Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 4. hétfő - 124. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - FARKAS GERGELY (Jobbik):
2055 fel, hogy menj vissza az apácazárdába, Ofélia! Na, ez volt az a nagy, férfiak által méltóságteljesen megtárgyalt hon ügyei. Én azt gondolom egyébként, hogy akik nőkről ilyen módon nyilatkoznak meg, és így jellemzik őket, azoknak komoly személyiségzavara van. Ezek az emberek nem férfiak. Ezek az emberek férfibőrbe bújt személyiségzavaros, küldetéstudatos, csak küldetést nem találó lények. Mi is tudunk sértegetni. Én is tudnék cizellált sértegetéseket elmondani, hogy mit gondolok ezekről az emberekről, de nem süllyedek az ő szintjükre. Azt hiszik ezek az emberek, ha nőket gyaláznak, akkor ők menőbb férfiak lesznek, akkor őket jóval inkább férfinak tekintik. Nem! Az igazi férfi soha nem bántja a nőt, még akkor sem, ha esetleg egy nő nem helyénvalóan viselkedik. Mert a férfi, az igazi férfi mindig felülemelkedik a pillanat piti adottságain, mert mindig jövőbelátóan, mindig a nemzet ügye érdekében, a haza ügye érdekében, a közjó érdekében teszi a dolgát. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. A következő és egyben utolsó napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely képviselő úr: „Beszéljünk azokról is, akik hiába várják a kormány segítségét!” címmel. Öné a szó, képviselő úr. (20.50) FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A címhez hasonlóan azokról az emberekről szeretnék beszélni, akik bajba kerültek a koronavírus miatti helyzet okán, ugyanakkor nem kaptak segítséget a kormánytól. Nagyon sokan megkerestek ilyen emberek a választókerületemből, de értelemszerűen nemcsak az én választókerületemben, hanem az ország minden részében tízezrek, ha nem százezrek vannak bajban. Azt az alaphelyzetet tudjuk, hogy a magyar lakosság 34 százalékának nincs megtakarítása, akiknek van, azok egyharmadának is kevesebb mint 100 ezer forint, ami semmire nem elég, mondhatjuk, így aztán egy olyan váratlan helyzet, amit a koronavírus okozott, nem véletlenül okozott nagyon sok embernek, nagyon sok családnak nehéz helyzetet. A hangzatos kommunikációs kormányzati propagandaszövegek helyett azt láthatjuk a valóságban, hogy nagyon sok embert egyedül hagynak, hiába szól úgy az egyik legtöbbet hangoztatott kormányzati kommunikációs panel, hogy egyetlen magyar sincs egyedül, a valóságban ez másként van. Én konkrét élethelyzeteken keresztül szeretném ezt bemutatni, őket felsorolva és felhívva a kormány figyelmét ezekre az emberekre, akik nem egyedül vannak, hanem az esetük tipizálható, ez mutatja, hogy nagyon sok ember van hasonló élethelyzetben. Egy tipikus probléma abból adódik, hogy nagyon sokaknak, akiket most elbocsátottak, nem volt kétéves munkaviszonyuk, így végkielégítést nem kaptak, az az álláskeresési járadék pedig, amit kapnak, Európában az egyik legalacsonyabb és rövid időre is szól, töredéke az emberek korábbi fizetésének. Így nem csoda, hogy nehéz helyzetbe kerültek. András is, aki fizetéséből korábban spórolni nem tudott, valamint mivel még csak egy éve dolgozott egy műanyagüzemben, ahol leépítéseket eszközöltek, így kirúgás után végkielégítést sem kapott. Ennek köszönhetően pénz és segítség nélkül maradt családjával, a munkanélküli-segélyből pedig nem lehet kijönni. Egy másik fontos probléma, mint tudjuk nagyon jól, hogy a vendéglátás az egyik legsúlyosabban érintett ágazat, amit a válság sújtott és mondhatni, talán nem túlzás, ezrek, tízezrek kerültek bajba, akik itt dolgoztak. Szintén egy konkrét példa Andi, aki a vendéglátásban dolgozott, a járvány okán bezárt munkahelyéről pedig fizetetlen szabadságra küldték, így előre nem látható ideig fizetés nélkül maradt. Balázs szakácsként dolgozott, de az éttermek bezárása óta nincs munkája, egy nagy családot kellene fenntartania, de munkanélküli-segélyből ezt lehetetlen, más munkához sem végzettsége, sem tapasztalata nincs, az átképzés pedig felesleges lenne nála, hiszen a járvány után újra szakácsként kíván dolgozni. Az alapvető szükségletek kielégítése és a rezsi fizetése minden pénzüket felemésztette, napról napra kénytelenek bizonytalanságban élni.
