Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény, valamint a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvény... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2088 Tehát ha teljes képről beszélünk, ez is a teljes képhez hozzátartozik. Önmagában az exportteljesítmény növekedése üdvözítő, de amennyiben ezt Magyarországon működő és a magyar adófizetők forrásaiból kedvezményezett multik érik el, és ehhez akarunk további támogatásokat adni, akkor ez egy egészen más optikával lefolytatható vita, mint ha arról lenne szó, hogy sikeres magyar multik behálózzák Közép-Európát, aztán majd az egész európai piacot, és mennyi magyar számára mennyi adóbefizetést és mennyi áldást biztosítanak. Jellemző módon Magyarország sokszor sok területen már-már gyarmati kitettségéből az adódik, hogy a multicégek ittlétének a legnagyobb hozadéka talán az a kiszámítható bérszínvonal, amit biztosítanak még a magyar, megalázóan alacsony bérekhez képest is, de még az is, amit kifizetnek a multik bértömeg gyanánt, elégtelennek tekinthető, akár csak regionális összevetésben is. Ennek eredménye, hogy a visegrádi országok tekintetében az életszínvonal messze Magyarországon a legalacsonyabb, ha pedig a béreinket átszámoljuk euróra, akkor egy nagyon kiábrándító, a 28-ak tulajdonképpen sor végén kullogó eredményét kapjuk. Két-három ország van, amely vetekedni tud ezzel a nagyon rossz eredménnyel. Azt látjuk, hogy ez a teljes kép. Amikor az Eximbank lehetőségeinek a szélesítéséről van szó, illetve a bankrendszer arra kondicionálásáról, hogy ezt a teljesítményt a továbbiakban támogathassa, akkor nézzük azt, aminek én örülök. Az egy éven belüli 0,1 százalékos kamatozású kedvezményes hitel elérhetővé tételének én örülök, sőt kapacitálom a kormányt arra, hogy bővítse. De akkor tudnék igazán örülni, hogyha ez valóban a magyar mikro-, kis- és középvállalkozói szegmens számára hozna áldásokat. Ha a jól diverzifikált portfólióval bíró multicégek számára, illetve azon ingatlanalapok tulajdonosai számára hoz ez kedvezményt, akik az utóbbi tíz évben gyaníthatóan kétes körülmények között gazdagodtak meg, akkor az örömömet nem tudom kifejezni ebben a tekintetben. Megint csak ez a problémám, hogy amikor megjelenik a javaslatban egy mondat, miszerint az Eximbank finanszírozni tudja a hazai ingatlanfejlesztéssel foglalkozó társaságokat, akkor legyünk nagyon-nagyon jóindulatúak - majd a normál hozzászólásomban a komolyabb politikai érveket is odacsapom, csak most reagálnom kell az általános rendszerszemléletre, amit itt miniszter úr megosztott velünk -, akkor elindulhatnánk egy nagyon jó irányba. Például ha valóban magyar cégeket, a produktív szférába tartozókat támogatna Magyarország Kormánya, és egyébként a bankrendszer is számára tenne elérhetővé hiteleket, és ezek a cégek, mondjuk, a Kárpát-medencei gazdasági övezet szem előtt tartásával értelmes munkahelyteremtő befektetéseket foganatosítanának az elcsatolt országrészeken Trianon századik évfordulóján, ez egy gyönyörű szép szimbólum lenne, amiben meg tudnánk egyezni, és én ezt támogatni tudnám. Van azonban egy másik vetülete a dolognak. Azok az ingatlanfejlesztő társaságok, amelyeket Magyarországon ismerünk, tisztelet a kivételnek, de többnyire nem teljesen tiszta körülmények között tettek szert elképesztő vagyonra az utóbbi tíz évben. Mondom miniszter úrnak, hogy milyen területeken jelentek meg ezek a problémák csak az én életemben, és ez egy nagyon szűk keresztmetszet a magyar gazdaságot illetően. Óbudai lakosként azt kellett látnom, hogy helyesen változtatási tilalmat rendeltek el a Római-parton, tehát oda lakóparkot építeni elvileg nem lehetett. Aztán jött a helyi városvezetés, és jött egy valamifajta lobbi, illetve kényszer, feloldották körülbelül egy hónapra ezt a változtatási tilalmat, és érdekes módon egy feltételezhetően kormányközeli ingatlanfejlesztő mégis engedélyt kapott arra, hogy egy lakóparkszerűséget odatelepítsen a partra. Ennek a munkálatainak az előkészítése megkezdődött, majd láss csodát, újra elrendelték a változtatási tilalmat, tehát más - megint csak amúgy helyesen - nem építkezhetett oda. Tehát ilyen érdekességekkel találkozunk mikroszinten. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a devizahitelesek kálváriájáról egész egyszerűen muszáj ebben a tárgykörben beszélnünk. Miniszter úr, az önök 2010 óta datálható kormányzása alatt több mint tízezer embert dobtak ki elhelyezés nélkül az otthonából, köztük gyerekeket, kiszolgáltatott idős embereket, betegeket, olyan családtagokat, akik nem kerülhettek volna ilyen méltatlan helyzetbe. Nyilván az én személyes benyomásaim is erősek, hiszen több tucat ilyen eseményen próbáltunk segíteni. Egyébként volt olyan ellenzéki képviselőtárs - itt is van a teremben -, akivel vállvetve
