Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak

2020. június 3. szerda - 134. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai tá... - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:

3284 A mi fölfogásunk szerint egy sikeres és erős nemzet nagy becsben tartja saját kulturális épített és

természeti örökségét, amelyek az állampolgárok érdekét szolgálják, valamint hozzájárulnak a

gazdaság növekedéséhez is. A KDNP-frakció támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely

képviselő úrnak, a DK-képviselőcsoport vezérszónokának. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: (Nem tudja felcsíptetni a mikrofont.) ELNÖK: Mikrofon! Semmi gond, képviselő úr, beszámítjuk, helyezze el nyugodtan, beszámítjuk az

időkeretet. ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Elvesztettem belőle az alkatrészt. ELNÖK: Sokkal kellemesebb lesz az, ha jól működik a rendszer. Csak nyugodtan! Parancsoljon! ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Majd visszaadom Harangozó frakcióvezető-helyettes úrnak, ígérem, a

csíptetőjét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy talán alapvetésünkben Nacsa

képviselő úrral egyetértünk. Abban is, hogy fontos a műemléki örökség őrzése, egyébként abban is,

és nyilván itt a trianoni évforduló előtt erről fontos szólni, hogy ez az örökség csak egészében a

történelmi Magyarországot, sőt a tágabb régió összefüggéseit kezelve is értékelhető. És bár ez Nacsa

képviselő úrnak valószínűleg meglepetés, de bizony 2010 előtt is voltak olyan programok, amik ezeknek a műemlékeknek a mentésére, támogatására irányultak. Szerintem ez jó, ha ebben

egyetértünk, és jó, ha ez közös cél. Ugyanakkor a törvényjavaslat megítélésében már tátongó szakadék van a kettőnk véleménye

között, én úgy látom, hogy ebből a szempontból államtitkár úr és L. Simon államtitkár úr őszintébb

volt, amikor viszonylag nyíltan megmondták, hogy ennek a javaslatnak a célja annak a sok

bonyodalomnak és nehézségnek a megszüntetése, amivel a műemlék épületek tulajdonosai

szembesültek. Ugye, azt mondta például L. Simon képviselő úr, hogy tenni kell az ellen, hogy a

tulajdonosok jogait korlátozza a műemléki védelem. Ez a törvényjavaslat tesz ellene, ez kétségtelen. Viszonylag hosszú időt venne igénybe, ha végigelemezném azt, hogy 2010 óta milyen

szisztematikus módszerességgel zajlik a műemlékvédelem intézményrendszerének leépítése,

megszüntetése. Ugye, ennek legutolsó előtti állomása az volt, amikor megszüntették már a helyettes

államtitkárság szintű örökségvédelmet is. Úgy látom, hogy ez most már nagyjából az utolsó lépés,

bár talán túl optimista vagyok, és lehet, hogy még vannak újabb ötleteik is. (22.40) Megszűnik a Műemlékvédelmi Tanácsadó Testület, ami egy erre a célra dedikált,

műemlékvédelmi szakemberekből álló tanácsadó testület volt a műemlékeket érintő döntések előtt.

Nagy tisztelője vagyok természetesen az építészeknek is, de a tervtanács nem tudja ebben a

szerepében pótolni. A tervtanács szükségképpen - hogy mondjam? - abban érdekelt, hogy

megépüljön az új épület, és nem abban, hogy megvédje a műemléki értékeket. Nem vitatva a

személyes jóindulatot, nyilvánvalóan más szemmel néz egy építkezésre egy műemlékvédelmi

szakember, mint egy építész, akinek az a feladata, hogy ott egy új épületet hozzon létre. Azt kell

mondanom tehát, hogy ez nyilvánvalóan a védelem szakmai szintjének gyengülésével jár.