Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. június 2. kedd - 133. szám - Dr. Szakács László (MSZP) - a miniszterelnök úrnak „Hogy is van ez?” címmel - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: - ELNÖK:
3039 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat hallottunk az elmúlt időszakban arról, hogy hogyan segítette a kormány azokat a cégeket, amelyek munkahelyeket akartak megőrizni. Most is hallottunk ebből jó sok számot. Mi sokszor azt a kritikát mondtuk el, hogy ha egy dolog van, amit a cégek jobban szeretnek a kedvezményes hitelnél, az a vissza nem térítendő támogatás. Aztán kiderült persze, hogy ilyen is van, csak a csókosoknak; azoknak az embereknek van, akik indultak az úgynevezett Kisfaludytervben. Mészáros Lőrinc, Garancsi István, ők nyertek, méghozzá úgy nyertek, hogy előtte elbocsátottak, százakat bocsátottak el, miniszter úr. Mészáros Lőrinc elbocsátott 800 embert, és ezért ez a kormány őt kitüntető figyelmével együtt még megjutalmazta 17 milliárd forinttal. Hogyan képzelhető ez el? Hogy képzelhető ez el, miniszter úr, hogy a csókosoknak olyan pénzeket adnak, akik egyébként folyamatosan vagy kérkednek a miniszterelnök, Orbán Viktor barátságával, vagy éppen még Orbán Viktor is a barátjának tartja őket. Ezeknek az embereknek jut akkor is, ha nem őriznek meg munkahelyet, sőt ha elbocsátanak százával munkavállalókat, nekik milliárdok jutnak, mellette a magyar kisvállalkozók pedig azon panaszkodnak, hogy mindenfajta adminisztratív teherrel alig győznek elbánni azért, hogy hozzájuthassanak ahhoz, amit önök ígértek munkahelymegőrző támogatásként. Másoknak pedig egész egyszerűen odadobnak milliárdokat. Ez a program 20 milliárd forintról indult, és most már 83,5 milliárd forintról döntöttek, miniszter úr. Ki mer ilyen döntéseket hozni? Akik elbocsátanak százával embereket, azokat ez a kormány miért jutalmazza? Ez a kérdésem. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó. SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány valóban úgy döntött, hogy nem a munkanélküliséget, hanem a beruházásokat és azon keresztül a munkahelyek megtartását és új munkahelyek létrehozását fogja finanszírozni. Ennek megfelelően, tisztelt képviselő úr, mint ahogy azt ön is tudja, elindítottuk a versenyképesség-növelő támogatási rendszerünket, ahol valóban vissza nem térítendő támogatást kapnak Magyarországon működő vállalatok abban az esetben, ha beruházást vállalnak, annak érdekében, hogy megtartsák a náluk lévő munkahelyeket. Világos feltételrendszer van: az elmúlt egy esztendőben foglalkoztatott emberek statisztikai átlaglétszámát kell megtartani a támogatás odaítélését követően. Tisztelettel tájékoztatom önt arról, hogy 806 vállalat adott be ilyen pályázatot, ők összesen 376,7 milliárd forintnyi beruházást vállalnak, ezzel 143 618 munkahelyet mentenek meg. A kormány által odaítélhető támogatás mértéke 178,6 milliárd forint, ezért az eredetileg 50 milliárdos kiinduló alapot már 150 milliárd forintra emeltük. Én abba a vitába nem szeretnék beleszállni, tisztelt képviselő úr, hogy melyik támogatott vállalat milyen párthovatartozású, mert ez engem hidegen hagy. Az általunk kiírt pályázati támogatáson, ha jól emlékszem, Kóka János cége is nyert, Leisztinger Tamás cégei is nyertek, tehát nálunk az se pró, se kontra nem esik a latba, ha egy vállalat tulajdonosáról köztudott, hogy éppen melyik politikai oldallal szimpatizál. Én itt olyan magyar vállalkozókat látok, akik a legnehezebb gazdasági időszakban is elég bátrak ahhoz, hogy beruházásokat hajtsanak végre, ehhez a kormány támogatást ad, és ennek nyomán a munkahelyeket megvédjük. Ezért én arra kérem önöket, hogy inkább pozitívan és elismeréssel beszéljenek ezekről a magyar vállalatokról. (Taps a kormánypártok soraiban.) (14.30) ELNÖK: Visszaadom a szót a képviselő úrnak.
