Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 2. szombat - 123. szám - Dr. Áder János köztársasági elnök ünnepi beszéde - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök:
1937 önkényuralmat, a szabadságot és annak hiányát. Ezért kell emlékeznünk visszanyert önrendelkezésünk első napjára is. Tisztelettel felkérem Áder János urat, az 1990-ben megválasztott Országgyűlés képviselőjét, hogy Magyarország köztársasági elnökeként mondja el ünnepi beszédét. (Taps. - Dr. Áder János a díszpáholyból az ülésterembe megy, majd fellép a szónoki emelvényre. - Taps.) (11.10) Dr. Áder János köztársasági elnök ünnepi beszéde DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök: Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! „Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat” - ezek Varga Béla szavai, akinek 1947 júniusában a letartóztatás elől külföldre kellett menekülnie, és csak 1990-ben, 87 évesen térhetett haza. Az utolsó szabadon választott Nemzetgyűlés elnöke 1990. május 2-án az Országgyűlés alakuló ülésén szólhatott a szabadon választott képviselőkhöz. Ő pontosan tudta, mit veszített el Magyarország 1947-ben, amikor az országra az elnyomatás éjjele borult. Hozzá hasonlóan sokan emigráltak, az itthon maradók pedig nem tehettek mást, mint hogy a megszűnő szabadságot saját belső szabadságukba menekítették. Az ily módon megőrzött belső szabadság nélkül sem 1956-hoz, sem 1990-hez nem juthattunk volna el. A Nemzetgyűlés korábbi elnöke ezért is köszönte meg a magyar nemzetnek, hogy, idézem: „szabadságszeretetét több mint négy évtized alatt őrizte oly módon, hogy anélkül a mai napig így eljutni nem tudott volna”. Tisztelt Ház! Harminc évvel ezelőtt ezen a napon, május 2-án lezártunk egy korszakot. Az Országgyűlés alakuló ülésén Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök és Szabad György, az Országgyűlés későbbi elnöke mellett hárman szólaltak fel: Varga Béla, Vörös Vince, Kéri Kálmán - három tanú. Személyes történetük is jól példázta, hogy miért kellett lezárni egy 45 éves történelmi korszakot, miért kellett egy új politikai, közjogi, alkotmányos rendszer kiépítésére szerződnünk. A mai Országgyűlésnek mindössze hét olyan tagja van, aki részese volt a harminc évvel ezelőtti történelmi pillanatnak. A mai parlament legfiatalabb képviselője 1990. május 2-án még meg sem született, jó néhányan pedig még az óvodában ismerkedtek a társas együttlét szabályaival. (Derültség.) Érdemes hát felidéznünk, hogy milyen korszakot zártunk le, mert az a rendszer, még ha népi demokráciának hazudták is, diktatúra volt. Az a rendszer valóban diktatúra volt. 1990-ben lezártunk egy olyan korszakot, amelyben a mentelmi jog sem tudta megakadályozni a legnagyobb parlamenti párt főtitkára, Kovács Béla elhurcolását a Szovjetunióba. Lezártunk egy olyan korszakot, amelyben Magyarország miniszterelnökét, Nagy Ferencet politikai krimibe illő módon kényszerítették lemondásra. Lezártunk egy olyan korszakot, amikor a választók döntését semmibe véve csalással, erőszakkal a kommunisták minden hatalmat a kezükbe kaparintottak. Többpártrendszer helyett egypártrendszer, népképviselet helyett pártközpont, választás helyett szavazás, Országgyűlést helyettesítő Elnöki Tanács, törvényeket helyettesítő törvényerejű rendeletek, önkormányzatok helyett tanácsok, szólásszabadság helyett cenzúra, gyülekezési szabadság helyett korlátok, nemzeti hagyományok helyett tilalomfák, forradalom helyett ellenforradalom, független igazságszolgáltatás helyett népbíróságok, törvényesség helyett koncepciós perek. Ez a rendszer nehezen akart teret engedni az újnak. 1989. október 30-án kihirdették ugyan az új választójogi törvényt, de ugyanezen a napon az MSZP budapesti bizottsága még koszorúzást rendezett a Köztársaság téri pártház ’56-ban elesett védőinek tiszteletére. November 26-án ugyan lezajlott a négyigenes népszavazás, de néhány nappal később Grósz Károly politikai hibának nevezte a Munkásőrség felszámolását. December 22-én Szűrös Mátyás kitűzte a parlamenti választások időpontját, de egy bő hónappal korábban az MSZP még a nagy októberi szocialista forradalom megünneplésére hívta a magyar társadalmat.
