Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 2. kedd - 133. szám - Dr. Szél Bernadett (független) - az emberi erőforrások miniszterének - „Hány embert küldtek haza a kórházakból?” címmel - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3054 év átlagát nézi, akkor 49 673 főt talál, átlagosan ennyien hunytak el az év első 18 hetében. Tehát az idei évben 3163-mal kevesebben hunytak el az év első 18 hetében, mint a megelőző öt év átlaga. Csak egy év van az előző öt évből, amikor az ideinél alacsonyabb ez a szám, a maradék négy esztendőben az ideinél magasabb ez a szám. Tehát az egészségügyi rendszerben is, és nyilván ezen túlmenő szempontok alapján is, de több embernek az életét sikerült megóvni, és ezért alacsonyabb az elhunytak száma is. Tisztelt Képviselő Asszony! A WHO magyarországi irodavezetője azt mondta, hogy Magyarország nagyon jól teszi, ha biztosítja a maximális kapacitást szükség esetére, de van remény arra, hogy nem lesz szükség erre a maximumkapacitásra. Ahogy ön is utalt rá, itt nem kórházanként, hanem megyénként kellett megfelelő számú kapacitást a várható koronavírusos betegek számára rendelkezésre bocsátani, mégpedig azért, mert láttuk a fényképeket és a videókat Spanyolországból, Olaszországból vagy Svédországból. Láttuk, hogy betegek a folyosókon ültek és várakoztak ellátatlanul maradva. Ezt nem kockáztathatta meg Magyarország. Ön is ismeri, hiszen egy nyilvános videókonferencián mondták el tudós szakemberek, virológusok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy mekkora kapacitásra lehetett szükség, ezért biztosította Magyarország ezt a kapacitást. Innen folytatom az egy percben. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szél Bernadett képviselő asszonyt illeti a szó. DR. SZÉL BERNADETT (független): Államtitkár Úr! Én azt szeretném, ha most arra a kérdésre koncentrálnánk, amivel kapcsolatban nagyon sokan nem látunk tisztán ebben az országban. A Kásler-terv egy nagyon nagy arányú ágyfelszabadítást írt elő, amelyben rengeteg beteg maradt ellátatlanul. Ezek a problémák a jövőben fognak jelentkezni, és már most jelentkeznek. Szeretném önnek elmondani azt is, hogy napi szinten kapom azokat a megkereséseket, amelyekben - infúziós kezelésre váró gerincműtött betegtől elkezdve 20 százalékos maradványlátással rendelkező betegig - nem kapják meg most azt a kezelést, ami ahhoz kellene, hogy maradandó egészségkárosodás ne következzen be. (15.20) Egyrészt tisztelettel kérdezem öntől, hogy mikor fogják ezek az emberek megkapni végre ezeket a kezeléseket. Másrészt legyen kedves, értse jól, amit mondok: az 58 százalék tehát országos arány volt. Az április 7-ei utasítás minden egyes kórháznak előírta a 60 százalékos ágyfelszabadítást. Feltehetően utána önök ott a minisztériumban rájöttek, hogy valami nagyon brutális dolgot csináltak, és később, április közepén korrigálták ezt megyei szintre, viszont addigra már megtörtént ezeknek a betegeknek a hazaküldése. Ki a felelős ezért a hibáért? Hol a miniszter, tisztelt államtitkár úr? Ki felel ezért a hibáért? (Taps a Párbeszéd soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Egyperces viszonválasz megilleti az államtitkár urat is. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Mint említettem önnek, a WHO is egyetértett azzal a stratégiával, hogy kellő számú ágyat biztosítani kell a koronavírusos betegek ellátására. Ön is utalt rá, hogy 62 egészségügyi szakkollégium döntötte el, kik azok, akiknek sürgős beavatkozásra van szükségük, és kik azok, akiknek nem. Ők egy általános iránymutatást adtak, ami mindenki számára elolvasható, az interneten hetek, sőt hónapok óta mindenki számára látható. Ez alapján a kezelőorvosok döntötték el, hogy kinek halasztható és kinek
