Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik):
2139 beadásánál ezt a területméretet már az Európai Unió is támogatja, tehát várom a magyarázatot. Én meggyőzhető vagyok természetesen az egy hektárról is, csak nem értem, hogy miért megyünk szembe a korábbi elveinkkel, illetőleg az európai uniós elvekkel e tekintetben. Továbbmegyek: a „bekebelezés” mint megfogalmazás vagy mint terminus technicus ebben a jogszabályban egyrészt elég idegenül hangzik és egyben visszataszítóan is. Amikor én ezt olvastam, akkor - biztos emlékeznek képviselőtársaim - a kisgömböc jutott eszembe a magyar népmesékből, aki megy előre, és egyszerűen mindent bekebelez, ami az útjába kerül. A magyar vidéken több ilyen kisgömböcszerű földtulajdonos él, és a helyieket azért ez igencsak aggasztja. Úgyhogy érdemesnek találnám a „bekebelezés” helyett esetleg a „hozzácsatolás” szót használni. De igazából ez nem csupán játék a szavakkal, és ami itt a lényeget érinti, az a gyakorlat: ez a bekebelezés a törvény szerint az én olvasatomban a kisajátításnak az egyik fajtája. Amikor én még jogot tanultam az egyetemen, akkor a kisajátítást teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehetett megtenni, ami most is fenn fog állni, ezzel tisztában vagyok, ezt látom, de a kisajátítás feltétele még a kivételesség és a közérdek is. Kivételességről nem beszélhetünk, hiszen ez mostantól, illetőleg január 1-jétől, ha életbe lép ez a jogszabály, gyakorlat lesz. Ott van a közérdek kérdése is. Engem könnyű meggyőzni arról, hogy közérdek fűződik ehhez, hogy a mezőgazdaság, az agrárium versenyképessége fűződik ehhez az osztatlanközös-felszámoláshoz, de azért nem biztos, hogy három és fél millió ember így gondolja, különösen azok, akik mondjuk, a családi örökség, a birtok vagy egy élet munkájának, egy téeszben ledolgozott élet munkájának eredményeképp birtokolják, tulajdonolják ezeket a területeket. Ők már eladták volna egyébként évtizedekkel ezelőtt is, vagy akár az elmúlt években, hogyha ezt szerették volna. Nem biztos, hogy célszerű, hogy most tulajdonostársak, magánszemélyek olyan helyzetbe hozzák őket, hogy kénytelenek lesznek eladni majd nekik, amikor eddig ezt nem tették. Úgyhogy summa summarum, igazából én azt javasolnám megfontolásra, érdemesebb lenne, hogy azt az egy hektárt, vagy amiben közösen megegyezünk, azt a minimális területméretet nem elérő tulajdoni hányadnak a megvásárlását az állam tegye meg, az állam azt vásárolja meg, tisztelt képviselőtársaim, abból a pénzből egyébként, ami most az állami földek eladásából származik. (15.10) Nem államadósságra kellene költeni, hanem többek között ezeknek az apró töredékbirtokoknak a megvásárlására. Ez könnyebben átmenne Mari néni meg Laci bácsi torkán is, nem lenne ebből viszály helyben. És én azt gondolom, hogy az itteni, az előttünk fekvő törvényben lefektetett alapelvek alapján utána az állam pedig az osztatlan közösben lévő tulajdonostársaknak, helyi gazdáknak, földhasználóknak továbbadhatná ezeket a területeket. Magyar Zoltán képviselőtársam említette, úgyhogy csak röviden hozom szóba én is a földszerzési és a birtokméret-korlátozás feloldását. Ez a törvény most egy újabb kiskaput teremt meg a 300 hektáros, egyébként teljesen objektív, jól körülhatárolható tulajdonmaximum megváltoztatásában, illetőleg az 1200, illetve az 1800 hektáros birtokmaximumtól is el lehet majd ezzel térni. Ne tegyük, én azt kérem. Ez egy jó szabályozás, egy jól nyomon követhető szabályozás. Nem látom értelmét folyamatosan felhígítani, és folyamatosan erodálni ezt az egyébként korábban jól működő rendszert. De tisztelettel kérdezem miniszter urat, és múltkor is feltettem a kérdést, csak nem kaptam választ: önöknek van olyan rendszerük, ami egy gombnyomásra meg tudja állapítani, hogy mondjuk, a 330 hektárból mennyi került az adott tulajdonoshoz ajándékozással, örökléssel, adásvétellel, és mennyi az osztatlan közös megszüntetéséből? Mert ha ez így van, akkor én azt gondolom, hogy meg lehet lépni ezt. Egy kicsit kaotikussá teszi a rendszert. Továbbra sem értek vele egyet, de nyugtasson meg arról, hogy ezt nyomon lehet követni majd a jövőben. Még egy fontos gondolat: érdemes lenne megfontolni azt is, hogy az örökléssel szerzett azon területek, amelyek nem érik el az 1 hektárt, mert mondjuk, egy életszerű példával élve, az örökhagyó három gyermekére száll át a földtulajdon, de összességében ez meghaladja az 1 hektárt, érdemes lenne ebben az esetben egy észszerű határidőt szabva nyilatkoztatni az örökösöket, hogy rendezzék
