Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 6. szerda - 126. szám - Megemlékezés a jászkun önmegváltás emléknapjáról - „A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2018. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében ” című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a l... - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2264 vagyoni viszonyait, kockázatelemzésnek vetette alá, majd utána folyósította ezt az összeget? Bízzunk benne, hogy azzal a szándékkal, hogy azt az adós vissza tudja fizetni. Abba bele sem merek gondolni, ha nem ez volt a szándék, hogy azt az adós vissza tudja fizetni, mert azt rablóhitelezésnek hívjuk, ha csak az ingatlan kellett. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy mélyebb elemzés érdemes ezekben az ügyekben, amikor elintézzük csak egy mondattal, hogy nem hozott semmilyen olyan új tényt az Európai Bíróság ítélete, amely alapján a gyakorlaton változtatni kell, mert ha nem hozott új tényt, akkor bizony, sem a jegybanknak, sem a kereskedelmi banknak nem kellett tudnia a devizaárfolyam mozgásának lehetőségeiről, de az adósnak igen, és neki most ezt fizetni is kell. Aztán következett egy újabb ítélet. Ez már talán a 2019-es év, nyilvánvalóan annak is majd egyszer a tárgyalására sor kerülhet, de ha a mai napon elmondható, akkor talán még az ebből levonandó tanulságokat is lehet használni. Arról van szó a C-118/17-es ügyben, hogy meg kell osztani a felelősséget, pontosan azért, mert az Európai Bíróság felismerte, hogy nem lehet, hogy minden körülményt, a kamatparitástól elkezdve a devizaárfolyamok mozgásáig és az irányaiig, mindent csak az adósnak kell felismernie, megfelelőképpen értékelnie és ennek megfelelően döntést hoznia, hanem valószínűleg annak a banknak is, amely szakapparátussal rendelkezik, ezekre figyel és ez alapján folyósít az adósnak hitelt, bízunk benne - kiemelem még egyszer, aláhúzom -, azzal a szándékkal, hogy azt az adós vissza is tudja fizetni. Ezért kármegosztást javasol. Erre ez a konzultációs testület, amely azóta már nem adhat ki olyan közleményt, amely befolyásolhatta az ítélkezési gyakorlatot - igaz, addig befolyásolta az ítélkezési gyakorlatot -, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a helyes ítélkezési gyakorlat, hogy ha az adós megnyeri a pert, abban az esetben átváltható a devizahitele egy olyan forinthitelre, amilyet egyébként soha nem igényelt, nem is kapott volna, ha ilyet igényelt volna, és azt követően pedig azt kell neki teljesíteni. A mi álláspontunk az - és erről sokat beszéltünk, és talán itt a helye egy ilyen beszámoló vitájakor, hogy arról is beszéljünk és megosszuk az elnök úrral, illetve a tisztelt Házzal ezeket a gondolatokat, amelyek jogvédőktől, civilektől, ügyvédektől jönnek -, hogy alapvetően egyébként a nemzetközi példák is mást mutatnak, alapvetően teljesen más utat követ a magyar joggyakorlat, mint a körülöttünk lévő országoké. Magyarországon a bankokat védve a szerződéseket meg akarják gyógyítani, azokat a szerződéseket, amelyeket nem lehet meggyógyítani anélkül, hogy az adósnak kegyelemdöfést ne adnának. Azt gondoljuk, hogy ezeket a szerződéseket más alapra kell helyezni, új banki elszámoltatás kell. Ez nyilvánvalóan nem a Kúria dolga, ez a törvényhozás dolga. Viszont a Kúriának az a gyakorlata, amely meggyógyítja a rossz szerződéseket akár úgy, és ezért említettem a tavalyi példát, hogy ha a devizahiteles megnyeri a pert, akkor átfordítják a devizahiteles szerződését egy olyan forintalapú hitelbe, amilyet nem is kért, de valószínűleg nem is kaphatott volna, ez is csak azt bizonyítja, hogy még az ítélkezési gyakorlatot is ez az EBRD-vel kötött megállapodás rászorítja arra, hogy meggyógyítsák a rossz szerződéseket. A mi álláspontunk az, hogy a magyar társadalom egytizedét érintő ügyben új jogalkotásra van szükség, hogy ne legyen ilyen kellemetlen helyzetben elnök úr sem, a Kúria sem és a bíróság sem. Azt gondoljuk, hogy erről pedig nyíltan kell beszélni. Az a politikai befolyás, amelyet a kormány létrehozott 2015 februárjában, és amelyben vállalta, hogy a bankok érdekeit szolgálja, vállalta, hogy a magyar családokat nem védi meg, nem gördít semmilyen akadályt a kilakoltatásokkal szemben, vállalta, hogy a bankoknak egy fillérjébe nem kerülhet a forintosítás, ez ezt a jogi környezetet hozta. Ezért elsősorban ezt a megállapodást kell felbontani, arra hivatkozással, mert az nem szolgálja a magyarok érdekét, az a magyarok érdeke ellen való. Ezt követően lehet arról beszélni és lehet arra lehetőséget nyújtani, hogy új elszámoltatással olyan törvényeket hozzanak, amelyek a bíróságokat sem hozzák ilyen helyzetbe. Egy utolsó felvetés. Az Európai Bíróság ítéletei, mindannyian tudjuk, kötelezőek a tagállamok bíróságaira, azoknak a szellemében kell eljárni. (10.30)
