Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 4. hétfő - 124. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
2054 osztani az észt, aki bár a parlament honlapjára feltöltött bevallása szerint egy vagyontalan ember - és valljuk be, ez önmagában is egy nevetséges és mélységesen cinikus, felháborító kijelentés -, de a kedves veje, a kedves papa, a kedves család, az okos gázszerelője és az oligarchák sokszoros milliárdosok lettek az elmúlt tíz évben mind körülötte. Tisztelt Ház! Látjuk most már nagyon jól, hogy a válság nem válogat. A kormányzati udvartartáson kívül ugyanolyan mértékben sújtja az ellenzéki szavazókat, mint a kormánypárt híveit. Családok kerültek és kerülnek jelenleg is, naponta megoldhatatlan helyzetbe, ráadásul hó eleje van, a közüzemi számlákat és a sárga csekkeket be kellene fizetni, azonban se munka, se kormányzati támogatás, a családi kassza pedig üres. Kongóan üres. Ebben az esetben pedig előbb-utóbb, attól tartok, kevés lesz a kormányzati szemfényvesztés, de kevés lesz a vakhit is. Köszönöm szépen. (20.40) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga-Damm Andrea képviselő asszony: „Attól, hogy becsmérlitek a nőket, még nem lesztek férfiak” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten házelnökünktől megtudhattam, nőtársaimmal, nő képviselőtársaimmal együtt szánalmasak vagyunk, mert kettessel kezdődik a személyi számunk. Döbbenettel álltam ez előtt. Bár a kormánypárti padsorokból és a kormánypárti médiából az elmúlt években dől a szenny a nőkkel, nő képviselőkkel szemben, de azt hiszem, hogy már átlépték azt a határt, ami miatt nem lehet tovább hallgatni. Aztán nem múlt el a hétvége sem gyalázkodás nélkül, sőt a régen jobb napokat látott Magyar Nemzet - szegény Pethő Sándor alapító bizonyára forog a sírjában - anyák napján, május 3-án, vasárnap egy rendkívül durva hangvételű cikket jelentetett meg, amelynek lényege, hogy irdatlan módon becsméreljék a parlament ellenzéki képviselőnőit. Ha megengedik, idézek ebből az írásból: „Nő számára elképzelhetetlen ennél irtóztatóbb végzet. Ezért elmúlt, szabadabb korokban a bölcsek gondosan elzárták a közhatalom grádicsait a zilált, bolygó lelkek elől.” Zilált bolygó lelkek ma az ellenzéki képviselőnők. „A korlátlan demokrácia azonban a maga hordalékát is életünkre zúdítja, és ma már nem pusztán a tömegek erkölcs- és értelemsüllyesztő lázadását szenvedjük el, hanem az elmebaj totális rémuralma jegyében a nőiség mindennapos meggyalázásának vagyunk tanúi, a rendelt mivoltukból irracionális gyűlöletükben kivetkőző perszónák által. Elég, ha az ember alápillant a hazai közéletben fortyogó infernális vértolulásokba.” Ez azt jelenti, lefordítom magyarra, hogy semmi keresnivalónk nincs az ország Házában. „Ott látjuk a 2004-es magyarellenes, gyurcsányista kampány arcaként a gyalázat nagykönyvébe feljegyzett vörös kofát, aki hol népfrontos földön fetrengést vezényel a köztelevízióban randalírozva, hol patkányoknak nevezi a nála különbeket. Ott van a külföldön képzett, egykor csinos, benső űzöttsége által mára lombrosói iskolapéldává torzult párbeszédképtelen fiatalasszony, a lelki rútság, a feneketlen magyarellenes gonoszság megtestesítője, aki nem is érti, nem is érzi, milyen mélységekben rúgkapál, amikor képtelen őrültségeket kiabál gumikesztyűs jobb kezében tartott csíptetős mikrofonjába, kesztyűtlen bal kezével pedig kétségbeejtően hadonászik a magyar Országházban, ahol egykor művelt, választékos, honszerető államférfiak vitatták meg a haza és a nemzet ügyeit.” No, kérem szépen, ezek vagyunk mi, ellenzéki képviselőnők. Természetesen tudom, hogy az írás mely képviselőtársnőimről szól, és lassan úgy érzem, hogy kifejezetten sajnálom, hogy nem vagyok köztük, amikor ilyen gyalázatos szövegekkel próbálják nőiségében, anyaságában és képviselőségében képviselőtársaimat meggyalázni. És az is ebben az írásban van, hogy a régmúltban a férfiak e Ház falai között milyen magasztosan beszélték meg a nép dolgait. Igen, amikor például Marosán György azt mondta Slachta Margitnak, amikor az egyházi iskolák államosítása ellen szólalt
