Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 3. szerda - 134. szám - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NOVÁK KATALIN (Fidesz):
3152 családokat, akkor értékhatárt kell ehhez bevezetni. Hogy ez 50 vagy 100 millió forint, szívesen megkérdezem a Pénzügyminisztériumtól, hogy végeztek-e erre számításokat, hiszen ha jól látom, a törvényhez hatástanulmányt nem rendeltek, miközben az előterjesztő részéről elhangzott egy 3,5 milliárd forintos költségvetésből való kiesés. Örülnék annak, ha megindokolnák, hogy ez a 3,5 milliárd forint miből keletkezett, hogyan keletkezett, és nem is az, hogy kiket érint, hanem mi alapján történt ez. Én azt javaslom, hogy ha az örökösök terheinek a csökkentésével érdemben akarnak foglalkozni, akkor teremtsék meg az előterjesztők annak a feltételeit, hogy valóban azokat segítsék - és az mindenképpen támogatható -, akiket, mondhatnám, egy váratlan örökség is nagyon nehéz helyzetbe hozhat egy ilyen kötelezettség által. (12.30) De ott, ahol ennek a vagyoni háttere megvan, és mivel ennek az értéke is sokkal magasabb, ami ilyen módon megjelenik, éppen ezért a részükre ezt az illetékmentességet nem indokolja semmi. Tehát tisztelettel kérdezem, hogy a kormány mit javasol, milyen értékhatár bevezetése ad lehetőséget arra, hogy egyébként érdemi kiesésre ne kerüljön sor, eközben pedig azok között a családpolitikai támogatások között, amelyeket megléphetne a kormány, talán ennél van fontosabb vagy másik terület is. Itt biztosan meg kell említenem, hogy ha önök ilyen kiesésre hajlandóak, vagy inkább úgy mondom, hogy a költségvetésből végre a nagyon nehéz időszakot megélő családokat támogatnák, különösen ott, ahol elvesztették a munkahelyüket, van, ahol mindketten elveszítették ezekben a hónapokban a munkahelyüket, ott az egyik ilyen fontos lépésként a családi pótlékot kétszeresére emeljék fel, a nyugdíjasokat pedig segítsék akár egyszeri támogatással azok után, ha érdemi nyugdíjemelésre nem is látnak lehetőséget. Tehát összefoglalva kérdezem, hogy milyen értékhatár segít nekünk abban, hogy valóban ne csak a tehetős családokat segítse ez a törvény, ne csak az ő érdekükben szülessen meg. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Elsőként megadom a szót Novák Katalin képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. NOVÁK KATALIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Úgy látom, hogy Szakács képviselő úr már elmondta a saját hozzászólását és el is ment, úgyhogy nem kíváncsi arra, hogy van-e reakció. Pedig van, mert szerintem hosszan lehetne valóban beszélgetni arról, hogy mi volt a baloldal családpolitikája, és mi a mostani családpolitika. Nem tudom, mi vezet arra egy képviselőt, hogy nekünk osztogasson leckéket az után, hogy a baloldali kormány elvette a családok otthonteremtési támogatását, az után, hogy megfosztotta őket a családi adókedvezménytől, hogy meg akarta adóztatni a családi pótlékot, hogy elvette a 13. havi nyugdíjat, csak hogy néhány példát mondjak. Ha már azonban arról beszél a képviselő úr, és ha már nem hallgatja meg a neki adott választ - ez is egy kulturális kérdés -, akkor a jegyzőkönyv kedvéért én is elmondom, hogy a hitel és a támogatás közötti különbséget, lehet, érdemes lenne megtanulni. Az, amikor CSOK-ot adunk például, tehát vissza nem fizetendő támogatást adunk az otthonteremtéshez, az nem hitel, hanem támogatás. A babaváró támogatásnál is, amennyiben gyermeket vállalnak a fiatalok, ahogy azt tervezték, mindig elmondjuk, ilyenkor javasoljuk azt, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és akkor nem kell visszafizetniük részben vagy egészében a babaváró támogatást. Elengedjük a jelzáloghitelek egy jelentős részét akkor, ha testvér érkezik a családba, ugyanígy a diákhitelt is elengedjük. Tehát éppen ellenkezőleg, nem a hitelfelvételre ösztönözzük őket; támogatott, csökkentett kamatozású kölcsönöket is adunk, de emellett jelentős mértékben adunk vissza nem fizetendő
