondtam, hogy nemzeti identitást kell erősíteni, ami a pártpolitika fölött áll. Ez lényeges különbség. Azt gondolom, hogy triviális, és erről beszélnünk sem kéne, de úgy látszik, mégiscsak kell, hogy minden kulturális intézménynek igenis feladata a nemzeti identitás, önazonosság erősítése. Azt gondolom, hogy ha ebben egyetértünk, akkor viszont abban is egyet kell értsünk, hogy egyszerűen ehhez a működési struktúrákat alakítani kell, korszerűvé kell tenni ebben az esetben is - és akkor túl is nyúltam a két percen. Köszönöm szépen. ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, független, két percben. DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Igen, nagyon örülök Hollik István képviselőtársamnak, hogy felszólalt, és ezt a nemzeti vagy liberális vagy egyáltalán politika és nemzeti összefüggését felhozta. Elfogadom, és köszönöm a gondolatiságát, de tegye már meg, hogy legyen nagykövete annak, hogy jusson el az Operettszínházba, mert ami ott zajlik, az önmagában a borzalom. (Ungár Péter tapsolva: Dráma!) Tehát az, hogy beleszóltak új vezetői kinevezésekkel abba, hogy egy Operettszínháznak mi legyen a műsorstruktúrája, és gyakorlatilag míg másfél évvel ezelőtt sorban állt mindenki jegyekért, és nem lehetett bejutni a színházba, eljutottak oda, hogy kettő olyan darabot nem tudtak bemutatni, ami nemzeti érzelmű, és egyébként tényleg a mai napi százéves sorstragédiának lett volna színházi, színpadi megjelenítése az Operettszínházban, és olyan minősíthetetlen és silány embereket vettek
