Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai tá... - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
3285 Hasonló a helyzet a műemlékek átsorolásával is: alig burkoltan az a szándék, hogy jelentősen csökkentsék az államilag védett műemlékek számát. Arról beszélt államtitkár úr is, hogy majd itt akkor persze szigorúan szakmai alapon - értjük ezt a dolgot, hogy mit jelent önöknél ez - el fog dőlni, hogy mi maradhat műemlék, és mi nem, és ami nem már államilag védett műemlék, azt majd megkaphatják az önkormányzatok, akik egyébként - hogy a korábbi vitánkra utaljunk - nem nagyon lesznek abban az anyagi helyzetben - hogy óvatosan fogalmazzak -, hogy egyébként költeni tudjanak ezekre a műemlékekre. Tehát magyarán szólva: azt a problémát, hogy védelem van, forrás nincs a műemlékek megőrzésére, áttolja a kormány gyakorlatilag saját magától az önkormányzatokhoz. Ehhez járul még az is, amit mond Simon államtitkár úr, hogy egyébként pedig az állam megszünteti az elővásárlási jogát is számos esetben, külön elő kell írni. Ez megint csak egy védelmet gyengítő tényező. Azt kell tehát mondanom, hogy a törvényjavaslat műemlékvédelmi részének egyértelmű célja az, amiről önök is beszéltek, hogy a tulajdonosoknak - ön itt arról beszélt, hogy milyen jó lesz majd, hogy a kastélytulajdonosok de jól tudnak majd ott építkezni - könnyebb legyen építkezni, és nehezebb legyen megvédeni ezeket a műemléki értékeket. Ezt a szándékot értem. A mi kormányunk idején is volt ilyen nyomulás természetesen, akkor is sokfajta lobbi volt, volt akinek nem tetszett az, hogy a műemlékvédelem ellenáll akkor, ha műemléki értékeket akarnak megsemmisíteni, csak az a helyzet, hogy mi ennek ellenálltunk, államtitkár úr, önök pedig befekszenek ennek a fajta lobbiérdeknek, és akkor innen kezdve az a kérdés, hogy melyik kormány az, amelyik a nemzeti érdekeket védi, és melyik az, amelyik alárendeli a nemzeti érdekeket az üzleti érdekeknek. Mondhatják azt, hogy ez csak üres beszéd, ez csak szócséplés, csak ha megnézik az elmúlt időszak eseteit, akkor világosan látszik, hogy mi történik, elég - csak hogy két budapesti példát mondjak - a Közvágóhídra vagy éppen a Heinrich-udvarra, más néven a Vasudvarra utalni Budapesten, az egyiket ilyen módon, a másikat másmilyen módon vették ki a műemléki védelem alól, és teszik lehetővé azt, hogy egyébként a műemlékek megsemmisítésével vagy értékének jelentős csökkentésével kerülhessen sor beruházásokra. Mi a helyzet a másik fontos elemével ennek a javaslatnak? Előtte hadd mondjam el, hogy mivel értünk egyet. A műemlék-kereskedelemmel kapcsolatos szabályokkal alapvetően egyetértünk... (L. Simon László: Műtárgy.) Műtárgy-kereskedelem, köszönöm; ezek rendben vannak. A műemlékkereskedelem egy másik műfaj. A műtárgy-kereskedelemmel kapcsolatos szabályokkal egyetértünk, ezek rendben vannak. Elérkezünk a másik neuralgikus pontjához ennek a törvényjavaslatnak: ugyanazt a modellt, amelyik a Városligetben is olyannyira sikeresen alkalmas arra, hogy a városlakók érdekét figyelembe nem véve valósulhassanak meg a kormányzat különböző elképzelései és szándékai, ugyanezt a modellt alkalmazzák a budai Vár és a Gellérthegy esetében is. Gratulálunk! A Citadella felújítása tényleg régóta húzódó feladat, jó, hogy ezek szerint sikerül ebben előrejutni. Az is jó, ha erre forrást is fognak találni. Az meg nem jó, hogy ezt megint úgy akarják megvalósítani, hogy kirúgják ebből a rendszerből, a beleszólás lehetőségét megtagadják azoktól, akiket megválasztottak Budapesten és megválasztottak a XI. kerületben. Én értem, hogy nem tetszik önöknek, hogy van egy ellenzéki polgármester, aki esetleg nem a kormány szája íze szerint táncol, hanem a választói érdekeit nézi. Megértem, hogy ez önöknek probléma, de mégiscsak ez a helyzet, szerintem éljenek vele együtt. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy egy törvényben elveszik azt a lehetőséget a kerülettől vagy a fővárostól, hogy beleszólása legyen meghatározó műemléki területek kezelésébe, hanem az a megoldás, hogy le kell ülni és egyeztetni kell, bármilyen fárasztó is ez önöknek időnként, és bármennyire is nincs hozzá kedvük. Nagyon hasonló a helyzet a budai Várral is. Magyarán szólva: hogy, hogy nem, ez a két törvényjavaslat akkor került elő, amikor elvesztették az I. kerületet is, a XI. kerületet is, meg Budapestet is, akkor lett fontos, hogy ezt rendezzék. Korábban csak a Városligetre volt olyan szabály, mert ott volt ellenzéki önkormányzat.
