Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 4. csütörtök - 135. szám - Az emlékülés megnyitása - DR. SZŰCS LAJOS jegyző:
3333 Alaptörvény kimondja, hogy Magyarország, az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért. Ennek a felelősségvállalásnak talán a legkézzelfoghatóbb eredménye az állampolgárság 10 évvel ezelőtti kiterjesztése, s ezáltal a nemzet közjogi egyesítése. A diaszpórában élők közül 160 ezren, míg az egyszerűsített honosításnak köszönhetően a Kárpát-medencében 940 ezren lettek állampolgárok. Összesen tehát 1 millió 100 ezren váltak nemzettársainkból szavazati joggal rendelkező honfitársainkká. (Taps a kormánypártok, a Jobbik, az LMP, a Párbeszéd és a függetlenek soraiból.) Számukra, tisztelt képviselőtársaim, sikerült valamit visszaadnunk abból, ami egykoron megkérdőjelezhetetlenül az övék volt. A közjogi egyesítés azonban csak az alapja egy erős szellemi, eszmei közösségnek, amit a hétköznapok tetteinek kell valódi összetartó közösséggé formálnia, mert csak egy ilyen közösség képes garantálni, hogy tagjai anyanyelvüket megőrizve, kultúrájukat ápolva, szülőföldjükön családot és jövőt tervezve úgy legyenek hűségesek nemzetükhöz, hogy közben a kölcsönös tisztelet jegyében értékteremtő polgáraivá váljanak azon országoknak, amelyekben élnek. Ez a kölcsönös tisztelet az, ami leginkább hiányzott a párizsi békekonferencián, és ez volt az, ami elvetette a békétlenség és a háborúskodás magjait hosszú évtizedekre. Cselekedeteink során ma azt reméljük, hogy a centenáriumi év megemlékezései szerte a Kárpát-medencében a tisztelet és a megértés szellemében zajlanak majd, és nem lobbantják újra lángra a hamu alatt még ma is sok helyen parázsló, magyarok elleni ellenségeskedés máglyáját. Szeretnénk, ha ez a parázs végleg kihunyna, és elődeink hitével és akaraterejével töretlenül tudnánk haladni tovább közös jövőnk felé itt a Kárpát-medencében. (10.40) Ezen gondolatok előrebocsátása után soron következik a nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslat összevont vitájának megkezdése. A Kövér László fideszes, Semjén Zsolt KDNP-s, Potápi Árpád János fideszes, Pánczél Károly fideszes, Harrach Péter KDNPs, Kocsis Máté fideszes, Zsigmond Barna Pál és Németh Zsolt fideszes képviselők által előterjesztett politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslat P/10760. számon a Ház informatikai hálózatán mindenki számára elérhető. Most felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, ismertesse a politikai nyilatkozat szövegét. Parancsoljon, jegyző úr, öné a szó. DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Az Országgyűlés politikai nyilatkozata a nemzeti önazonosság védelméről. Az Országgyűlés a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma mint a térség államaiban élő 12 millió magyar ember választott képviselőinek, reprezentatív politikai testületének felhívására, az I. világháborút lezáró békekötések 100., valamint a kelet-közép-európai demokratikus rendszerváltoztatások 30. évfordulóján az alábbi politikai nyilatkozatot teszi: 1. Történelmi tény, hogy az I. világháborút lezáró békekötések keretében az ezer esztendeje európai szülőföldjén élő magyarságot megfosztották nemzeti önrendelkezési jogának gyakorlásától, melynek következményeként minden tíz magyar ajkú emberből három, azaz mindösszesen közel 3,3 millió magyar a szülőföldjével együtt más államok fennhatósága alá került, ahol egy évszázada változó államalakulatok keretében és fogyatkozó lélekszámban él napjainkban is. 2. Statisztikai tény, hogy miközben a korabeli Magyarország területén élő nem magyar nemzetiségű emberek száma - a német ajkúakat ide nem számítva - az 1787-es népszámláláskor rögzített 4 935 000 főről az 1910-es népszámlálások adatai szerint 8 515 000 főre növekedett, addig 1920 és 2011 között a Magyarországgal szomszédos országok fennhatósága alá került magyarság száma a népszámlálási adatok szerint mindösszesen 3 278 000 főről 2 090 000 főre csökkent. 3. A XX. századi megpróbáltatások, a Magyarország határain kívülre került Kárpát-medencei magyar közösségek ellen irányuló etnikai tisztogatási kísérletek, etnikai homogenizációs törekvések, valamint az 1990-ben történt demokratikus rendszerváltoztatásokat követően, a térségre jellemző társadalmi és gazdasági nehézségek okozta elvándorlás ellenére, a külhoni magyarság fájdalmas
