Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény, valamint a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvény... - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2092 jövőre ilyenkor milyen lesz a gazdasági helyzet, és már a nyakukban van egy hitel, amit nekik el kell kezdeni visszafizetni. Persze, fölvet ez egy kérdést. Igazság szerint önökkel kapcsolatban már sokkal több a tapasztalatunk, mint amennyi illúziónk maradt. Ugye, azzal a szándékkal adják ezt a hitelt, hogy azt az adós vissza tudja fizetni. Nem azzal a szándékkal adják ezt a hitelt, hogy később azt nem tudja visszafizetni, és felszámolási, végrehajtási, egyéb eljárásokon keresztül kiválasztott cégeket megszerezzenek. Ugye, azzal a szándékkal adják, és ez egy megnyugtató válasz lehetne, hogy az adós azt vissza tudja fizetni. Ezzel a szándékkal adják ki ezeket a hiteleket. Meghallgattuk a miniszter urat: gyorsabb, egyszerűbb hitelezés, gyorsabb, egyszerűbb exporttevékenység. Én azt gondolom, hogy a gyorsaság meg az egyszerűség alapvetően nem feltétlenül az exporttevékenység két ismérve. Az lehet a főzés ismérve, hogy gyors és egyszerű legyen, de egy export-import tevékenység megtervezését stratégiaalkotás kellene hogy megelőzze, értékelni kellene az elmúlt időszak eredményeit, azokat természetesen valamilyen szinten korrigálni kell a koronavírus-járvány okozta világpiaci helyzettel, s erre megfelelő stratégiát alakítani ki. (11.20) Most mi azt látjuk, hogy valójában ez nem kezdeményezés, ez egy követés, önök követik - hogyan fogalmazott a miniszter úr? - az új játékszabályokat, nem alakítanak ki újakat, azokat a követeléseket, amelyeket önökkel szemben támasztanak a partnerek, egész egyszerűen teljesítik. Azt látjuk, hogy ezeknek az elvárásoknak megfelelni ebben a pillanatban egyszerűbb, mint stratégiát alkotni - gyorsabb is nyilvánvalóan -, mint a mi számunkra megfogalmazni azt, hogy milyen követelményeket, milyen feltételrendszert kívánunk támasztani azokkal szemben, akik velünk együtt akarnak működni. És legfőképpen bízom benne, hogy a gyorsaság majd nem megy annak a rovására, hogy az adósoknak, a partnereknek a tőkemegfelelését, a vagyoni viszonyait, a jövedelmezőségét megfelelően meg tudják majd nézni, a megtérülések, a kockázatelemzések ugyanúgy meglesznek, mint ahogyan meg kell lenniük, tehát hogy ezek a metodikák működni fognak a jövőben is, mert ha ezek nem működnek, akkor ez egyszerű kapkodás, káosz. Nyilvánvaló, hogy ha van kapkodás és van káosz, akkor vannak azok, akik ebben a zavarosban tudnak halászni, és igen, ebből láttunk egypárat. Igen, önök azok, akik egészen furcsán értelmezik azt a PPP-rendszert, amelyet önök egyébként elátkoznak, ahol a civil szféra, vagy ha úgy tetszik, akkor az üzleti szféra és az állami szféra partnerségben van. (Nacsa Lőrincnek:) Látom képviselőtársamnak az arckifejezését, akkor mindjárt kibontom önnek: a civil szféra vagy az üzleti szféra partnersége az állami szférával önöktől nem idegen… (Nacsa Lőrinc közbeszólására:) Üzleti szféra, nem állami szféra - így tessék érteni, tisztelt képviselőtársam, és akkor így könnyebb! Nem áll ez önöktől egyébként olyan messze. Nem olyan régen volt még az, nem kell elfelejteni, amikor Spéder Zoltán irányító befolyást szerzett a Magyar Postában, az egyik legnagyobb állami vállalatban, 50 millió forintért, ő jelölte a felügyelőbizottságnak a felét meg az igazgatótanácsnak a felét egy részvénycsomagnak a megvásárlásával, és a legjobb, amit a magyar állam el tudott érni a két vezető testületben egy állami cégben, az a patthelyzet volt. Aztán utána azt láttuk, hogy az akkori gazdasági miniszternek a javaslatára, aki Posta-kötvényt vett vagy aki Posta-betétet helyezett el, az tudtán kívül egyébként az FHB, tehát a Spéder Zoltán nevével fémjelzett banknak a kötvényét, betétjét sikerült hogy megvásárolja. Ez az önök PPP-rendszere, ahol megvannak azok a kiválasztottak, akik egyébként együttműködhetnek az állammal, busásan jól járnak ezen, degeszre keresik magukat; hát, aztán amikor valami elszámolási vita keletkezik, mint ahogyan az keletkezett Spéderrel is, akkor önök nyilván elmondják, hogy a kártyaasztaltól fel kell állni, a nyereményt persze el lehet vinni. Ilyen volt a letelepedési kötvény, tisztelt képviselőtársam, ahol egész egyszerűen magyar állampolgárságot árultak offshore cégek, amelyek nem is akárhogyan kerültek kiválasztásra, méghozzá Rogán Antal miniszter úrnak a javaslatára a parlament megbízta a Rogán Antal által vezetett Gazdasági bizottságot, hogy válassza ki azokat a cégeket, amelyek megfelelőek ahhoz, hogy magyar állampolgárságot közvetítsenek ki.
