Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 6. szerda - 126. szám - Az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2018. évi beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2282 Önnek és minden bírónak, bírósági dolgozónak jó munkát és nagyon jó egészséget kívánok. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk a munkánkat. Ahogy ezt a korábbiakban már jeleztük, a Jobbik két képviselője mondja el vezérszónoki gondolatait. VargaDamm Andrea következik. Tisztelt képviselő asszony, felhívom a figyelmét, hogy öt perc áll rendelkezésre, akkor is, ha nem látom, de remélem, hogy hall engem. Parancsoljon! DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszöntöm önt, tisztelt elnök úr. Nem a saját jelentését adta elő a Házban, hiszen ön 2019 decembere óta tölti be ezt a tisztséget Handó Tünde volt elnök asszony után. Ezért nagy tisztelettel mondom, hogy ha kritikát hall, az nem önnek szól, hanem annak a rendszernek, amit ő kialakított. Igen, nagyon üdvözítő, amikor arról olvasunk, hogy azonos szinten egy éven belül fejeződnek be 86 százalékban az ügyek, de az „azonos szinten” kifejezést kell nagyon fontos tényezőnek tekintenünk, mert ez azt jelenti, hogy akár három évig is elhúzódhatnak az ügyek, ha például felülvizsgálat is van. Az „azonos szinten egy éven belül” ezt jelenti; különösen annak tükrében, hogy az érkezett ügyekből mindössze 18 százalék a peres ügy. Ha ebből az aspektusból nézzük, akkor nem is biztos, hogy a ’18-as eredmény olyan csodálatos. Elnök asszony azt is nagy vívmánynak tekintette, hogy az OBH megalakulásától számítva 40 százalékkal csökkent a két éven túli ügyek száma, de ez hat év alatt sikerült és nem egy-két év alatt. Azt azért természetesen én is szeretném hangsúlyozni, hogy ez a két év, ahogy a tisztelt elnök úr a meghallgatásakor előadta, ez ilyen „két év fóbiává” vált, és ahogy előttem képviselőtársam mondta, sokszor a végén úgy csapták össze a bírák az egyébként még sajnos ítéletre nem érett ügyeket. Az is nagyon üdvözítő, hogy az első fokon 91 százalékban véget érnek az ügyek, csak két tényezőt szeretnék még ehhez hozzátenni. Az egyik az, hogy nem látjuk a statisztikában, hogy mennyi születik egyezséggel. Csak hangsúlyozni kívánom, hogy például majdhogynem a legtöbb a családügyi perek száma, és a családügyi perekben igen nagy számú az egyezség eleve. Ki kell emelnem még két körülményt, amely javította a statisztikát. Az egyik az, hogy 8 százalékra felemelték a fellebbezési illetéket. A másik, hogy egyre drágább a pereskedés, nemcsak az illetékek nőttek meg, hanem bizony a jogi képviselők díjai is. Szeretnék elnök úr meghallgatásakor pár kérdést ideidézni, amit említett, és természetesen, ahogy emlékszik rá, üdvözöltük is. Mert a 2018-as beszámoló valóban 212 oldalon maga a csoda és a mennybemenetel, csak éppen az a lényeges kérdés maradt ki, hogy az Országos Bírósági Hivatal tekintélyét rombolóan tombolt az OBT és az OBH közötti háború ugyanebben az évben. Tehát ha egy olyan ember olvasná ezt, akinek Magyarországról az égadta világon semmilyen információja nincs, akkor azt mondja, hogy ennél tökéletesebben igazságszolgáltatást támogató szervezet nem létezhet. Közben bizony a háttérben ott volt napi szinten a sajtóban is megjelenő háború. Ennek kapcsán örültünk és üdvözöltük, hogy békességet, rendet ígért, magas színvonalú, időszerű, pártatlan ítélkezést. Enyhüljenek a jelzők: ez volt a legkiválóbb, a történelmi, a korszakalkotó és az egyedülálló. Igen, nem a jelzők kellenek, hanem a minőségi munka. Rendkívüli módon egyetértettünk. Instruktorbírók bevezetése elengedhetetlen a kezdő bírókhoz. Nagyon örültem, hogy azt mondta, a modernizáció nem mindenekelőtt való. Fontos az ember és a gondolkodás, a modernizáció legyen eszköz mindehhez. Alapoktól kell kezdeni a bírák oktatását, a pontrendszerben nagyobb hangsúlyt akar tenni a gyakorlatra természetesen. Azt remélem, hogy ha mindezeket az ígéreteit a munka során beváltja, akkor a legközelebbi beszámolónál már nemcsak azt mondhatjuk, hogy színes, szagos és csodálatos, hanem tényleg a mindennapokban is ezt az előremutatást és ezt a kiváló munkát tapasztaljuk. Viszont egy kérdésről szeretnék önnek beszélni. Handó Tünde elment, de bizonyos fokig a kinevezési gyakorlat körüli anomáliák szellemisége bizonyos helyi bíróságokon maradt. A
