Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2394 2016/17-es tanévre utalnék -, ami a hazai szakképzésben megmutatkozó problémákat még tovább növelte. A lemorzsolódás az európai tendenciákkal ellentétben Magyarországon most már 12 százalék fölötti, és a korai iskolaelhagyók ilyen magas aránya bizony jogossá teszi - Pokorni Zoltán neve csak mond valamit a kormánypárti padsorokban is - Pokorni Zoltánnak azt a kijelentését, hogy évente tízezer gyerek megy a lecsóba Magyarországon. Tízezer gyerek, akikkel adott esetben majd valamit kezdeni kell a későbbiekben, mert az rossz perspektíva lenne, hogy őt az állam, az adófizetők tartsák el, vagy éppen lenne egyébként még rosszabb forgatókönyv is, ha mondjuk, bűnözésből kénytelen megélni, vagy azt a nyomort, amiben ő maga is él, hatványozott módon termeli majd újra. Szóval, velük is kellene valamit kezdeni, de ezt jobb lenne nem később, hanem minél korábbi időpontban megtenni, de hát ez egy másik törvényjavaslatnak a vitájához kapcsolódna. (13.40) A cigány fiatalokat is meg kell itt említeni, hiszen kétharmaduk korai iskolaelhagyóként hagyja ott az iskolát, se szakma, se érettségi, így pedig azok az integrációs célok, amelyeket ez a törvényjavaslat is maga elé tűzött, bizony délibábos ábránddá válnak Magyarországon, akkor különösen, ha megnézzük azokat a 2010-es adatokat, amelyek szerint a 16 évesnél idősebb hazai cigány népesség körülbelül 80 százaléka maximum 8 általános végzettséggel rendelkezett. És hogy nagyon friss adatokat is hozzak, ezt most néztem meg, a Kunszentmiklósi vagy éppen a Nagykőrösi járás szakközépiskoláiban a lemorzsolódásiveszély-mutató 43,5, illetve 50 százalékon áll. Hölgyek, Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez brutális! Ha valami veszélyes ennek az országnak a jövőjére, akkor többek között ez. Vége van annak az időszaknak, ezt a gengszterváltás idején azért megtapasztalta a magyar társadalom, hogy a termelőszövetkezetek, a szocialista nagyipar, a bányák majd képzetlen emberek hadát el tudják tartani és foglalkoztatni tudják. Az a helyzet, hogy a ’70-es és a ’80-as években adott esetben ez a modell még működhetett. Ahogy egyébként haladunk előre az időben, a XXI. század kihívásai egészen más feladatokkal kínálják meg a magyar gazdaságpolitikát és társadalompolitikát irányítókat. Tehát a kalapácsos emberekből, az úgynevezett egyszer használatos gyártósori munkavállalókból bizony egyre kevesebb kell. Ennek az országnak, illetve egy fejlődő országnak másra kellene berendezkednie, az a más pedig az lenne, hogy a humán tőkét kellene fejleszteni, és ha ezt a törvényt jól fogják önök alkalmazni, ez az önök felelőssége, akkor itt talán előrelépés figyelhető majd meg, hiszen a humán tőkének a minősége a tudásalapú gazdaság korában bizony a gazdasági fejlődés releváns, magyarázó eleme. És akkor, hogy itt újabb statisztikákat hozzak föl, a HDI, a Human Development Index szerint csak Romániát, Bulgáriát és Horvátországot előzzük meg az Európai Unióban: a 25 év felettiek körében Magyarországon úgy néz ki a helyzet, hogy mintegy 11,1 évnyi iskolai múlt áll mögöttünk, Szlovákiában is több ez egy teljes évvel, Finnországban pedig 14,2 év. A robotizáció, a digitalizáció döbbenetes mértékben előrehaladott, és az a helyzet, hogy ha megnézzük a Magyar Nemzeti Bank szakértői által készített felmérést, amely szerint 2000-2015 között a vállalati szektorban a szakmunkások aránya 11 százalékkal csökkent, és mondjuk, hozzátesszük még az Economist Intelligence Unit 2015-ös felmérését, ami 56 országot vizsgált az alapján, hogy mennyire vannak fölkészülve az adott ország munkavállalói a jövőre, akkor Németország, mondjuk, ott volt a 7. helyen, Magyarország meg csak a 25. volt. Szóval, itt a dolgok között nagyon komoly, nagyon súlyos összefüggések figyelhetők meg. Akkor még egy ilyen felmérés, a Világgazdasági Fórum 2016-17-es jelentése szerint, ahol 138 országot néztek, Magyarország az értékláncokban való előrejutás tekintetében a 113. helyen szerepelt, ez pedig nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint a versenyképesség, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a versenyképtelenség gyarmati modellje. Nekünk valóban tudással kellene versenyezni, és a cél, akkor azt mondjuk, hogy teljesen jó; a helyzet, amivel most nap mint nap szembesül ez a társadalom, az viszont egészen más, mint amiről adott esetben a kormánypárti padsorokban beszélni szoktak. Ezek a munkaerőpiaci igények döbbenetes módon változnak meg, és ahhoz, hogy ehhez alkalmazkodni tudjunk, bizony átképezhető
