Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai tá... - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3288 székesfehérvári Lenin lakótelepet, a szocializmus után meg a rendszerváltozást követően a Kálvin téri üvegpalotát, amellyel szépen sikerült eltakarni a Nemzeti Múzeumot, de egyébként neki köszönhetjük a Naphegy téren az MTI-nek azt a csodálatos épületét is, amivel a szocialisták által ledózerolt Tabánt végképp sikerült elcsúfítani. Úgyhogy szerintem mindenki a maga háza táján söprögessen, ha arról van szó, hogy ki milyen mennyiségű műemléket pusztított el vagy mennyi műemléket mentett meg. Csárdi képviselőtársam megnyugtatására szeretném mondani: én személy szerint nem egy ingatlan esetében kezdeményeztem a műemlékké való nyilvánítást, ahol az indokolt volt. Magántulajdonú ingatlanokról beszélek, mert azt gondoltam, hogy érdemes őket műemléki védettséggel az utókor számára megőrizni. Ugyanakkor államtitkárként magam kezdeményeztem nemegyszer azt, hogy bizonyos ingatlanoknál, amelyek műemléki védettsége teljesen indokolatlan, azokról meg vegyük le a védettséget. Ez nem egy konstans dolog, tisztelt képviselőtársaim! És a vezérszónoki felszólalásomban is arról beszéltem, hogy önmagában az, hogy valamilyen ingatlan rajta van egy műemléki listán, még egyáltalán nem garantálja annak az ingatlannak a megmaradását, vagy egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ingatlan föl lesz újítva vagy jól lesz hasznosítva. Nagyon fontos dolog ebben a törvényjavaslatban, a vezérszónoki felszólalásban arról nem beszéltem, hogy amikor fölülvizsgáljuk a műemlékállományt, akkor igenis különös tekintettel kell megnézni az elmúlt hét és fél évtizednek, az 1945 óta eltelt időszaknak azon ingatlanjait, amelyeket valamilyen érdek mentén helyzetek fel ezekre a listákra. Ha már az előbb a teherelosztóról beszéltem a budai Várban, szerintem semmi nem indokolja az ilyen épületek védelmét. Tudomásul kell vennünk azt, hogy a kortárs építészet bizonyos alkotásainak az élettartama esztétikai értelemben, egyébként technológiai értelemben is sokkal rövidebb, mint mondjuk, egy 200-300 évvel ezelőtt épült épület élettartama. Esztétikai értelemben mindenképpen így van. Nem gondolom, hogy arról vitát nyitnánk itt most egymás között, hogy a Havanna lakótelep épületei szépek-e vagy nem szépek. Szerintem önök is azt mondják a parlamenti patkó túloldalán, hogy nem szép épületek és nem időtálló épületek. Nagyon sok olyan szocialista irodaházat és monstrumot, betonépületet tudnék mondani, amelyekről valószínűleg önök is azt gondolják, hogy nem szépek. Egyébként pedig azt ajánlom Arató képviselőtársamnak is, hogy a szocialista időszak nagy építészeti teoretikusának, Trautmann Rezsőnek olvassa azokat az írásait, amelyekből egyértelműen megtudhatjuk azt, hogy például a panelépítészet mögött is milyen társadalompolitikai és esztétikai csúfító megfontolások húzódtak meg. Amikor Arató képviselőtársam azt mondja, hogy az állami elővásárlási jog szűkítése vagy szabályozása tulajdonképpen egy védelem fölszámolását jelenti, ne haragudjon, képviselőtársam, ez butaság. Éppen arról beszéltem itt a vezérszónoki felszólalásban, hogy egy sor esetben csak lassítja az adásvétel folyamatát, mert 100 esetből 99 esetben az állam egyáltalán nem él az elővásárlási jogával, nem is nyilatkozik róla. De mondok önnek egy életszerű példát. Budapest, mondjuk, VII. kerület, vagy legyen az ön választókörzete, Csárdi képviselőtársam, V. kerület, műemlék homlokzatú társasház. A benne levő, mondjuk, 150 lakás - kis garzonok is és az összes többi - amiatt, hogy a ház műemlék, ezért a lakások is műemléki védettséget élveznek. Ezeknek a lakásoknak az adásvétele úgy történik, hogy ön eladja az V. kerületi 35 négyzetméteres lakását, mondjuk, nekem, és utána arra várunk, mivel műemlék társasházban van ez a lakás, hogy az állam nyilatkozzon arról, hogy él-e vagy nem él az elővásárlási jogával. És emiatt jó ideig húzódik az adásvétel. Ön nem jut a pénzéhez, én pedig nem jutok hozzá az ingatlanhoz, nem tudok abba beköltözni. Értelmetlen, ilyen esetekben teljesen fölösleges az elővásárlási jognak az ilyen szigorúan való érvényesítése, de mindez nem azt jelenti, ami a törvényjavaslatból kiderül, hogy mi el akarnánk törölni az állami elővásárlási jogot. Mert én is azt gondolom, hogy ha egy 300 éves gyönyörű szép, vidéki kastély, amely magántulajdonban van, és adott esetben egy magyar nemzeti szempontból akár nemzetbiztonsági kockázatot is fölvető külföldi tulajdonoshoz kerülhet hozzá, és az állam élni akar az elővásárlási jogával, persze, hogy éljen.
