Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai tá... - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3281 indokolt az, hogy a kategóriákat egyszerűsítsük, és újra megnézzük azt, hogy mi az, aminek műemléknek kell maradnia. Nagyon régi kérdés az, hogy a Műemléki Tanácsadó Testület önállóan létezzen vagy nem. Az előttünk fekvő törvényjavaslat arról rendelkezik, az Országos Építészeti Tervtanács feladatkörébe fog beolvadni a Műemléki Tanácsadó Testület. Azt gondolom, ez szükségszerű. Tehát amikor a Műemléki Tervtanácsot 2015-ben, ha jól emlékszem, megszüntettük, és a helyére lépett a Műemléki Tanácsadó Testület, ez már akkor érezhető volt, hogy egy átmeneti megoldás. Ez így sokkal logikusabb, és egyébként is, bár nyilvánvalóan a műemlékes szakmában lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy na, az építészek most maguk alá gyűrik a műemlékeseket, de én az elmúlt években is azt mondtam, hogy ezt a két területet nem lehet egymástól elválasztani. Tehát nem lehet azt mondani, hogy van a kortárs építészet meg a jelenlegi építési hatósági folyamat, és akkor attól függetlenül van egy műemlékes folyamat. Szerintem jó dolog, ha a kettőt közelítjük egymáshoz, azzal együtt, hogy a műemléki épületek speciális átépítési szabályozásának a megtartása indokolt, de hát ebben a kérdésben nincs is változás. A törvényjavaslat, ahogy államtitkár úrtól is hallottuk, foglalkozik a védett műtárgyak kérdésével is. Ez egy nagyon régi probléma, és szerintem nagyon jó irányba lépünk előre. Meg kell jegyezzem, hogy itt nemcsak az a probléma, amiről államtitkár úr beszélt, hogy nevezetesen, mondjuk, egyes aukcióknál nem tüntetik föl, hogy valaki védett műtárgyat értékesít vagy nem. Hála a Jóistennek, azért a nagy aukciós házaknál látjuk, hogy ezt komolyan veszik, és azt mindig tudja már az árverésen részt vevő. Én mindig végigjárom havonta egyszer a Falk Miksa utca összes galériáját, és megnézem mindig az aktuális árveréseket is, az árverési tételeket is. Tudnám mondani azokat a galériákat, ahol a képek mellett, mondjuk, a kihelyezett, az árverésre kerülő képek mellett is nemcsak a kikiáltási ár, nemcsak a képnek az alkotója, alkotójának a neve meg a címe látható, hanem az is egyértelműen jelezve van, meg a katalógusban is, hogy védett műtárgyról van szó, ami például azt jelenti, hogy az államnak elővásárlási joga van, például azt jelenti, hogy csak az állam engedélyével lehet kivinni. De valljuk be őszintén, hogy sok műgyűjtő van, aki ezzel teljesen tisztában van, és sok műtárgytulajdonos is, aki ezzel teljesen tisztában van, de a jogkövető magatartás hiánya is egy komoly probléma. Számtalan esetet tudnék mondani korábbi praxisomból, amikor bizony azzal szembesültünk, hogy műtárgytulajdonosok tudatosan akarták megkerülni a jogszabályi előírásokat, és ki akarták csempészni az értékes műtárgyukat Magyarországról, akár azzal a céllal, hogy eladják, merthogy az állam nem járult hozzá ahhoz, hogy a műtárgyukat kivigyék. Illetve olyanokról is tudunk, és nem egy példát lehetne itt sorolni, amikor valaki állítólagosan azzal a céllal akarta kivinni a műtárgyát, hogy valamilyen kiállításra viszi, és aztán kiderült az engedélyeztetési folyamat során, hogy valójában ez csak annak a fedősztorija, hogy a műtárgyat külföldön értékesítse. Ugyanakkor nyilvánvalóan azt is látnunk kell, hogy egy műtárgy esetében a védelem is nehezíti vagy korlátozza a tulajdonosok jogait, és adott esetben az államnak azt is segítenie kell, hogy amennyiben valaki védett műtárgytól akar megválni, azt tényleg a piaci körülmények között tudja megtenni. Egy szót a Budapest-törvény módosításáról. Én nagyon örülök ennek a módosításnak. Annak idején államtitkárként az én feladatom volt a Citadella átvételének az előkészítése. Egy nagyon nehéz és nagyon zűrös, jogilag, pénzügyileg, minden szempontból zűrös helyzetből sikerült idáig eljutni. Szerintem erre mindannyian büszkék lehetünk, hogy tulajdonképpen állami érdekkörbe visszakerült egy nagyértékű, kiemelt jelentőségű műemlék, amely, ahogy államtitkár úrtól is hallottuk, Budapest egyik legfrekventáltabb turistalátványossága. Nagyon régóta időszerű ennek a műemlékegyüttesnek a megújítása, olyan tartalommal való megtöltése, ami a turizmus számára is értelmezhető, ugyanakkor azt a speciális történeti identitáskérdést is felvillantja, hogy azért ez mégiscsak egy olyan erőd volt, ami nemzetünk megregulázását is célozta. Tehát azért reméljük, hogy ennek megfelelő tartalom és program fog a Citadellára kerülni, de tényleg egy nagyon jó lehetőségekkel rendelkező ingatlanról beszélünk, amely azok után, hogy végre visszakerült hosszas pereskedés után a magyar állam tulajdonába,
