Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3200 a munkavállalók. Tehát tényleg, ez az ágazat már az összedőlés szélére került, és mindenki azt lesi, hogy mikor fogja az első nagy állami szolgáltató bejelenteni - az Alföldvíznél ez már egy nagyon közeli helyzet sajnos -, hogy nem képes tovább működni. Addig várnak ezzel, hogy egy mentőövet adjanak ennek az ágazatnak? Ha már a jövőképről beszélünk, ha már egy gazdasági vízióról beszélünk, államtitkár úr, azt pontosan tudjuk, hogy 1000 milliárdos nagyságrend az, ami a víziközmű-szektorban 15 éves távlatban a meglévő forrásokon felül hiányzik a megfelelő megelőző karbantartási munkák tekintetében. Államtitkár úr, legalább egy impulzust adjon, hogy gondolkodik-e bárki a kormány közelében azon, hogy ha most ilyen megszorítások érik a víziközmű-szektort, ha ilyen nehéz helyzetben van, akkor az milyen többletköltségeket vetít előre a jövőre nézve. Tehát értelemszerűen, ha elmaradnak megelőző karbantartások, felújítások, s a többi, akkor az a későbbiekben egész közműszakaszok cseréjét indokolja majd. Ez milyen többletköltséget jelent majd a jövőben? És ez egy közeli jövő. Egyáltalán gondolkodik-e ezzel kapcsolatban, számol-e ezzel a kormány, hogy milyen negatív hatásokat jelent, hogyha egy ilyen szektort megszorítások érnek? De hasonlóképpen egyébként ezt az úthálózatra is lehet érvényesíteni, mert ha nem lesznek vagy nincsenek meg a források, márpedig láthatjuk az idei és a jövő évi költségvetésben is, hogy például az alsóbbrendű utak felújítására nincsenek meg a források, akkor egyre nagyobb arányban kerülnek az utak olyan kategóriába, amikor már nem lehet felújítani, hanem újra kell építeni. Az milyen többletköltségeket jelent majd, és nem hosszú távon, hanem 5-10 éves távlatban? Tehát én azért tettem föl ezeket a kérdéseket, államtitkár úr, mert bízom benne, hogy sok-sok kollégájától eltérően ön erre szakmai és esetleg számokkal alátámasztott választ fog adni. De megmondom őszintén, én már annak is örülnék, hogyha legalább az irányok tekintetében valamiféle iránymutatásra lehetőséget adna, hogy bepillantsunk, hogy a kormány hogyan gondolkodik, amikor már azt látjuk vagy azt tapasztaljuk, szinte mindenki látja, hogy itt ágazatok mennek az összeomlás felé, a kormány pedig a sikerpropaganda mellett érdemi lépéseket ennek a kataklizmának a megakadályozása érdekében nem tesz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Banai Péter Benő államtitkár úr, ahogy megrendelte képviselő úr, frakcióvezető úr - parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem nem túl sokszor visszaélni az elnök úr és a tisztelt Ház bizalmával, mégis azért voltak olyan megállapítások, amelyekre nem tudok nem reagálni. Keresztes László Lóránt képviselő úr talán kétszer is a „brutális megszorítás” kifejezést használta. Szeretném egyértelművé tenni, hogy a kormány eddigi lépései között sincs olyan lépés, ami ebbe a kategóriába sorolható, és értelemszerűen a tisztelt Országgyűlés előtt lévő, jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat sem tartalmaz ilyen intézkedéseket. Mit hívunk ugyanis megszorításnak, vagy ha úgy tetszik, brutális megszorításnak? Azt, amikor egy gazdasági válságra adott kormányzati válaszként a kormányzat a lakosság terheit növeli, jövedelmét csökkenti, vagyis lakosságot érintő adókat emel, béreket csökkent, munkahelyeket szüntet meg, vagy ugyanezt a vállalkozásokkal teszi meg. (16.10) Szeretném tehát azt nagyon egyértelművé tenni, hogy láttunk Magyarországon is meg Európában is ilyen jellegű válságkezelést, tudjuk, hogy ennek milyen hatásai vannak; a 2010 óta megválasztott kormányzat ilyen lépéseket korábban sem tett, és most sem tesz. A képviselő úr, ha jól értettem, azt tekintette brutális megszorításnak, hogy egyes költségvetési intézményeknél - így például egyetemeknél is - a működési kiadások egy részét a kormányzat átcsoportosította a járvány elleni védekezésre, illetőleg a gazdaságvédelemre. Miért tettük ezt? Mert a célunk pont az volt, hogy a munkahelyeket megvédjük, és a vállalkozásoknak pluszforrásokat biztosítsunk adócsökkentésekkel, plusztámogatásokkal, de mellette nem akarjuk a végtelenségbe elengedni az államháztartási hiányt; ha ezt tennénk, akkor ma nem beszélhetnénk arról, hogy sikeres devizakötvény-kibocsátásokat hajtottunk végre. Ezért mit csináltunk? Azt kértük a költségvetési
