Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):
2675 szégyenteljesnek tartok, ez csak egy mellékes megjegyzés -, akkor nagyon komoly és súlyos döntéseket fognak a kultúra irányítói hozni egyes emberi sorsokról. És tessék már megmondani, hogy mi lesz november 1-jétől, ugye, ami ebben a törvényjavaslatban van. Kicsit morbid módon azt tudnám mondani, hogy akkor folytatódik a halottak napja a kultúra területén? Egy színházat művészeti módon nyilvánvalóan egyszemélyi irányítás jellemez, most pedig a színészek teljes mértékben kiszolgáltatottá válnak, még az a pici kis jogbiztonság sincs meg számukra, amit eddig jelentett a közalkalmazotti munkaviszony. És nézzük meg, egy vidéki művésznek milyen alternatívái vannak, ha mondjuk, nem kap munkát egy városban, ott él harminc éve, és munkanélküli lesz; mitévő legyen egy művész, aki már nem 25 éves, hogy elmehessen valami multinacionális céghez, amelyet a fideszes neoliberális gazdaságpolitika kiemelten támogat. Összefoglalóan: lássuk be, hogy ez a törvényjavaslat kultúra- és tudásellenes. A néppárti Jobbik a kultúra és a tudás pártján áll, ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Ungár Péter képviselő úr jelentkezett felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Az a helyzet, hogy önmagában az, hogy egy jobboldali kormány a közalkalmazotti státusz leépítését hajtja végre, az nem meglepő, ez politológiai tankönyvekből adódóan így van. A közalkalmazotti státusz egy alapvetően szociáldemokrata vívmány, amely azt szolgálja, hogy az államnak dolgozó embereknek kollektív jogai legyenek a munkáltatóval szemben, amely jelen esetben az állam vagy egyéb közpénzt elosztó fenntartó, önkormányzat. Az a helyzet, hogy az, hogy ezt egy olyan kormány teszi, amelynek a politikai legitimitása azon a 2009-es népszavazáson alapul, amely ennek a fajta jobboldali gazdaságpolitikának az elutasítása, az mutatja azt, hogy ez a törvény milyen kétszínű törvény, hiszen nem vállalja azt az ideológiát, amelyen alapszik, ami pedig az, hogy az állami szerepvállalást vissza kell szorítani. Nem fogom elmondani részletesebben, amit Hiller képviselőtársam elmondott, hiszen sokkal jobban ért hozzá, mint én, de a versenyképesség, amit a Törvényalkotási bizottság többségi előterjesztője mondott, a változó piaci viszonyoknak való megfelelés, ezek a szavak olyan szavak, amelyeket az egészségügy tekintetében Horváth Ágnes SZDSZ-es miniszter asszonytól hallhattunk volna. Az, hogy a Fidesz az SZDSZ ifjúsági tagozata volt, ismételten meglátszik ebben a törvénytervezetben. Az a helyzet, hogy a szakképzésben dolgozóknál már elvették a közalkalmazotti státuszt. Jelenleg, most a kulturális dolgozóknál - és ez főleg a közgyűjteményi dolgozókra vonatkozik, náluk különösen érzékeny, ahol több mint 90 százalék közalkalmazotti státuszban volt eddig - szintén el fogják venni a közalkalmazotti státuszt. Nem cáfolták többszöri kérdésemre se, hogy készülnek továbbá bizonyos pedagógusokat vagy bizonyos szociális és egészségügyi dolgozókat is kivenni ebből a státuszból. Azért, mert ez a kormány politikája. A törvény első vitájában Hiller képviselőtársam idézte azt a 2014-es Tellér-tanulmányt, amelyből Orbán Viktor is idézett, ahol azt mondták, hogy azok az emberek, akik az állami újraelosztásból élnek, a posztszocialista klientúra tagjai. Önök így gondolnak mindenkire, aki az államnak dolgozik, hiszen jelenleg Magyarországon az állam az egyik legrosszabb munkáltató, mivel önök sok mindenre fordítanak pénzt, de arra nem, hogy az államnak dolgozó honfitársaink, így például a közgyűjteményi dolgozók, rendes béreket kapjanak. Én nem gondolom, hogy meg lehet győzni önöket már erről a törvényről, már csak azért sem, mert odáig jutottunk, hogy Margaret Thatcher-idézeteket posztol a Fidesz frakcióvezetője meg több politikusa, inspirálandó magukat. Lehet bólogatni, Nacsa képviselőtársam, de akkor önök azt a gazdaságpolitikát képviselik, amely ellen elvileg még a kettőezres években, amikor még tüntettem én is bizonyos tereken, önök is tüntettek akkor.
