Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
2402 iskoláinak, azoknak a fajta képzéseknek, amik a hiányzó alapműveltség és a hiányzó alapképzettség, szakképzettség megszerzését, pótlását teszik lehetővé. Én azt értékelem, hogy a munkaerőpiaci képzés tekintetében a kormány elkötelezettséget mutat. Ezt szeretném elismerni, ez fontos, hogy a kormány ezt lényegesnek tartja, de hiányolom, hogy ha már egyszer hozzányúlunk a felnőttképzési törvényhez, és ha már a kormány jól láthatóan vagy reményeink szerint forrásokat is szán erre a területre - erről is nyilatkozott ma a miniszter úr, és látjuk a törvényjavaslat indoklásában is -, akkor helytelennek tartom, ha csak a munkaerőpiaci, rövid távú hasznosságú képzésekre koncentrál, és nem koncentrál az alapképzések pótlására. Hosszú távon ez munkaerőpiaci szempontból is döntő. Minden adat azt mutatja, hogy azok, akiknek nincs megfelelő alap-, általános iskolai vagy középiskolai végzettsége, tehát általános műveltséget adó képzettsége, vagy van ilyen képzettsége, teszem hozzá, de ez nem párosul valódi alapképességekkel, azok nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon; és mint ahogy egyetértünk mindannyian abban, hogy ez a hátrány nem csökkenni, hanem növekedni fog a munkaerőpiac átalakulásával. Magáról a törvényjavaslatról három konkrét ügy; az első konkrét ügy a munkaerőpiaci előrejelzésre vonatkozik. Meg tudom erősíteni azt, amit Kunhalmi Ágnes képviselő asszony mondott: új kormánynak meg új felelős minisztériumnak minden vicc új, adott esetben ez a történet is új. (14.20) De valóban voltak ennek előzményei, volt már működő foglalkoztatási információs rendszer ebben az országban, elindult a pályakövetés rendszere a felnőttképzésben mint szűkebben vett felnőttképzési minőségbiztosítási, minőségtámogatási rendszer. Én persze látom és értem - el kell mondanom, nekem abszolút szívem csücske ez a dolog, ezzel a területtel egyetemi pályafutásom folyamán is foglalkoztam -, hogy ezen továbbmegy ez a javaslat, helyénvaló módon bevezet egy új típusú megközelítésmódot, egyfajta integrált megközelítésmódot. Ami probléma, az az, hogy erről ismét nagyon keveset tudunk meg. Tehát azon túl, hogy adatokat kell adni ennek a rendszernek, erről azért nagyon kevés információnk lesz. Szerintem jó, ha van ilyen, de ez nem pótolja a foglalkoztatási, munkaerőpiaci információs rendszert, azt világossá kell tenni. Vagy pótolhatja, lehet olyan rendszer, ahol egységesen kezeli a felnőttképzési adatokat és a munkaerőpiaci adatokat, ezt is el tudom képzelni, teszek majd hozzá egy megjegyzést, ez egy elképzelhető felépítése a rendszernek, de erről nagyon keveset tudunk meg a valóságban. Ugyanakkor van egy olyanfajta félelem, és erre is utal az anyag, hogy ennek az adatai alapján kíván a kormány döntéseket hozni majd arról, hogy milyen képzést támogat, és milyen képzést nem támogat. Az helyes, ha a kormány figyelembe veszi a munkaerőpiaci adatok meghatározásánál ezeket a típusú, akármilyen fejlett informatikával támogatott döntéseket, de azt kell jeleznem, hogy önmagában egy ilyen mechanikusan működő rendszertől függővé tenni ezeket a döntéseket, vélhetően szakmai irányítási hiba, ennél sokkal szélesebb módon kell meghozni ezeket a döntéseket. Ennek is van és volt mindenféle tapasztalata, regionális és helyi különböző tanácsok, nem is megyek most ebbe bele, talán hosszú is lenne, akik foglalkoztunk evvel a területtel, tudjuk, hogy vannak ennek előzményei, pozitív és negatív példái. Az lenne a helyes, ha a kormány azt gondolná át, hogy összességében milyen döntéshozatali rendszert tart helyesnek ezen a területen. Ennek a támogatására alkalmas egy ilyen szakmai rendszer, de hogy ezt helyettesítse, arra nem alkalmas. És nem fog működni egy ilyen rendszer akkor, el kell mondanom önöknek, ha nem vonják be a munkaadók képviselőit, nem vonják be a helyi döntéshozókat, a helyi önkormányzatokat, akik ismerik ezeket a világokat, ismerik a társadalmi igényeket, és nem vonják be a munkavállalók képviselőit. Végül egy rövid szakmai megjegyzés az elégedettségméréssel kapcsolatban. Az nagyon fontos, hogy legyen elégedettségmérés. Értem a szándékot akkor, amikor elégedettségmérésnél ezt függetleníteni akarják a képzőktől, és egy független rendszerbe akarják terelni, ugyanakkor, ha már a
