Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK:
3268 értelmezünk jól, önök pedig mindig mindent tökéletesen értelmeznek, tökéletesen csinálnak, és fantasztikusan működik minden. Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy számos olyan javaslat, kritikai észrevétel hangzott el itt a hozzászólások kapcsán, ami szerintem megfontolandó volna egészen biztosan, elég csak VargaDamm Andrea jogfejtésére és okfejtésére hivatkozni. (L. Simon László közbeszól.) Képviselő úr, nyomjon egy gombot, és akkor meg tudjuk beszélni! Gondolom, nem ehhez a témához jött be, hanem a következőhöz. (L. Simon László: Az is…) Még egy kis türelmet, és akkor rögtön ahhoz is hozzászólok, és akkor tudunk ott is vitatkozni egyet. Tehát magyarul: igazából az látszik, hogy önök azt gondolják, hogy önök tévedhetetlenek, de azért nézzük meg! Itt a siker kovácsáról már volt szó, Kásler miniszter úrról. Azért, ha jól értettem, akkor a miniszter úrhoz tartozott volna az egészségügyi eszközbeszerzés; ezt kivették a kezéből, mert ezt a Szijjártó Péter által vezetett Külügyminisztérium végezte. Aztán elvettek tőle egy csomó minden jogosítványt, ami átkerül a Palkovics úr által vezetett minisztériumba, és most azt halljuk, hogy egyébként a logisztikában is már a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium jeleskedett, illetőleg most Pintér Sándor kapott pluszfeladatokat, arról nem is beszélve, hogy a Honvédelmi Minisztérium pedig kirendelt kórházparancsnokokat. (21.20) Akkor azt nem értem, hogy egy miniszternek - akinek a fő feladata lett volna ezeknek a kérdéseknek a kezelése, menedzselése - négy másik miniszter vette át a feladatát. Hát, mi ez, ha nem siker? Teljesen egyértelműen. Egyértelmű, hogy a minisztériumi vezetés a siker kovácsa, fantasztikusan végezték a munkájukat, ebből látszik, hogy négy másik miniszternek kellett besegíteni. A másik, hogy önök folyamatosan bocsánatkérésről beszélnek. Több módon is lehet ezt megközelíteni. Azért mégiscsak úgy közelíteném meg, hogy ha az egészségügyi rendszert az elmúlt tíz évben folyamatosan nem kiszipolyozták volna, ha az oktatásból nem elvettek volna, hanem valóban prioritásként kezelték volna, vagy stratégiai ágazatként, mondjuk, legalább annyira, mint a Budapest-Belgrád vasútvonalat vagy Mészáros Lőrinc gazdagodását; tehát, ha ennyire stratégiai lett volna, mondjuk, az oktatással való foglalkozás vagy éppen a szociális háló megerősítése, akkor lehet, hogy most ezt a válságot, ezt a veszélyhelyzetet Magyarország sokkal könnyebben vagy felkészültebben tudta volna átvészelni. És arról is szeretnék egy mondatot, egy gondolatot mondani, mert azt mondták, hogy itt senki nem élt vissza semmilyen jogosítvánnyal; azért három önkormányzati vezetőjüket hadd említsem, ez Komló, Szekszárd és Nagykanizsa. Itt még, ha jól értettem, akkor Gulyás miniszter úr is felhúzta a szemöldökét vagy csóválta a fejét, hogy azért az a felhatalmazás, amit kaptak, nem arról szólt, hogy így éljenek vele, ahogy éltek vele. (Nacsa Lőrinc: Így van.) Tehát azt gondolom, hogy ebben a tekintetben sok mindenért sok mindenkinek van egészen biztosan feladata és kötelessége, vagy lenne kötelessége bocsánatot kérni, de azt gondolom, hogy önöknek is van miért elnézést és bocsánatot kérni az elmúlt évek kormányzása végett. Az is teljesen világos, hogy önöknek a szándéka nem az együttműködés, hanem sokkal inkább az, hogy folyamatosan megosszák a magyar társadalmat. Így történik ezekben a kérdésekben is, és így történik ez a holnapi nap is egészen biztosan egy trianoni megemlékezés kapcsán. És csak azért, hogy Nacsa képviselő úr is boldog legyen, nem használom ki a további hátralévő, rendelkezésemre álló időt. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm szépen. Bajkai István képviselő úr, Fidesz! (Dr. Bajkai István: Ki kell mennem a laptopomért. - Dr. Bajkai István távozik az ülésteremből.) Azt értem, hogy megadtam neki a szót. (Zaj.) Amikor megadom a szót, az nem azt jelenti, hogy valaki kivonuljon, hanem hogy fölálljon és beszéljen. (Közbeszólás: Jön már! - Dr. Bajkai István visszatér az ülésterembe.) Parancsoljon, képviselő úr!
