Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény, valamint a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvény... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2089 küzdöttünk ezeken az eseményeken, és én erre büszke vagyok. A kormánypárti képviselőtársakat is szeretném ott látni mellettünk a csatasorban. De azt is szeretném elmondani, hogy a bedőlt ingatlanok megszerzése során feltételezhető módon, és nincsenek közvetlen bizonyítékaim erről, de rendre jönnek vissza azok a történetek, hogy a kormányzat szűk ismeretségi körébe tartozó ingatlanfejlesztő cégek bizony komoly profitra tettek szert a bedőlt ingatlanok tömeges megszerzése által. Tehát kérem, fogadja el miniszter úr, hogy amikor bármilyen ingatlanportfólió-bővítés lehetővé tételéről beszélünk, akkor az emberben felmerülnek ezek a negatív gondolatok, és ennek fényében egy ilyen optika alatt kell hogy értékelje ezeket az eseményeket. Azt is látjuk, hogy ha ez a támogatási tömeg a mikro-, kis- és közepes vállalkozói szektort valóban produktív módon támogatná, akkor nem lenne semmi gondunk, akkor az igen szavazatunk olyan erős lenne, hogy bizony ez a gomb itt kilazulna. De az látjuk megint az exportfinanszírozás tekintetében, hogy egy mennyiség versus minőség vitát kell lefolytatnunk. Önmagában lehet a mennyiséget a csatolt módszerekkel erősíteni, fejleszteni, de azt látjuk, hogy a minőségről nem beszél a javaslat, és nem beszélt az expozé során sem senki. Tehát azt kellene látnunk, hogy a kedvezményezett körben vagy az exportáló cégek körében, az ingatlanfejlesztő cégek körében milyen az összetétel. Államtitkár úr, ön nyilván itt lesz a vita végéig, tehát adott lesz a lehetőség, hogy mi lefolytassuk egymás között ezt a diskurzust, és én megnyugtatható vagyok. Ha választ kapok a kérdéseimre, akkor abszolút nyitott vagyok egy értelmes kommunikációra. Azt is látjuk, hogy ha a mikroszegmens hitelezéséről beszélünk, ez a 0,1 százalékos kamatozású megoldás egyébként lehetne jó is, tehát lehetne ezt úgy csinálni, hogy elfogadható legyen. Viszont azt is látom, hogy az a győzelmi jelentés, amit a magyar gazdaságról hallottunk, egész egyszerűen így és ebben a formában nem állja meg a helyét. Én nagyon örülök annak, hogy 1,8 millió polgár helyett már 4,5 millió ember fizet adót, csak nézzük meg, hogy ez hogyan valósult meg, államtitkár úr. Például úgy, hogy a minimálbér, ami korábban adómentes volt, most adózik. Önök beleszámolják ebbe a statisztikába azt is, így lett az 1,8-ból 4,5, hogy korábban nem adózó, tehát kedvezményeket élvező honfitársaink most adóznak, önök megadóztatták őket. Ezt el kell ismerni, hogy ha erről a statisztikáról beszélnek. Továbbá három további statisztikai trükkről kell még említést tennünk, ami korábban nem volt, most pedig igen. 2010 óta a regisztrált álláshelyek közé miket számolnak bele? A diákmunkásokat például, akiket korábban nem számoltak bele. Beleszámolják nagyon sok külföldön dolgozó honfitársunkat - aki nem számolta fel itt teljes mértékben a jogviszonyát - és a közfoglalkoztatottakat. Nem akarom lebecsülni, leszólni a közfoglalkoztatást, én magam normális keretek között nagyon-nagyon tudnám támogatni ezt a rendszert. De furcsa számomra az a statisztika, amely egyébként egy olyan diákmunkást is ugyanerre a sorra számol, aki hetente, mondjuk, 2-3 óra kisegítő munkát vállal egy élelmiszerüzletben, amit nagyon jó, hogy tesz, támogassuk ebben, de államtitkár úrral egy soron szerepel ebben a költségvetésben. Úgy gondolom, itt legalábbis egy bontást látnunk kellene, és nem lehet önmagában a makroszámból kiindulni. Ugyanez a véleményem a GDP-adatokról, ugyanez a véleményem az exportadatokról. Tehát mindig a mélyben rejlik az igazság. Azt látom, hogy ebből a javaslatból, illetve az indoklásából ez a bontás tökéletesen kimaradt. Még egyszer mondom, én látok benne támogatható elemeket, de amíg ezeket a homályokat nem tudjuk feloldani, addig bizony nagyon-nagyon nehéz a dolgunk. Amit most elmondtam a vezérszónoki felszólalásban, ez a jóhiszemű megközelítés volt, hiszen nagyon sötét árnyékokat látok ezen javaslat mögött, nagyon sötét lobbierőket és szándékokat. Magyarországon 2010 óta, amikor az „ingatlanfejlesztés” szó felkerül a horizontra, ott bizony Fidesz-közeli oligarchák százmilliárdos meggazdagodását kell nem feltételeznünk, hanem látnunk. Még egyszer mondom, ez az én mikrokörnyezetembe, Óbudára is beszűrődött ily módon. Nyilván minden képviselőtárs tudna hasonló történeteket megosztani. Az egyik legaljasabb, talán mondhatjuk azt, hogy ilyen népi beidegződéssé vált 2010 óta, az az, hogy persze, persze ők is lopnak, és vannak olyan oligarcháik, akik felé hajlik a kéz, de az egyik beidegződés az, hogy ezek már megszedték
