Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3452 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi fenntartású egyetemmé való átalakulásával kapcsolatosan ugyanazok a fenntartásaim, mint amiről az elmúlt alkalommal is beszéltem. Nyilvánvaló, hogy nem fogom ezeket megismételni, de lennének kérdéseim. A kormányzati elvárások alapján az alapítványi egyetemnek valós munkaerőpiaci igényt kell majd kielégítenie. Azt most hagyjuk, hogy a gyakorlatban ezt lehetetlen betartani, hisz ki tudná megmondani, hogy a munkaerőpiac öt-hat év múlva milyen igényeket támaszt. De vajon hogy gondolták ezt a színház- és a filmművészeti világ vonatkozásában, ott, ahol többek között színészeket, rendezőket és operatőröket képeznek? Milyen munkaerőpiaci igényeket látnak most önök ezen a téren, ami indokolná a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi tulajdonba adását? És ha már az alapítványról beszélünk, mi a garancia arra, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem új alapítványi fenntartóját független és szakmai alapokon összeállított személyek fogják irányítani? Brenner Koloman képviselőtársam arról beszélt, hogy mik a tapasztalatai, de hát mi is láthatjuk, az elsőként alapítványosított egyetem esetében már láthattuk, hiszen pontosan tudjuk, hogy ki rakja össze a kuratóriumot. Tehát az alapítványi forma önmagában semmilyen garanciát nem jelent a függetlenségre, az alapítványt ugyanis önök fogják feltölteni a kormány akaratát teljesítő emberekkel. Őszintén meglepett, amikor Horváth Zita, ITM, felsőoktatásért felelős államtitkár arról beszélt, hogy talán a héten már lesznek is nevek. Ha vannak nevek, akkor azt megköszönöm, ha elmondja. Arról beszélt, hogy gyakorlatilag két lépcsőben… Tehát egyrészt mondott egy jó hírt, és ennek nagyon örülök, hogy 30 százalékos bértömegemelésre is sor fog kerülni 2021-2022. január 1-je között. Viszont az alapítványok kuratóriumi összetételével kapcsolatosan arról beszélt, hogy szerinte olyan emberekre van szükség, akik valamilyen módon mutatnak szakmai tudást, érzékenységet, elköteleződést és támogatási hajlandóságot az intézmények iránt, lehetnek akár piaci szereplők vagy abszolút a szakmából valók. Ugyanakkor az ötfős kuratóriumban legfeljebb egy fő lehet az, aki az egyetemmel jogviszonyban áll, de ez még nem jelenti azt automatikusan, hogy lesz is. Tehát töredelmesen bevallom, hogy itt elkezdtem aggódni, és benyújtva ezt a törvényjavaslatot, tényleg azon gondolkoztam, hogy tényleg tudják-e, hogy mire készülnek. Készülnek már régóta, hiszen a támadásokat a fideszes és a magukat kereszténydemokratáknak mondó politikusok már tavaly megkezdték, koholt vádakkal csorbítani az egyetem akkori rektorának hírnevét. Már akkor semmibe vették az egyetemi autonómia minimumát is, és szisztematikusan megkezdték az előkészületeit ennek az egyedülálló felsőoktatási intézménynek a szétverésére. Lássuk, hogy mi is az, amire készülnek! Nagyon bízom benne, hogy nem akarják porig rombolni, vagy átjátszani olyan művészeti entitásoknak, akiknek a pártpolitikai hovatartozása az önök számára kedves és kívánatos. És akkor nézzük meg egy picit ennek az intézménynek a történetét! Több mint másfél évszázada, 1865. január 2-án kezdődött az intézményes magyar nyelvű színészoktatás, amikor a Pesti Nemzeti Színház közelében egy lakóház második emeletének három szobájában megnyílt a színészeti tanoda. A ’48-as forradalom után egy évtizeddel, a hatvanas évek elején bekövetkezett politikai enyhülés egyik jele volt az, hogy - olvasom szó szerint - „I. Ferenc József, Ő császári és apostoli királyi Felsége 1863. május 10-ik napján kelt legkegyelmesebb kéziratával nemcsak a Nemzeti Színház nyomasztó anyagi viszonyain segített, hanem a fogyatkozni kezdő művészi erők gyarapításának céljából egy színészeti tanoda felállítását is elrendelte, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított.” Tehát már megalakulásakor is az állam vállalta fel a tanoda fenntartásának a költségeit. 1875-ben nyitotta meg kapuit a Népszínház, amely elsősorban zenés műveket, népszínműveket játszott, majd 1884-ben avatták fel a Magyar Királyi Operaházat, így a Nemzeti Színház a prózai művek otthona maradhatott. Ez kihatott az 1885-től Országos Színésziskolának nevezett tanodára is. 1893-tól az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia feladata már kizárólag a színészoktatás volt. 1948. január 1-jétől az intézmény Színház- és Filmművészeti Főiskola lett.
