Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
2401 alkalmazkodni, hogy mi a kormányzati szándék, vagy arról tudna véleményt mondani. Így kvázi látatlanban kér a kormány felhatalmazást a felnőttképzés területén is. Másodsorban: miért időszerűtlen ez a javaslat? Azért, mert nyilván egyébként a koronavírusjárvány miatt nem került sor a szükséges egyeztetésekre, vagy legalábbis ezek eredményét a parlament nem ismerheti. Nem tudjuk, hogy mi a véleménye a felnőttképzés szereplőinek erről a javaslatról, nem is igen volt módjuk arra, hogy erről részletesen véleményt nyilvánítsanak, és nem tudhatjuk azt sem, hogy mi a munkaadók képviselőinek vagy éppen a munkavállalók képviselőinek a véleménye erről a javaslatról. Enélkül pedig felelős döntést hozni nem lehet az Országgyűlésben, egyébként jogszerűt sem, mert a jogalkotási törvény is előírná ezeknek a véleményeknek a becsatolását. Azt mondják itt képviselőtársaink, hogy ez egy stratégiai döntés. Bizonyára stratégiai döntés, csak nem tudjuk, hogy melyik stratégiába illeszkedik. Merthogy az a stratégia nincs itt előttünk, és tekintettel a szakképzés és felnőttképzés, na meg a felsőoktatás területén az elmúlt években történt változásokra, sok mindent látunk itt, de stratégiai gondolkodást aztán végképp nem. Tehát szükség lenne arra, hogy valóban legyen stratégiai gondolkodás, és ha stratégiai gondolkodáson alapulna ez a módosítás, akkor ehhez a stratégiai gondolkodáshoz elengedhetetlen legyen az - és ez a másik ok, ami miatt időszerűtlen ez a javaslat -, hogy megvárjuk, hogy egyébként milyen helyzet lesz a koronavírus-járvány után. Tehát ma senki felelős módon nem tud arról nyilatkozni, hogy milyen munkaerőpiaci helyzet, milyen foglalkoztatási helyzet lesz, hogy milyen foglalkoztatási és képzési igények lesznek a munkaerőpiacon negyedév vagy fél év múlva. Olyan helyzetre készítünk törvényt most, amit nem ismerünk. És lehet azt mondani, a törvény lényegében azt mondja, hogy bízzuk rá a kormányra, a kormány majd ezt megoldja, de hát legyünk őszinték: talán túlzott elvárás lenne az elmúlt időszak foglalkoztatási és képzési döntései alapján azt kérni, hogy vakon bízzunk meg a kormányban. És ha már ott tartunk, hogy stratégiai gondolkodás, akkor hadd említsem meg azt is, hogy államtitkár úr is és kormánypárti képviselőtársaink is nagy diadallal jelentették be, hogy növekedett a felnőttképzésben részt vevők aránya 2010 óta, amit egy picit beárnyékol az a tény, hogy közben a 2013-as felnőttképzési törvénnyel változott azok köre, akik beleszámítanak ebbe a statisztikába. Egyébként ez egy helyes változás volt, és ezzel a változással felel meg Magyarország az Eurostat adatainak, csak ugyanezen az alapon számolva, ha megnézi az ember a 2010-es KSH-kiadványokat, akkor láthatja, hogy ugyanezen az alapon számolva nem 3, hanem 8 százalék volt 2009-2010-ben a felnőttképzésben részt vevők aránya. De egyébként mind a két arány rossz. De amire én választ várnék államtitkár úrtól, hogy - ez kiváló - mondja el nekünk, hogy ha ezt értéknek tekinti a kormány, akkor az elmúlt négy év folyamán, amikor egységes statisztikai módszertan szerint számolták ezt az adatot, akkor miért csökkent 7,1 százalékról 5,8 százalékra a KSH adatai alapján a felnőttképzésben részt vevők aránya. Ez csak ezen a héten lett fontos? Eddig nem volt fontos? Eddig nem volt ez lényeges a kormánynak? Az elmúlt négy évben ez nem számított? De lehet, hogy van ennek valamilyen oka. Egyet például én is tudok: azt, hogy a közmunkaprogramhoz kötöttek - egyébként helyesen - egy képzést, aminek a tartalma és a megvalósítása csapnivaló volt, de maga az ötlet jó volt, és hogy a közmunkaprogramot kifuttatták, elfelejtették pótolni ezt egy másikfajta hasonló képzési programmal. De ha stratégiai gondolkodás van, akkor érdemes szembenézni ezekkel a tényekkel is. A törvényjavaslat konkrétumaira rátérve még egy dolgot szeretnék kiemelni - és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert ez is olyan ügy, amiben jól érzékelhetően a Ház két oldalán egyetértés van abban -, hogy mit szeretnénk elérni. Mit szeretnénk elérni? Inkább innen kezdem, azzal, amiben egyetértünk. Abban egyetértünk ugyanis, hogy a felnőttképzésnek nemcsak munkaerőpiaci feladatai vannak. Erről beszéltek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők, én ezt csak megerősíteni tudom, és azt is csak megerősíteni tudom, hogy ezen belül is kiemelt szerepe van a második esély
