Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
3210 kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn, akkor ezt a jogrendet a bevezető szervnek kötelessége megszüntetni. Ez a két garanciális rendelkezés pedig nemcsak úgy lóg a levegőben, hanem érvényesülésükről az Alkotmánybíróság gondoskodik, amelynek működése még ilyen esetben sem korlátozható. Ahogyan azt az első pillanatban is egyértelművé tettük, emellett pedig az Országgyűlés szabadon dönthet arról, hogy egyetért-e a kormány helyzetértékelésével, és bármikor, ismétlem, bármikor dönthet, illetve dönthetett úgy, hogy a veszélyhelyzet meghosszabbításához az adott hozzájárulást visszavonja. Ez a joga az Országgyűlésnek szintén egyáltalán nem korlátozható. Az ugyan kétségtelen, és ez a világ egyik legtermészetesebb dolga szintén minden demokratikus jogállamban, hogy ez a jog nem, mondjuk, egy-egy ellenzéki törpe frakciót illet meg, hanem az Országgyűlés többsége tud a visszavonásról dönteni, de ettől még a hatáskör az Országgyűlésé, nem pedig a kormányé. A felhatalmazás végét annak megadásakor azonban azért sem lehetett meghatározni, mert ha az Országgyűlés a megbetegedések tömegessé válása miatt határozatképtelenné vált volna, akkor a felhatalmazás további meghosszabbítására a határidő lejártát követően jogszerűen nem kerülhetett volna sor, és éppen a járvány tetőfokán kerültünk volna jogrenden kívüli, kaotikus állapotba. Ezt pedig minden józan gondolkodású ember szerette volna elkerülni. Veszélyhelyzetben a védekezés megszervezéséért és működtetéséért való felelősség szintén minden demokratikus jogállamban a kormányé. Ehhez a felelősséghez ilyen esetekben hatásköröket és erőforrásokat is hozzá kell csoportosítani. Mindez azonban csak az alkotmányos rendnek megfelelően történhet, ahogy az ebben az esetben is történt. Szemérmesen hallgatnak többen a Velencei Bizottság most publikált jelentéséről, miszerint a koronavírus-járvány kapcsán bevezetett különleges jogrendre vonatkozó alkotmányos garanciák közül éppen azokat tartja a testület fontosnak, amiket a magyar alkotmányos berendezkedés is biztosít. Az Európa Tanács tanácsadó szerve áttekintette az Európa-szerte kihirdetett különleges jogrendi állapotok nemzetenkénti gyakorlatát. A vizsgálat során a bizottság az ahány ház, annyi szokás elve mentén kulturális sajátosságok szemszögéből közelítette meg a különleges jogrend és az alapjogok viszonyát. A Velencei Bizottság napokban megjelent véleménye számunkra, a mi politikai közösségünk számára, a józanság pártján állóknak nem meglepetés. Ne hallgassuk viszont azt sem el, hogy nemcsak a kormány, hanem az országgyűlési képviselők felelőssége is nagy, hiszen ők adták meg a felhatalmazást, ők erősítették meg az eddig tett intézkedéseket, illetőleg most ők döntenek, vagyis önök döntenek a felhatalmazás visszavonásáról is. Ahogy a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény - amelynek hatályon kívül helyezését a most tárgyalt egyik törvényjavaslat tenné lehetővé - indokolása fogalmazott, idézem: „az Országgyűlés tudatában van annak, hogy vészterhes időkben felelős döntéseket kell hozni, és az eddig megtett és a potenciálisan előttünk álló intézkedések szokatlan és idegen korlátozásnak tűnnek, de ezek betartása az összefogás és a fegyelmezettség a magyarság legfontosabb erőtartaléka lehet. A közös cselekvés, a nemzeti összefogás, az egészségügyben és a rendfenntartásban dolgozók, illetőleg valamennyi érintett áldozatos munkája a lehető legszélesebb körű nemzeti egység sarokpontjai. Az Országgyűlés tagjai a javaslat elfogadásával járulhatnak hozzá a vészterhes időkben szükséges nemzeti egység megteremtéséhez és fenntartásához.” Eddig az idézet. Ma már sajnos a történelmi tény kategóriájába tartozik annak rögzítése, hogy ehhez a nemzeti egységhez a magyar ellenzék nem járult hozzá, és tízéves szokásához híven diktatúra kiépítésével vádolta a kormányt. Nem voltak restek álhírekkel bombázni az ilyenkor bevett nemzetközi fórumokat sem, az Európai Unió szerveit és bizonyos más nemzetközi fórumokat. Olyan egyértelmű álhírek terjedtek hazánkról, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt nem ülésezik az Országgyűlés, noha mi is, önök is végig itt vitáztunk hétről hétre, ráadásul egy megnövelt időkeretben tettük mindezt. Egyszer sem hallottam az önök részéről, hogy legalább ezt a nyilvánvaló hazugságot megcáfolták volna külföldön. Az ellen sem emelt szót az ellenzék, hogy mindeközben az Európai Parlament -
