Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
3454 készülnek, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és a DK soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó estét kívánok! Folytatjuk munkánkat, méghozzá a DK vezérszónoka véleményének meghallgatásával. Arató Gergely képviselő úr, parancsoljon! ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajátos helyzetben vagyunk ma, hiszen valójában nem is államtitkár úrnak kellene itt ülnie a kormány képviseletében, hanem Fekete Péter államtitkár úrnak, mert ez a javaslat valójában nem a szokásos egyetemátszervezési sorozatba illeszkedik. Azt a vitát már többször lefolytattuk, nem is szeretnék arra hosszasan visszatérni, csak nagyon röviden azt szeretném jelezni, egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi fenntartói és intézményi modellben számos probléma van, egyetértünk azzal, hogy túl sok kötelmet, túl sok nehézséget, túl sok adminisztratív feladatot hárít az egyetemekre, abban azonban nem értünk egyet, hogy ennek a megoldása a privatizálás vagy az alapítványokba való kiszervezés lenne. Azt mondja Hollik képviselő úr, hogy mondjunk valami jobbat. Ajánlom figyelmébe, hogy vegye elő a 2005-ös felsőoktatási törvényt, az sem tökéletes, sőt nagyon messze van attól, amit akkor szerettünk volna, de sokkal jobb minőségű, mint a 2011-es törvény, és sokkal többet megmutat abból, hogy hogyan lehet egy állami rendszer keretei között is hatékonyabban és rugalmasabban működtetni a felsőoktatási rendszert. Ha önöknek valóban az lenne a céljuk ezekkel az egyetemátszervezésekkel, hogy jobb legyen a felsőoktatás, akkor a felsőoktatási törvényben hozták volna ide azokat a változtatásokat, amelyek szükségesek. De nem kezdem most újra ezt a vitát. Azért nem kezdem most újra ezt a vitát, mert ez a törvényjavaslat nem erről szól. Az eddig a parlament elé kerülő javaslatokban, egyetemátszervezésekben ha volt is vita, szakmai vita volt köztünk. Ezek a viták arról szóltak, hogy egyébként általában jó-e az alapítványi forma, vagy az állami fenntartás kereteit megtartva kell rugalmasabbá tenni az intézmények működését; hogyha egyszer alapítványi forma, akkor annak az alapítványnak úgy kell-e kinéznie, ahogy az ezekben a törvényekben kinéz; hogy elég idejük volt-e fölkészülni az intézményeknek, és hogy az adott intézményre jó lesz-e ez a forma. Mert elég nyilvánvaló, hogy egészen más szükségletei vannak, mondjuk, a Miskolci Egyetemnek és az állatorvosi egyetemnek - bocsánat, hogy nem a teljes nevét mondom -, vagy éppen a korábbi modellt teremtő Corvinusnak, ahol ráadásul a finanszírozási és alapítványi modell is lényeges elemekben különbözik az újabb modelltől. De ha itt erről lenne szó, tisztelt képviselőtársaim, akkor nyilván a másik hattal hetedikként került volna elénk ez a javaslat, és ez nem véletlenül van így. Azért mondom, hogy Fekete Péter államtitkár úrnak kellene itt ülnie ön helyett, mert ez nem felsőoktatási kérdés. Tisztelt képviselőtársaim, ez a legtisztább, színtiszta kultúrharc. Köszönöm Hollik képviselő úrnak, hogy őszintébb volt, és arról beszélt, ami ennek a javaslatnak a lényege. Ön azt mondja, hogy a kultúra eszköz, hogy csak a nemzeti kultúrának van terepe, van helye, s hozzáteszem, azt, hogy mi a nemzeti kultúra, majd önök fogják megmondani. Mint ahogy ma hallhattuk, azt, hogy ki a nemzet, szintén önök mondják meg. Ez világos beszéd, tudjuk, hogy önök így gondolkoznak a kultúráról és így gondolkoznak erről az országról. Ez a törvényjavaslat ennek az eszköze. Ez a javaslat azért kerül ide, mert önök kikiáltották a Színművészeti Egyetemet egy liberális fészeknek, amit fel kell robbantani, amit el kell takarítani. Ez a javaslat erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Ha valaki nem hiszi, és bírja gyomorral, akkor vegye elő azt, hogy mit írt az elmúlt fél évben a Színművészeti Egyetemről az önök sajtója, az önök propagandamédiája. Az a gyalázkodás, az a fajta hazudozás, ami ezekben a cikkekben van, még ebben a propagandamédiában is kiemelkedően gyomorforgató. Azt kell önöknek tehát mondanom, hogy világosak a szándékok. Az a szándék, hogy kinevezzenek egy olyan kuratóriumot, amely majd végrehajtja a kormány politikai utasításait, és politikai komisszárokat ültet ennek az intézménynek az élére. Hadd mondjak két apróságot. Egyrészt
