Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135. szám - Az emlékülés megnyitása
3332 Jegyzők: dr. Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső) Az emlékülés megnyitása ELNÖK: (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Szép jó napot kívánok! Az Országgyűlés június 4-ei emlékülését megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek a segítségemre. Köszöntök mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésünket. Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy felállva köszöntsük Áder János köztársasági elnök urat, valamint a nemzeti zászlót és a történelmi zászlókat. (Áder János köztársasági elnök és vendégei belépnek a díszpáholyba. A teremben lévők felállnak. A vezénylő tiszt az elnöki pulpitussal szemben lévő bejáraton keresztül bejön, és az ülésterem közepéről engedélyt kér az ülést vezető elnöktől a történelmi zászlók és a nemzeti zászló behozatalára. A fanfárok hangja mellett az elnöki pulpitus két oldalára bevonul az öt-öt történelmi zászló. A nemzeti zászlót hordozó díszőr az ülésterem közepére áll. A díszőrség parancsnoka a pulpitus előtti helyére áll. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Kérem, foglalják el helyüket. Tisztelt Ház! A mai emléknapi ülésünkre 100 esztendővel azután kerül sor, hogy 1920. június 4én a történelmi Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, a zászlókat félárbócra eresztették, az iskolákban, hivatalokban pedig gyászszünetet rendeltek el. Ma Trianonra, a trianoni békediktátum okozta tragédiára, nemzetünk ezeréves történelmének egyik legfájdalmasabb gyászára emlékezünk, de jelenünket és jövőnket már a nemzeti összetartozás örömének jegyében formáljuk. Nagy tisztelettel, megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Áder János köztársasági elnök urat és kedves feleségét. (Taps.) Tisztelettel köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnök urat és a kormány tagjait (Taps a kormánypárti sorokból.), Kövér László házelnök urat (Taps a kormánypárti sorokból.), Szili Katalin asszonyt, az Országgyűlés korábbi elnökét, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának alapító elnökét (Taps.), a megjelent országgyűlési és európai parlamenti képviselőket, a nemzetiségi szószólókat, Darák Péter urat, a Kúria elnökét (Taps.), Polt Péter legfőbb ügyész urat (Taps a kormánypárti sorokból.), Kozma Ákos ombudsman urat (Taps.), Domokos László urat, az Állami Számvevőszék elnökét (Taps a kormánypárti sorokból.), és mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai ünnepi ülésünket. Külön tisztelettel köszöntöm azokat a határainkon túl élő magyarokat, akik az elmúlt száz év nehézségei és megpróbáltatásai ellenére is szülőföldjükön maradva megőrizték magyarságukat, gyarapították nemzetünket. (Hosszan tartó, nagy taps.) Nélkülük nemcsak mi, hanem a minket körülvevő államok is szegényebbek lennének. Örömmel köszöntöttem volna itt, az ország Házában a külhoni magyarság képviselőit is, de a koronavírus-járvány sajnos nem teszi lehetővé, hogy a mai ülésünkön együtt emlékezve tekintsünk a jövőbe a nemzeti összetartozás napján. Ha testben nem is, de a ma tárgyalásra kerülő, a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma által megfogalmazott politikai nyilatkozat révén lélekben velünk vannak a világban szétszóratott magyarság képviselői is. Tisztelt Képviselőtársaim! Szinte napra pontosan 30 évvel ezelőtt, a kelet-közép-európai rendszerváltások hajnalán Antall József, miniszterelnökké történt megválasztását követően alig néhány nappal, az MDF harmadik országos gyűlésén úgy fogalmazott, hogy lélekben és érzésben tizenöt millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A néhai miniszterelnök ezzel az egy mondatával lényegében kijelölte a rendszerváltás utáni nemzetpolitika irányát és legfontosabb prioritásait. Valamivel több mint két évtizednek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy ez a gondolat beérjen és a legmagasabb szintre emelkedjen. A második Orbán-kormány előterjesztésében 2011-ben elfogadott
