Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 6. szerda - 126. szám - Megemlékezés a jászkun önmegváltás emléknapjáról - „A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2018. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében ” című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a l... - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2263 viszont nem mindegy, hogy az Országgyűlés milyen körülmények között fogadott el bizonyos jogszabályokat, és majd rá is fogok térni egy bizonyos ügycsoportra, ami elnök úr beszámolójában talán méltatlanul kevés figyelmet kapott, ezzel együtt én megértem elnök urat, mert nincsen könnyű helyzetben. Hallhattuk azt, hogy nyolc ügycsoportra alakult olyan bizottság, alakult olyan testület, amely a joggyakorlatot felügyelte, vizsgálta, viszont a devizahiteles ügyekben egy konzultációs testület alakult. Az a konzultációs testület, amelyik egyébként ma már nem is lehetne, mert tavaly decemberben hoztak egy olyan döntést, hogy inkább olyan közleményeket ne adjanak ki, amely befolyásolhatja a bírósági gyakorlatot. Igaz, hogy addig befolyásolta, de azóta nem lehet ilyen közleményeket kiadni, és az a konzultációs testület, amelyik, mondjuk így, hogy nem szerves része, tehát nem egy olyan attribútuma magának az igazságszolgáltatásnak vagy akár a Kúria rendszerének, amelyet akként tudunk felfogni, hogy akár a Kúria elnöke által, akár más bírósági fórumok által ellenőrizhető, számonkérhető. (10.20) Sajnos ma több figyelmet kapott akár még az éves gyakorlati program is, mint a devizahiteles ügyekben lefolytatott gyakorlat, annak a vizsgálata vagy az erről való vita. Azt szeretném, ha itt, a törvényhozásban erről kicsit többet beszélnénk. Azért itt, a törvényhozásban, mert ahogyan említettem, elnök úr nincs könnyű helyzetben, a Kúria és a bírák sincsenek könnyű helyzetben, hiszen azokat a törvényeket tudják csak alkalmazni, amelyeket az Országgyűlés megalkotott. Az is lényeges, hogy milyen körülmények között alkotta meg az Országgyűlés ezeket a jogszabályokat. Itt a dh-törvényekről, a devizahiteles törvényekről beszélek, amelyek az után születtek, hogy a kormány kötött egy megállapodást az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bankkal, az EBRD-vel 2015 februárjában, amelyben a magyar kormány vállalta, hogy a forintosítás egy fillérjébe nem kerülhet majd a bankoknak, a devizahiteles szerződések forintosítása nem kerülhet egy fillérjébe sem a bankoknak, és nem is került. A magyar kormány vállalta azt, hogy semmilyen akadályt nem fog a kilakoltatásokkal, az ingatlanok kiürítésével, a végrehajtókkal szemben támasztani. Ebben a szellemben születtek meg ezek a jogszabályok, és nyilvánvalóan ezt tudja csak a Kúra alkalmazni, éppen ezért mondjuk azt, hogy nincs könnyű helyzetben a bíróság. Itt, a parlamentben viszont arra fel kell használni a lehetőséget, hogy elmondjuk, hogy azok a civil szervezetek, magánszemélyek, ügyvédek, akik másképpen látják ezt az ítélkezési gyakorlatot, azok a károsultak, akik hozzánk fordulnak - nagyon sokan vannak -, több figyelmet érdemelnek. Most 117 ezer ingatlan van végrehajtás alatt, 1 700 000 szerződést kellene újraszámolni. Álláspontunk szerint nem intézhető el egy mondattal, egy sorral az, hogy az Európai Bíróság ítélete nem hozott olyan új tényt, amely alapján át kell tekinteni az ítélkezési gyakorlatot, hiszen akkor, elnök úr, a bíróság arra az álláspontra helyezkedik például az árfolyamkockázat tekintetében, hogy idecitáljam a C-51/17-es európai bírósági ítéletet, hogy az árfolyamkockázat és az árfolyamkockázatról való tájékoztatás tekintetében valójában az adós az, aki hibázott. Arra az álláspontra helyezkedik a bíróság, hogy az adósnak kellett volna tudni, hogy merrefelé indul és milyen mértékben indul el a devizaárfolyam, hiszen általában az adósokat marasztaló ítéletek születnek ezekben, és nem pedig a bankokat marasztaló ítéletek. Az adós hibázott ezek alapján, ha nem változtatunk - mi nem tudunk, de nyilvánvalóan a Kúria tud változtatni - az ítélkezési gyakorlaton. Nem a banknak kellett volna előre látni az árfolyamkockázatot, sőt még a jegybanknak sem kellett volna előre látni, meg a kereskedelmi banknak sem, csak az adósnak. Az egyetlen olyannak, akinek nincs apparátusa, nincs szakmai felkészültsége, és egész egyszerűen nem ebből él, mint ahogy, mondjuk, a jegybank vagy éppen a kereskedelmi bankok, amelyek ezt megtehetnék. Az Európai Bíróság álláspontja az volt, hogy sokkal markánsabban kell vizsgálni, nemcsak azt, hogy hibát követett-e el, nem járt el helyesen, aki felvette ezt a hitelt, hanem azt is, aki folyósította. Biztos, hogy csak az-e a hibás, aki felvette ezt a hitelt, és biztos, hogy mindent jól tett meg az, aki ezt folyósította, aki elbírálta az adós jövedelmi viszonyait, a
