Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára:
2430 Őszintén reméljük, hogy azokban az országokban, ahol még vannak kisebbségellenes politikai erők, stabilizálódik a belpolitikai helyzet, és kikopnak a közbeszédből a magyarellenes hangok is. Mindezek miatt is fontos, hogy a nemzetiségeket érintő jogszabályt időről időre elővegyük, ha kell, pontosítsuk. Az államoknak kettős kötelezettségeik vannak ebben a tekintetben: a nemzetiségek identitásának védelme és az identitásukhoz kapcsolódó jogok védelme és annak érvényre juttatása. Magyarország a rendszerváltoztatást követően egyértelműen a fentiekben meghatározottak szerint járt el, amikor a helyi önkormányzatok mellett létrehozta a nemzetiségi önkormányzatok jogintézményét, a megfelelő jogi eszközök biztosításával pedig elősegítette a Magyarországon élő nemzetiségek identitásának megőrzését. Magyarország 2011-ben elfogadott Alaptörvénye mind preambulumában - ahogy a képviselő úr is idézte -, mind normaszövegében kimondja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezői. Az állam vállalja, hogy a nemzetiségek nyelvét és kultúráját megóvja és ápolja. Az Alaptörvény szerint minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad megvallásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre, továbbá a nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg. A nemzetiségi, valamint a nemzetiségi önkormányzati jogokat a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény tartalmazza. A nemzetiségi törvény meghatározza azokat a jogi kereteket, amelyek lehetővé teszik és biztosítják a nemzetiségek szabad identitásválasztása alapján az egyéni és közösségi jogaik érvényesülését, valamint a nemzetiségi lét megéléséhez szükséges intézményi alapokat. A jog azonban egy állandó mozgásban lévő rendszer. Az átfogó ellenőrzések és a rendszeres kapcsolattartás eredményeként megállapításra került, hogy szükséges a nemzetiségi törvény átfogó felülvizsgálata is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogalkalmazás során több esetben merültek fel eltérő jogértelmezések, illetve bizonyos esetekben a szabályozás hiánya is megfigyelhető. Például több nemzetiségi önkormányzati választás tapasztalatait leszűrve világossá vált, hogy az elért komoly eredmények mellett továbbra is kiemelt célnak kell tekintenünk az úgynevezett etnobiznisz esetleges felbukkanásának visszaszorítását. A kormány számára ez fontos elvi kérdés, ezért megnyugtató, hogy a benyújtott törvényjavaslat erre is egyértelmű választ ad. Mindezek alapján jól látszik, hogy szükségessé vált egy egységes, átfogó, jogalkalmazói tapasztalatokon nyugvó felülvizsgálat kezdeményezése. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szószólók! Ezért a kormány támogatja a tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslatot és különösen azt a tényt, hogy olyan demokráciában élünk, amelyben a nemzetiségek saját országgyűlési képviselettel rendelkeznek, és az ő kezdeményezésükre, előterjesztésük alapján tárgyalhatjuk most e törvényjavaslatot. Ismeretem szerint erre példa egyetlen európai országban sincs, hogy a nemzetiségek és a nemzetiségi kisebbségek nyújthatnak be az őket szolgáló, az ő életüket legnagyobb mértékben befolyásoló sarkalatos törvényt. A törvénymódosítás kidolgozása érdekében - ahogy a képviselő úr is elmondta - a Miniszterelnökség segítő közreműködésével 2019 nyarán jogszabály-előkészítő munkacsoport került összehívásra. Ennek tagjai többek között a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága - a parlamenti szószólókkal és a képviselő úrral -, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége, a fővárosi és megyei kormányhivatalok, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkársága, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Oktatásért Felelős Államtitkársága, valamint a jogalkotásban közreműködő egyéb kormányzati szereplők, például az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium voltak.
