Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3369 tanúsítványt szereznek ott, avagy rendelkeznek a jelnyelvi lingvisztika és didaktika szakirányú továbbképzésben szerzett oklevéllel. Ha elfogadjuk ezt a javaslatot, akkor mire számíthatunk, milyen pozitív következményei lehetnek ennek? Az államilag elismert jelnyelvi vizsgával rendelkezők diplomaszerző képessége megnőhet, illetve a munkaerőpiaci helyzetük is javulhat. Megteremtődne az esélye annak, hogy a siket diplomások is elérhessenek doktori fokozatig vagy kutatói életpályába kezdhessenek; ez a mai napig probléma a siket diplomások esetében - ez csak egy zárójeles megjegyzés. Rendeződhetne és átláthatóvá válhatna a jelnyelvi pótlékok helyzete is, ha a nyelvi pótlék kizárólag az államilag elismert jelnyelvvizsga után járhatna. A kulturális élet is gazdagodna azzal, ha egy eddig keveset oktatott nyelv is nyelvvizsgaszintre emelkedne, illetve az Európai Unióban első lenne Magyarország, aki államilag elismert nyelvvizsgát engedélyezne jelnyelvből. Szeretném megemlíteni Vasák Iván nevét, aki 1989 és 2000 között volt a SINOSZ főtitkára, az első siket főtitkára a szervezetnek, akinek az egyik, ha nem a legnagyobb álma a jelnyelv elismertetése volt. Szerencsére ezt megérhette 2009-ben, a jelnyelvi törvény elfogadásával ugyanis elismertük a jelnyelvet. Ez egy óriási lépés volt akkor a siketek és nagyothallók küzdelmének során. Viszont sajnos azt már nem élheti meg, hogy elfogadja a parlament a jelen törvényjavaslatot, ugyanis ebben az évben, februárban elhunyt. Szeretném neki is és annak a sok sorstársamnak, munkatársnak, szakembernek, nyelvésznek, akik az elmúlt évtizedben rengeteget dolgoztak, fáradoztak, kutattak ezzel a témával kapcsolatban, és hozzájárultak a munkájukkal ahhoz, hogy a jelnyelv eljuthasson mostanáig, mindannyiuknak ajánlani ezt a törvényjavaslatot. És még egy gondolatot engedjenek meg: nem lehet kihagyni a koronavírus témáját sem, ugyanis nagyon nagy befolyással volt a mi közösségünkre nézve is, illetve nemcsak ránk, hanem a külföldi siketek közösségeire, a jelnyelvhasználó közösségekre is. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy csodálatos jelnyelvi törvényünk, amely alapján egyértelmű volt az, hogy a koronavírus-járvány elterjedése után rövid időn belül felállt az a munkacsoport, amely segíti az akadálymentesítést a jelen helyzetben, akár az operatív törzs mindennapi sajtótájékoztatóin is. És ugyanez egyébként a többi országban is megfigyelhető, olyan országokban is, ahol eddig sehol nem tartottak a jelnyelv szempontjából; akár nincs jelnyelvtörvényük vagy nagyon alacsony szinten működik a tolmácsszolgáltatás, tehát sorolhatnám, de a koronavírus által előidézett helyzet olyan fejlődést produkált ezekben az országokban is, hogy több szintet ugrott a siketek életvitelének a minősége, illetve az akadálymentes kommunikációhoz való hozzáférésük. Én abban tudok bízni, hogy ezekben az országokban, nem csak nálunk, szinten marad ez az akadálymentesítés is. (Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.) Végül egy Helen Keller-idézetet szeretnék mondani: „A vakságnál csak az a rosszabb, ha van látó szemünk, de nincs jövőképünk.” A jelnyelvi törvény 2009-ben egy új jövőképet adott nekünk, szélesebb perspektívát nyújtott számunkra, a magyar siket és jelnyelvhasználó közösség számára. Az elmúlt tíz évben sokat változtunk, fejlődtünk mi is és az életünk minősége is, az önálló életvitelünk minősége is. Ezt csak azok tudják elmondani, akik megélték az elmúlt 30-40 évet, és látják, hogy milyen mélységből indult ez a terület, és hova jutottunk el ez idő alatt. Bízom benne, hogy a mostani javaslatunk tovább bővíti, tovább színesíti ezt a jövőképet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Köszönöm szépen a segítséget. Megkérdezem most a kormány képviselőjét, Fülöp államtitkár urat, kíván-e most reflektálni. (Fülöp Attila jelzésére:) Öné a szó. FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Csatlakozva az előterjesztő felszólalásához, valóban mérföldkő volt az, amikor Magyarország a világon elsőként ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt,
