Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai tá... - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3280 birtokszerkezet, amely ezeknek az ingatlanoknak, ezeknek az épületeknek a létrejöttét és kiteljesedését eredményezte, megszűnt. Nyilvánvalóan nem egy letűnt világot sírok most vissza, hanem csak azt jelzem, hogy ahhoz, hogy mondjuk, Eszterházán egy ilyen mérhetetlenül patinás és gyönyörű kastély tudott létrejönni, mint amilyen az Esterházy hercegek által megálmodott és megépíttetett csodálatos kiemelt állami műemlék, ahhoz egy hatalmas nagy birtok kellett, ahhoz kultúra kellett, ahhoz szemlélet kellett, ahhoz folyamatosan kellett jövedelem, amelyből állandóan karban lehetett tartani, bővíteni, a parkját gondozni. Ezek a birtokok már nincsenek. És ez nemcsak a nagy kastélyok, az állami tulajdonban lévő kiemelt műemlékek esetében igaz, hanem igaz a kisebb kastélyok vagy kúriák esetében is, amelyekhez, mondjuk, nem több tízezer holdnyi birtok, hanem csak néhány ezer holdnyi birtok tartozott, vagy akár néhány száz holdnyi gazdaság tartozott. Nyilvánvalóan amilyen léptékű volt a gazdaság, olyan léptékű volt maga az épület is, a kastély vagy a kúria is. De azok mindenesetre biztosítottak fedezetet az épületek folyamatos állagmegóvására, karbantartására, korszerűsítésére és bővítésére. Ennek a világnak az eltűntével elsősorban az államra hárult a felelőssége a műemlék ingatlanok megóvásának, és nyilván az állam is mérlegeli, hogy éppen mire tud forrást biztosítani és mire nem. (22.20) Tehát ha ebből indulunk ki, akkor én azt gondolom, hogy nagyon is időszerű, hogy tovább egyszerűsítsünk a kategória-rendszeren, nagyon is időszerű az, hogy bizonyos ingatlanok esetében a felújítást korlátozó műemléki védelmet is lazítsuk, lehetővé tegyük azt, hogy korszerű építészeti megoldásokkal hozzanak rendbe műemlékeket. Megjegyzem, hogy a hatvanas-hetvenes években sok-sok, a szocialista műemlékvédelem jegyében alkalmazott technikai megoldás önmagában is rendkívül súlyos volt és káros, de a lényeg az, hogy arra mindenképpen törekednünk kell, hogy az ingatlanok felújítását valamilyen módon segítsük és szolgáljuk, nemcsak olyan módon, hogy az állam pénzt ad a felújításukhoz, hanem a jogszabályi feltételeket olyan módon alakítja, szükség esetén lazítja, hogy tényleg a tulajdonosok a lehető legegyszerűbben tudják a műemlékeiket felújítani. Ugyanakkor a szankcionálás nagyon fontos. Ennek a törvényjavaslatnak érdeme az, hogy a szankcionáláson egyáltalán nem lazít, sőt egyértelművé tesz felelősségi viszonyokat. Tehát van arra lehetőség, hogy azokat, akik egyébként a lehetőségeik ellenére elhanyagolják a védett épületeiket, azokat szükség esetén a jelenlegi jogszabályi környezetben is pénzbírsággal sújtsák. Ennek a törvényjavaslatnak, azt gondolom, érdeme az, hogy újragondolja az állami elővásárlás kérdését, hogy egyértelművé teszi, hogy nem minden esetben szükséges az, hogy az állam elővásárlóként lépjen fel vagy léphessen fel, sőt látjuk a gyakorlatból, hogy 100 műemléki ingatlanból tulajdonosváltás esetén 99-nél az állam egyáltalán nem él az elővásárlási jogával, nincs is rá szükség, hogy éljen az elővásárlási jogával. Én azt gondolom, hogy ennek az újragondolása már nagyon régóta időszerű volt. Magát az adásvételi folyamatot lassítja csak és bonyolítja az, ha az államra kell várni, hogy az állam nyilatkozzon. Nagyon sok esetet tudunk mondani, amikor az állam nem is nyilatkozik, hanem csak a jogvesztő határidő leteltével tud továbbhaladni a jogi procedúra, ez nyilvánvalóan a tulajdonosok jogainak az értelmetlen korlátozásához vezet. A műemléki környezet újragondolása szerintem nagyon fontos, és hála a Jóistennek, az előttünk fekvő törvényjavaslat ezzel is foglalkozik. Én sokszor fölvetettem korábban is, hogy egy-egy jelentős műemlék esetében is az, hogy mi az, ami a műemléki környezethez tartozik, mi az, amit a műemlék környezetében szintén védeni kell csak azért, mert valamikor a védett műemlékegyütteshez tartozott, erre nagyon-nagyon sok példát tudnánk mondani, hogy értelmetlenül túl nagy kört húzott a védési dokumentumban a szakértői bizottság. Olyan ingatlanok, olyan telkek kerültek védelem alá, amelyeknél egyébként semmi mást nem értek el ezzel, csak a tulajdonosok mozgásterét korlátozták, de egyébként már nagyon-nagyon régóta, sok évtized óta ezek a területek elszakadtak az egykori műemléki központtól, tehát fölösleges a védelmük. Ennek az újragondolása is szerintem időszerű. Valljuk be őszintén, hogy amikor elkezdtük az előző ciklus elején, 2015-ben a belső szakmai felülvizsgálatot és a műemlékeknek az átsorolását, akkor ez a munka nem zárult le, tehát ezért is
