Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 20. szerda - 131. szám - Az ülésnap megnyitása - A különleges gazdasági övezetről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2882 ezek a régiók bolgár és egyéb, teljesen leszakadt területekkel kell hogy - idézőjelben – „versenyezzenek” alacsony bérek tekintetében, akkor senki nem kaphat példás bizonyítványt, mert nem képzelhető el ilyesmi. Ha államtitkár úr és társai ezen változtatni akarnának, szerintem minden jó érzésű, a nemzetét fontosnak tartó képviselő támogatta volna önöket ebben, nem lehetne vita közöttünk. Csakhogy ez a javaslat nem erről szól. Ez a javaslat jelen formájában arról szól, hogy ha mondjuk, Dunaújváros sikerrel meghív és elintézi, hogy munkahelyteremtő beruházásai legyenek, ami után majd iparűzésiadó-befizetés keletkezik, benne van a pakliban, hogy ez a befizetés a fideszes vezetésű megyei önkormányzathoz kerül, aki majd úgy dönt, hogy Székesfehérváron vagy térségében, vagy más fideszes vezetésű városoknál lesz ebből térkő, új homlokzat a kórházon, amelyben adott esetben már nincs sem dolgozó, sem használható eszköz a maga mennyiségében és a szükséges mennyiségben, és felépül egy olyan vegytiszta kommunizmus Magyarországon, ahol tényleg az dönt fejlesztési forrásokról, hogy kinek vannak jó ismerősei, ki tud fideszes vezetőkkel hatékonyan, eredményesen tárgyalni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: biztosan lesz olyan ellenzéki vezetésű önkormányzat, amelynek megmaradnak a fejlesztési forrásai. Csakhogy ezeknek majd védelmi pénzt kell fizetni azért a fejlesztési forrásért, amit eddig alanyi jogon elkölthettek. Azért legyünk őszinték: az önkormányzatok, például Göd, de bármelyik másikat említhetnénk, akár kormánypárti vezetésűeket is, jellemzően nem zenélő tehenészetre költik el a forrásokat, mint ahogy tették azt nagyon sokan, vagy nem kutyafitneszszalont építenek belőle, mint Nógrádban történt európai uniós pénzből. Tehát ezeket a nettó őrültségeket általában nem helyi önkormányzatok vezetői és polgármesterek hajtják végre, ugyanakkor ezek a nettó őrültségek benne vannak a rendszerben. Én ezt a rendszert szeretném tisztítani, kipurgálni, ha úgy tetszik, de ez a javaslat ennek ellenére és a másik irányba tesz egy lépést. Ha az a 710 milliárd forint, amely itt bevételként megjelenik a rendszerben, csak egy 10 vagy 20 százalékos hatékonyságvesztéssel találkozik amiatt, ami előttünk fekszik, Magyarország számára már jóvátehetetlen kár keletkezik minden olyan cél tekintetében, amit közösen meg tudnánk amúgy fogalmazni, legyen az demográfiai, családtámogatási vagy családpolitikai cél, mert számomra ezek a legfontosabbak. Azt látom, hogy ha védelmi pénzt kell majd fizetni ellenzéki önkormányzatoknak az eddigi fejlesztési forrásaik megtartásáért, továbbá 3 százalék adminisztratív költséget azért a megyei vezetések leírhatnak ezekből az összegekből, amikor újra elosztják őket, akkor nem feltétlenül a helyi közösségek építkezése felé haladunk. Amikor települési önkormányzatok vélhetően kormánypárti többségű vezetése is tiltakozik a kormánypárti tervek ellen, akkor én az önök helyében vennék egy levegőt, és leülnék legalább azokkal beszélni, akik az én oldalamon állnak, és értenek ehhez a területhez. Nem kérünk többet, tényleg! A sajátjaikkal üljenek le! Állítom, hogy önöknél az a működési mechanizmus, hogy ez nem történt meg. Vagy a főnökük, vagy valaki kitalálta, hogy ennek így kell lennie, és ez akadály nélkül keresztülmegy a rendszeren, és talán nagyon sokan nem mernek vagy nem akarnak szót emelni az ellen, ami egyébként önérdekük lenne. Én állítom, hogy Magyarország Kormányának ez a javaslat nem szolgálja a politikai érdekeit. (12.30) A gazdaságit egészen biztosan, tehát súlyos milliárdok fognak itt megmozdulni, és más irányokba mennek, mint eddig, de biztos vagyok abban, hogy a Fidesz-KDNP-t politikailag, szavazatokban mérhető módon ez a javaslat roncsolni fogja. Semmiképpen nem lehet a politikai racionalitás következménye az, ami előttünk fekszik. Ami viszont engem leginkább bánt, az a nemzeti retorika, és ezzel párhuzamosan Magyarország kiszolgáltatottságának helybenhagyása. A nemzeti retorikát imádom, szeretem hallgatni, csak ha a tettek mögötte egészen másról árulkodnak, akkor irritálóvá válik a „nemzeti” jelző önök általi használata, miközben tényleg azt látjuk, hogy a miniszterelnök Szaúd-Arábiában azzal turnézik, hogy kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve - ezt pár éve mondta, azóta két módosítást, fajsúlyosat élt át ez a törvény -, és hogy kellőképpen alacsonyak őszerinte a magyar bérek. Igen, ha
