Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3453 Az 1989-90-es politikai rendszerváltást követően a diákok kezdeményezésére Babarczy László rektorsága idején felgyorsult a főiskolai reformok kidolgozása és bevezetése. Ez mindenekelőtt a filmes képzésben hozott látványos eredményeket, mert egyrészt a szakmai kereslethez igazodva olyan új szakokat indítottak, mint producer, televíziós szerkesztő-riporter és műsorvezető, másrészt bevezették a kétszintes oktatást, illetve a rendezők, operatőrök, vágók és producerek együttes, komplex oktatási formáját. 2000. január 1-jétől az intézmény jól megérdemelten egyetemi címet kapott. Köszönet ezért. Ez az egyetem kronológiai története. De ami ennél sokkal fontosabb, az az elmúlt évek alatt végzett munka hazai és nemzetközi sikere. Az iskola történetében a generációkat összekötő folyamatosság biztosítja az elődök eredményeinek hasznosítását és az oktatásnak a kor követelményeihez igazodó szüntelen megújítását. (20.40) Az évtizedek folyamán a művészi tehetségek hosszú sora indult innen sikeres életútjára, és a legkiválóbbak közül számosan tekintették minden idők megtisztelő feladatának az utánuk következő nemzedékek tanítását. Az egyetem egyik legfontosabb sajátossága, hogy az egyetemi tanárok valamennyien aktív művészek, a magyar színházi élet, a filmművészet és a Magyar Televízió kiemelkedő személyiségei, akik művészi gyakorlatuk leszűrt tapasztalatait adják át a növendékeknek. Általuk az egyetem szorosan kapcsolódik a művészeti élet vérkeringéséhez. A tanári karban jelen vannak a magyar színház- és filmművészet különböző irányzatainak képviselői. Az oktatás a tanár egyéniségétől, művészi alkatától függően sokszínű, és teret nyújt a tananyag kiválasztásában, a tanítás módszereiben és a változatosságban. A sokféle művészeti útkeresést azonban összekapcsolja az a közös törekvés, hogy az oktatás középpontjában a művészjelölt tehetségének, személyiségének, alkotóképességének kibontakozása álljon. A Színház- és Filmművészeti Egyetem az ország egyetlen olyan egyetemi besorolású felsőoktatási intézménye, amely a színház, a film és a televízió leendő alkotóművészeinek főiskolai vagy egyetemi diplomát nyújt. Az egyetem vizsgamunkái és hallgatói gyakorta díjazottjai a nemzetközi fesztiváloknak. Az elért eredmények legfontosabb mutatója, hogy az iskola végzett növendékei a művészeti szakterületek élvonalába tartoznak. A hazai és nemzetközi sikereket, elismeréseket szerzett magyar színház-, film- és televíziós művészek legtöbbje is itt kapta szakmai felkészítését, művészeti identitását. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A Színház- és Filmművészeti Egyetem ma Európa egyik legsokoldalúbb, a minőséget adó képzésben legszínvonalasabb intézménye. Magánosítása a nemzet szellemi vagyonának eltékozlása is egyben. Az egyetem még a piaci viszonyok szakmában és képzésben való megjelenésében is meg tudta őrizni minőség- és értékcentrikus szemléletét és vonzerejét. A jelentkezők száma nem csökken, évente mintegy hússzoros a túljelentkezés. A magániskolákat és stúdiókat végzettek is igyekeznek bekerülni az egyetemre. Ez egyben azt jelenti, hogy bármilyen nagynevű színész nyit színiiskolát, azt a tekintélyt, amit az egyetem biztosít, csak az ott megszerzett tudás és diploma legitimálja. Nőtt a jelentkezők szakmai előképzettsége is. Ennek alapján emelkedett a második diplomájukat megszerző, költségtérítéses hallgatók száma is. Erre pedig most is, állami egyetemként is szükség van a színvonal fenntartása érdekében. Kérdem én: erre az intézményre fáj a foguk? Kinek, kiknek? Az mára már bebizonyosodott más művészeti ágak esetén, hogy a tehetség és a képesség nem párt- és politikafüggő. Nincs másképpen ez a színművészet esetében sem. Lehet, hogy önök azt gondolják, hogy a saját szájuk íze szerint fogják képezni a jövő filmeseit, színészeit, rendezőit, operatőreit, de abból a fajta képzésből, amelyet önök preferálnak, higgyék el, csak gyenge, közepes képességű és tehetségű egyedek kerülnek majd ki, és az a nemzetközi hírnév és az a színházak iránti érdeklődés és látogatottság, amely a Színművészeti Egyetemnek is köszönhető, félek, hogy szertefoszlik. Bízom benne, hogy nem erre
