Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135 / 2. szám - A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója:
3367 Említettem a 2007. évi konferenciát, amit megelőzött a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása, amit Magyarország a világon elsőként ratifikált. Ez nagyban elősegítette azt a munkát, ami elvezetett a jelnyelvi törvény elfogadásáig. Ez az ENSZ-egyezmény rögzíti azt, hogy a nyelv fogalmába sorolja a beszélt nyelvet, a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit. Ezt követte 2009-ben az az országgyűlési határozat, amit egyhangúlag fogadott el az akkori parlament, miszerint az Országgyűlés feladatául szabta, hogy belátható időn belül készítse elő a jelnyelvi törvényt. Körülbelül egyéves előkészítő munka után 2009. november 9-én egyhangúlag fogadta el a parlament ezt a törvényt, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom, hogy a szavazáskor ott voltam, méghozzá a karzaton, és együtt ünnepeltem a sorstársaimmal a szavazás eredményét, és ez nagy előrelépés volt a magyar siketek és nagyothallók, illetve a jelnyelvhasználó közösség életében. De mit is köszönhetünk ennek a törvénynek? Először is, a törvény elismeri a jelnyelvet mint a siket közösség nyelvét, anyanyelvét, és elismeri egyúttal, hogy a siket közösség egy nyelvi kisebbség is. Több év bizonytalan helyzete után rendezte a tolmácsszolgálatok helyzetét, törvényben rögzítve a működésüket, illetve a működésük szabályait, a finanszírozásuk szabályait is. Rendezte a jelnyelvi tolmácsok helyzetét is, akik addig lógtak a levegőben, az OKJ-s végzettségükkel, úgymond tanúsítványukkal, és a nyelvi törvény rendezte az ő helyzetüket azáltal, hogy létrehozta a jelnyelvi tolmácsok országos névjegyzékét. Csakis az végezhet azóta jelnyelvitolmács-szolgáltatást, aki ebben a névjegyzékben szerepel, és megfelel a névjegyzékbe kerülés kritériumainak. A jelnyelvi törvény elfogadása óta biztosítva van az állam által finanszírozott tolmácsszolgáltatás, tehát a siket személyek, a jelnyelvhasználó személyek hozzáférése a jelnyelvitolmács-szolgáltatáshoz. (13.40) Ezt az állam évi 36 ezer órában biztosítja és finanszírozza. Tehát egy ügyfél, egy siket személy, aki megfelel a tolmácsszolgáltatás igénybevételéhez szükséges feltételeknek, évente 120 óra ingyenes tolmácsszolgáltatásra jogosult, ezen felül pedig jogosult még az oktatási óraszámai után is tolmácsolást igénybe venni. Fontos előrelépés volt az is, hogy a siketvakokat is bevontuk a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás körébe. Ők saját speciális kommunikációs rendszert használnak, de ez is bekerült a törvénybe. A médiatörvény módosítása is hatalmas előrelépés volt, ugyanis a jelnyelvi törvény úgy módosította a médiatörvényt, hogy az azt követő évtől emelkedő óraszámban kellett akadálymentesíteni a műsorszámokat. Napi 2 órával indult az akadálymentesítés, és a Médiahatóság jelentése alapján nagyon jól látható a fejlődés. A 2011. évben a műsoridő 22 százaléka volt hozzáférhető akadálymentes formában, 2012-ben már közel 40 százalék volt így hozzáférhető hallássérültek számára. Zárójelben mondom, hogy az ellenőrző munka során a monitorozó testület 264 nap és összesen 6063 műsoróra akadálymentesített műsorszámot talált. Az ellenőrzés munkájának színvonala, az ellenőrzési folyamat színvonala is emelkedett egyébként az idők során. 2019-ben már a műsoridő 83 százaléka volt hozzáférhető, akadálymentesítve, ez összesen 400 nap és 9535 műsoróra. Tehát maga az ellenőrzés is szigorúbbá, alaposabbá vált az idő elteltével. Nem utolsósorban a jelnyelvi törvény biztosítja hallássérült vagy jelnyelvhasználó képviselők számára a jelnyelvi tolmácsszolgáltatást akár európai parlamenti képviselőről legyen szó, akár országgyűlési képviselőről, akár önkormányzati képviselőről. A 2009-es jelnyelvi törvény óta eltelt tíz év. A folyamatnak több fontos állomása is volt. Az első ilyen fontos állomás az az Alaptörvény, amit 2011-ben fogadott el az Országgyűlés. Az Alaptörvény rögzíti, hogy a magyar állam védi a magyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét. Az Európai Unióban ezzel mi vagyunk a negyedik tagállam, amely alkotmányi szinten említi a jelnyelvet. Ezután több törvénybe is bekerült a jelnyelv fogalma vagy a jelnyelvhasználathoz kapcsolódó jog biztosítása. Ilyen például a választási eljárásról szóló törvény, amelybe bekerült, hogy politikai reklámokat is akadálymentesíteni kell akár felirattal, akár jelnyelvi tolmácsolás útján. A polgári törvénykönyvbe is bekerült egy olyan rendelkezés - ami addig elképzelhetetlen volt -, hogy
