Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 20. szerda - 131. szám - Az ülésnap megnyitása - A különleges gazdasági övezetről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz):
2883 megvizsgáljuk a visegrádi országok életszínvonalát, Magyarországon találjuk a legalacsonyabbat. Ezek dermesztő, drámai adatok, és az a helyzet, hogy a multiszegmens közteherviselés alá bevonása segíthetne ezen a helyzeten. Az is segíthetne, ha a stratégiai szerződések újratárgyalása során Magyarország Kormánya kikötné a magyar munkabérek legalább lassú emelésének akár csak a szándékát; tehát jelenjen meg ez valahol a rendszerben. Nem ez történik. Magyarország Kormánya kettős utat választott. Egyrészt kivel kötött stratégiai megállapodást most, az utóbbi hetekben, államtitkár úr, kivel kötöttek? Egy munkaerő-közvetítő nagy céggel, amelyik eddig is sikeresen hozott be ukrán, délszláv és ki tudja még, milyen államokból munkaerőt, azért, hogy magyarországi beruházásokon dolgozzon, vélhetően magyar emberek helyett, vagy olcsóbban elvállalva a munkát, mint adott esetben dolgozó magyarok vagy magyar fiatalok. Ez volt az egyik vonulat. A másik, hogy nem kerültek elszánt viselkedésmintákig a magyar munkabérek szervezett emelésének legalább a szándéka mellett, hanem megtűrték azt, hogy a munkaerőhiány által felverjék valamelyest a munkabéreket, amelyek még így is regionálisan nagyonnagyon alacsony szinten álltak. De kétségtelen, hogy Magyarországon nem egy közszférában megvalósuló béremelési program volt az, ami emelt a bérszínvonalon legalább néhány százalékos mértéket. És még trükköztek ezenfelül, a kafetériaelemek elvétele után hagyták, hogy a munkaadók, a jobb érzésűek beépítsék ezt a munkabérekbe, aztán kiálltak sajtótájékoztatót tartani, hogy emelkedtek a bérek, pedig az eddigi kafetériát kapta meg az ember a fizetésében, nem változott szinte semmi. Egészen elképesztő álvalóságot kreáltak tehát. Én ebből kívánom visszahívni önöket, visszahúzni önöket, ha úgy tetszik, a magyar rögvalóságba, mert a magyar valóság azt mutatja, hogy az ilyen javaslatok bár gazdaságilag rövid és középtávon lehet, hogy hasznot hoznak önöknek, politikailag roncsolni fogják önöket, ami pedig engem még jobban érdekel és a leginkább fájó, a magyar jövendőt egészen bizonyosan. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Hadházy Sándornak, a Fidesz részéről. HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt órák során számos okos gondolatot hallhattunk, és számos tévedésnek lehettünk tanúi. Én úgy gondolom, hogy a jó javaslatokat mindenképpen meg kell fontolni, a tévedéseket pedig a helyére kell tenni. Én először is az önkormányzati világgal szeretnék foglalkozni, hiszen 1990-től 20 éven keresztül voltam abban a pozícióban, hogy aktívan részt vehettem ebben a munkában, nem csupán települési polgármesterként, hanem megyei önkormányzati képviselőként is, és láthattam, hogy milyen folyamatok zajlanak le ebben a szektorban. Nagyon jól indult a dolog, azt lehet mondani, és ahogy az idő haladt előre, úgy folyamatosan torzultak. Elsősorban a feladatellátáshoz szükséges finanszírozás torzult jelentős mértékben, értelemszerűen az önkormányzatok kárára. Volt egy átmeneti javulás, ez nem vitatható, ’98-2002 között, aztán 2002-2010 között viszont elképesztő mértékű romlás volt tapasztalható. Ez talán onnan indulhatott, hogy az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter - nagyon helyesen egyébként - a közalkalmazottak bérét rendezte, csak egyetlenegy hibát követett el, hogy ezt nem a központi költségvetés terhére tette, hanem az önkormányzatokkal fizettette meg, és innentől kezdve egy olyan folyamat indult el az önkormányzati világban, amely 2010 végére az összeomlás szélére vezette az önkormányzatokat, ezt nyugodtan mondhatom. Nem volt elkerülhető az önkormányzatok konszolidációja, és nagyon helyesen, a kormány ezt teljeskörűen elvégezte az első ciklusa alatt, 2010-14 között, és új alapokra helyezte az önkormányzati világot. Át kellett tekinteni a feladatokat, meg kellett nézni azt, hogy ezek a feladatok hogyan voltak finanszírozhatók, milyen különbségek adódtak az egyes régiók vagy települések között a feladatellátásban és ennek a finanszírozásában is értelemszerűen. Ebből adódott az, hogy az önkormányzati törvény gyökeresen megváltozott, és új alapokra került az önkormányzati világ.
