Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - A Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3173 csomagról van szó, ebből mintegy 4000 milliárdnak az égadta világon semmi, de semmi köze nincs sem a járványügyhöz, sem az azt illető védekezéshez. (14.00) (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Emeljünk ki rögtön egy példát! Itt ezermilliárdokkal dobálózik ez a kormány, nézzük meg, hogy ennek a magyar rögvalósághoz mennyi köze van! Hitelmoratórium. Hiteltörlesztési moratóriumról beszélünk, és itt 3600 milliárd forintot jelöl meg a költségvetést közvetlenül nem érintő tételként a járványügyi védekezésre vonatkozó csomagban Magyarország Kormánya, aztán ez megjelenik itt, még ennek a mai vitának a retorikájában is; 3600 milliárdot tesznek képzeletben félre, miszerint majd ennyivel kevesebbet kell törleszteni. A helyzet az, hogy a magyar emberek igénybevételi hajlandósága nagyságrendileg 50 százalék környékén mozog - lehet vitatkozni plusz-mínusz egy-két százalékon -, tehát látszik, hogy ebből az összegből egy jó nagy, ezermilliárdnál nagyobb nagyságrend nem lesz igénybe véve ebben a formában, bár statisztikailag megjelenik a kormány járványügyi védekező csomagjában. (Banai Péter Benőnek:) Azért is hozták az államtitkár urat méltatlan helyzetbe, mert nem tudom, hogy kapott-e telefonhívást Tállai államtitkár úrtól, vagy kereste-e önt valamilyen formában - én reméltem, hogy igen -, mert Tállai államtitkár úr elmondta a parlamentben, itt, két méterre tőlem, hogy bizony 2000 milliárd forintot terveznek ezzel a családoknál hagyni. Na most, ez soron a kormányzati kommunikációs tervekben 3600 milliárddal szerepel, miközben tudjuk, Tállai államtitkár úr elismeri, hogy ebből egy szó sem igaz. És majdnem ugyanez az igazság az összes gazdaságvédelminek nevezett kormányzati tétellel kapcsolatban. (Dr. Simicskó Istvánt a jegyzői székben Földi László váltja fel.) Értem én az e mögött húzódó retorikai szándékot, hogy elő kell adni a világ legnagyobb gazdaságmentő csomagját, és elő kell adni, hogy ez egy hatékony, erős kormányzat, amely áll a vártán, és bástyaként védi egyébként Európát is és minden egyebet. A helyzet az, hogy bárcsak így lenne - én támogatnám a legjobban -, csak nem így van, és az előttünk fekvő módosítások egy jó részéről is elmondható, hogy egész egyszerűen nem azt a célt szolgálja, ami a kommunikációban megjelenik. Azt látom, hogy a hiteltörlesztési moratórium esete tökéletesen rávilágít arra, hogy száz- és ezermilliárdok megjelennek a kommunikációs térben, de a valóságban a magyar emberek számára ezek könnyítést nem hoznak, és ugyanezt látjuk, hogy az említett 9200 milliárdból 4000-nek tényleg semmi köze a járványügyi védekezéshez. (Dr. Varga Lászlót a jegyzői székben dr. Lukács László György váltja fel.) Ugyanígy járunk a feltételezett uniós forrásokkal is. Van ennek a kormánynak egy számomra nagyon-nagyon szimpatikus kommunikációs panele, hozzám nagyon közel áll az a gondolat, hogy az amúgy is nagyon kitett magyar gazdaságot ne adósítsuk el a külföld felé még jobban, és ne tegyük még kiszolgáltatottabbá azt, amely amúgy is a világ tíz leginkább kitett gazdasága között sorolható fel, illetve szerepel. Erre mi történik? Orosz irányba gyakorlatilag megahitelt foganatosít Paks II. által ez a kormány, kínai megahitelt vesz fel a magyar emberek kontójára, és abból Budapest-Belgrád vasútvonalat kíván építeni, most pedig, ugye, éppen igénybe kíván venni egy európai uniós megahitelt, ami egyébként egy legitim vitaalap, államtitkár úr, tehát ha ez valóban magyar emberek munkahelyének a védelmét szolgálja, akkor azt mondom, hogy erről le kell folytatni a korrekt szakmai vitát, még nem mondtam azt, hogy én támogatom ezt, de ez egy legitim vita alapját képezheti; a Budapest-Belgrád kínai hitele álláspontom szerint nem, és szakmailag indokolhatatlan, nemcsak a 2400 évnyi megtérülés miatt, hanem egyéb okokból sem; nem látom azt a multiplikátorhatás-tömeget mögötte, amely által ez magyar emberek széles körének az érdekeit szolgálná.
