Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - NAGY CSABA (Fidesz):
2676 Az a helyzet, hogy a kulturális dolgozók egy olyan terület, amelynek sokan nem látják elsődlegesen a fontosságát - az egészségügy primérebben jelenik meg a jelen helyzetben. Ugyanakkor, ha a kulturális területet nem kellően finanszírozzák, ha ezeknek az embereknek nem teremtenek kellő bizonyosságot, akkor azok a nemzeti kulturális emlékeink fogják ezt megsínyleni, amelyeket majd a következő meg az azt követő generációknak be akarunk mutatni. A legtöbb intézményben, ahol közgyűjteményi dolgozók dolgoznak közalkalmazotti státuszban, olyan írott és egyéb emlékeket őriznek, amelyek az ezeréves Magyarország kincsei, és amelyeket nem lehet a piac logikájának kitenni. A nemzeti kultúra önmagában egy olyan dolog, amely nem tud - hogy ismételten a TAB többségi előadóját idézzem - a piac változó feltételeinek megfelelni. Pont a változatlanság az előnye, pont az az előnye, hogy a közalkalmazotti státusz nem követi a munkaerőpiac és egyéb piac változásait, hiszen olyan dolgokat őriz, ami több száz éves, ezért nem tud megfelelni annak, ha éppen konjunktúra vagy dekonjunktúra van. Ennek a törvénytervezetnek a logikája, az ideológiai felépítése véleményem szerint téves, én azt gondolom, hogy megmutatja a Fidesz gazdaságpolitikájának a lényegét. És azt is gondolom, ahogy az már korábban elhangzott, hogy ez egy hosszú útnak egy második lépése, fogunk még ebben a ciklusban is ebben a teremben állni, egyéb közalkalmazotti státuszokról beszélni, hiszen önök mindent el fognak követni, hogy azt a 2016-os Lázár János-i intelmet végrehajtsák, mely szerint több százezer emberrel több dolgozik az államnak, mint amennyinek kellene. Az a helyzet, hogy ez a törvény - és ezt fontos jegyzőkönyvbe elmondani - ehhez fog vezetni, itt kulturális dolgozóktól fognak megválni, lehet, hogy nem jövőre meg két év múlva, de hosszú távon, és csökkenteni fogják azoknak az embereknek a számát, akik a nemzeti kulturális értékeink megőrzésével foglalkoznak. Ezért, azt gondolom, hogy ezt a törvényt nem lehet támogatni, és véleményem szerint tíz-húsz év múlva az fog igazolódni, hogy ez egy helytelen és téves dolog volt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Nagy Csaba képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem terveztem, hogy hozzászólok, de mégis a Jobbik részéről olyan érvelés hangzott el, amelyre muszáj mindenképpen reagálnom, illetve egy-két gondolatot szeretnék önökkel megosztani, mert azt gondolom, egy kicsit félremegy a vita. Nyilván minden javaslatot lehet alulról-felülről megnézni, de mégiscsak az én életemben volt egy olyan rész, amikor is a közalkalmazotti státuszokat a művészvilág vonatkozásában, a kultúra vonatkozásában egymás után és fokozatosan szüntettük meg. (10.50) Ez Pécsett volt még a ’10-es évek után, ahol is a különböző művészeti ágak vonatkozásában egymás után alapítottuk a nonprofit kft.-ket, egyébként egyeztetve az intézményvezetőkkel és az intézményben dolgozó közalkalmazottakkal, és hozzám az a visszajelzés érkezett, kivétel nélkül minden egyes esetben, hogy bár nagyon sok volt a kétség, nagyon sok volt a félelem, de megérte ezt a lépést megtenni. Mi nonprofit kft.-t csináltunk a pécsi bábszínházból, időközben a Pécsi Balettből, a Pécsi Nemzeti Színházból, a Pannon Filharmonikusokból, és én abban az időben mindenkivel leültem - igazgatóval, szakszervezeti vezetőkkel -, és végigbeszéltük azt a folyamatot, ami az átalakítás során végigment. Nyilván nagyon sok kétség, kérdés merült fel mindenkiben. Nem is minden kérdésre tudtunk választ adni, de ha utólag megkérdezik ezeket a színházi igazgatókat, most már gazdasági társaságok vezetőit vagy a szakmai vezetőket, mindegyik azt mondja, hogy megérte ezt megcsinálni. Szabadabban működhettek, szabadabban tudták végrehajtani azokat a művészi ötleteket, amik
